A nagyernyei Tőkés János bácsi 1924-ben született földműves családban. Apja, János korábban megjárta az első világháború poklát. Később mindketten részt vettek a második világháborúban is. A fegyverletételt követően, id. Tőkés János amerikai, fia orosz fogságba került. Az édesapa 1945 szeptemberében két rend ruhával, pénzzel a zsebében tért haza, gyermeke három évet ette a hadifoglyok keserű kenyerét Ivanovban. János bácsinak nem volt könnyű élete,…

Manapság mindenki adományokat gyűjt. Nem telik el nap, hogy legalább egy előre rögzített szívhez szóló telefonhívást ne kapnánk, a TV-ben egy-két társadalmi célú reklámmal ne bombáznának, az utcán talán több szervezetbe is bele ne botlanánk és akkor még nem beszéltem az utcai zenészekről vagy csak az egyszerűen kéregetőkről. Lassan immunissá válunk a felkérésekre.

Aki azelőtt adakozott és így lelkiismeretét megnyugtatta ma is megpróbál, ám vagy meggyőzi magát, hogy a napi…

Régi szüretekre emlékezik atyánkfia az otthoni kertben, egy lélegzetvételnyi szünetben, felegyenesedve a sorok között.

Borkedvelő nép az itteni évszázadok óta. A magára valamit is adó gazda szőlőt tartott, boltos pincéje volt, de nem kereskedett a borral, napi fogyasztásra kellett nehéz ételek mellé, meg az inaszaggató munka után egy kis estvéli poharazáshoz. A…

Pedig engem Makovecznek hívnak…

Állítólag a csengeri iskola építésekor, mikor a tetőszerkezethez érkezett a munka, az építésvezető kijelentette, a tervek fölé hajolva: ezt nem lehet megcsinálni! Hívták hát az iskola tervezőjét, Makovecz Imrét, s ő ment is sietve. Az építésvezető neki is előadta sommás véleményét, mire Makovecz azt válaszolta: Nem? Akkor hozom az erdélyi ácsokat.

Hozta. Ők megcsinálták.

Makovecz Imre többé nem hív ácsokat.…

A székely ember, legendásan csavaros észjárásán, utánozhatatlan és tanulhatatlan gondolkodásmódján túl, állítólag, szűkszavúságáról híres. A góbé néhány tőmondattal tökéletesen kifejezi mondandóját, s ha úgy akarja, beléjük rejti az évszázad viccét is. Mindezt klasszikus, tökélyre fejlesztett pókerarccal, rezzenéstelen fizimiska kíséretében.

Sokan tudjuk, hogy talán szép legenda ezen állítás, bár félreeső vidéken, rejtőzködő utcák alacsony faházaiban bizonyára él még a tiszta,…

pont-közép pont-pontos-pontosan.pontba.pontban-célpont-kezdőpont-....

a tégla sok pontból tevődik…

Dódi, a mennyei galambász

Első emlékem róla, állunk nagyanyámmal náluk a kapuban,

alattunk Várad kora esti fényei, itt fenn „a hegyen” jó illatú szél borzolja a

hajamat. Gyere Dódi, kísérj ki minket, hívja nagyanyám, aztán csak állunk és

beszélgetnek, mert nagyanyám képtelen elszakadni kisebbik öccsétől. Három éves

vagyok, nézem, amint Dódi magas, hajlott háta óvón hajol egy a karjaiban

tartott macska fölé. Nagy sárga, öreg…

Kegyetlen tél volt. Úgy repedt a fa az erdőn, csuda volt hallgatni éjjelenként, behallatszott a faluba is. Hajnalonként, megelőzve jóval a Nap sugarait, a fehér gyapjú alá rejtett szerény házacskák tetejéről fehér fűstcsikok indultak felfele, hogy majd találkozzanak a Holddal. Ám ez elég serény volt mind mindig, mert mire a füst felszállt valameddig, eltűnt, és helyette a Nap kopogtatta a jéghideg levegőt messziről. Úgy tünt, sok esélye nincs neki oly távolból, hogy…

                                                (Salvador Dali - Narcissus)

  Landoltunk az  érdekek terepén.

  Önző…

Valójában, mikor a Tamási Ábeljében elhangzott az "azért vagyunk..." mondat, én megfogadtam,

hogy majd ha eljön az idő, akkor visszatérek gondozni a "hegyeimet"és visszatérek , hogy majd ott végződjek

ahol elkezdődtem. Nehéz feladat egy olyan világban,hol nem nagyon számít a lélek, deee, talán mi abban különbözünk másoktól,hogy lelkünk értékesebb mindennél."

A fiam kidobott kacatai között találtam: 



A reggelek, a reggelek,

a kötelező reggelek,

a lehet és a nem lehet.



Fehér szobámba jön a nap,

bedobálja kintről a hangokat.



Ószeres, ószeres…

Ószeres viszi a holmikat.

Vissza kéne venni a holmikat!



Simogatni lenne jó valakit,

világgá menni, vagy az ablakig?



Üres szobában állsz és feleselsz,

belélegzed, amit kilehelsz.



És megy tovább, aminek tegnap se kellett volna…

     ( Novák Péter festménye)