(Vár sétány)

A Vár sétányon hullanak a levelek:

sárgák, vörösek. Csokorba kötöm, és

a saját árnyékomba helyezem. A képzelet

hullámhosszán a lángoló szarvas méltóságával

állok a szirtre, és ürítem poharam az örök

virulásra. Reménykedem.

Erdőben jártam, s jött az őszi táj,

sárgult levelekkel jajgattak fák,

megfogtak, s mormoltam értük imát.

Ma jött velem szemben végleg az ősz,

kérlelhetetlen arcán bíbor, s bősz,

szívemben sajgó érzés öldökölt.

Vajon ha elmúlik mind, itt mi marad?

A tél hava mit talál, s mit takar,

kedvem szökik, keservesen fagy.

Elmúlt virágnak gyöngykoszorúja

világnak békéje, hitnek háza,

épül torz elméknek gyarló vára.

Eltelt egy év, eltelt…

Árnyékban és napsütésben. A Vársétány

görbe fái alatt cinkos emlék nyomot takar.

Lidércszellők mozgatják az egymásba

kapcsolódó ágakat. A kobaltkék égbolt

ráhajlik   a régmúlt idő békehajlékára.

Ellenfényben, öncsalás és önámítás nélkül

veszem bonckés alá tükörképemet. Szemet

huny a kék, vibrál a fény.. Az elmeszesedett

pokoljáratok figyelmeztetnek az elmúlás

foltjaira. Keverem a kéket, ugrom a mélybe.

Szembekerülök a…

Uram, ha kérhetném:

reményt adj könnyekért,

s nekem síró szemet,

fájdalmas szerelmet.



Vagyok az ősz benned,

szépséges, bársonyos,

s élő lélek vagyok,

lelkedben hallgatok.



Ősz vonul már bennem,

irgalmas életem,

s múlnak el dalaim

némulnak szavaim.



Könnyekkel meghajlok,

győzz az akaratod,

s nekem őszi levél,

a csend, és a szél.



Hálát adok neked,

teremtő Istenem

s áldani is foglak,

míg…

Elmélázom, az életem fele

harc és küzdelem ellenségeimmel,

míg másik fele harc a lelkemmel,

hittel vitázva, vele szenvedve.

Állok itt magamban elkeseredve.



Ami körülvesz, maga a színpad,

játék, hazugság, színészi falak,

az élet, a természetakarat,

minden lebeg, gyarló szándék alatt.

Ember nem áll ellen, vesznek szavak,

győzz a színész, becsület nem marad.



Tépelődöm, s ha legördül a függöny,

eljön e a béke, s a csend vele,

lesz…

Drága főorvos úr, furcsa dolgok történtek az én kedves hivatali irodámban. Tévedésből megjelent az újságban, hogy nálam közönségszolgálat működik. A második emelet hetvenhatos szobája helyett a harmadik emelet hetvenhetes szobáját jelölték meg mint központot, pedig nekem semmi közöm hozzá, mivel én csupán a Segítség Alapítványt vezetem. Vagyis nem csinálok semmit. Hiszen ön is tudja, doktor úr, hogy ezen a világon annyi a gond és a baj, annyi ügyet kellene elintézni, hogy jobb, ha az ember…

Szeretnék elmenni innen messze,
s bolyongani a nagy semmibe,
felkérni a napot, hogy kísérjen,
a holdnővért hogy szeressen.

Lehet egyszer majd hazatalálnék,
tölgyek alatt én lepihennék,
lassan álomba is szenderednék,
s mi volt múlt, mindent elfelednék.
27.09.2012

Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a a Népmese Napja

Éppen hét éve, 2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult az érintettekhez, hogy Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a legyen a Népmese Napja. „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk…

Előszó:

Tegnap a Román szenátus elutasította a Székelyföldi autonómiáról szóló törvénytervezetet. Az RMDSZ öt szenátora szavazott mellette, ketten tartózkodtak, míg 54-en a szenátus tagjai közül ellene szavazta



Ne álmokban, de földön éljetek,

földön van remény, hit és szeretet.

Legyen bármely nehéz is az élet,

de küzdeni érte csak itt lehet,

s vezessen téged mindig tisztesség,

jutalma legyen szerethetőség.

S ha csüggedsz, s legyőz az erőtlenség

ne…

Havasi levegő

A határok megnyitásának boldogságában történt, a kilencvenes évek elején, a metró mozgólépcsőjén, a váróban vagy éppen a kocsiban. Hazatérő, nem tékozló, inkább eltékozolt gyermekként járta az utcákat, oldalán (immár ott élő) lányunokájával, aki egyik ámulatból a másikba esve tanulta, hogy nem elég ott élni, be is kell lakni a Várost. Hazám nekem ez az ország, fővárosom Budapest, rikkantotta Kölpényi Károly, válltáskáját büszkén panyókára vetve. Gőze sincs, miként…

v Zetényi Csukás Ferenc Zetényi Csukás Ferenc added new fényképek to the album Tegnap... Az „utolsó Puma” – vitéz Michna György temetésén..

                                                          Sírvers v.Michna György fejfájára.

                 A hősök érdeme elévülhetetlen.

                 Vándor, ha erre jársz, állj meg egy percet,

                  S tégy a fejfájára egy nefelejcset !...

                                                             …

Ó mily szép volt a szemed nekem

lenyugvó nap vetületében,

elmúló fények tükröződtek,

csillagok gyúltak ki szívemben.



Kora ősz osont a fák alatt,

koszálló vadszelek fújtattak,

avar kupacában turkáltak,

takart minket bíborvarázslat.



Az útra ráborult az este,

vakított a sötétség benne,

kezed az én kezem kereste,

matrózcsomóként ragadt össze.



Szerelem lopózkodott bennem,  

bátorította holdnak fénye,

segítette az erdő…

Zúg a szél a víz fölött

zúg erdő, mező között,

tépi honunknak nyugalmát

természet legszebb arcát.

Neszek ébrednek, s mennek,

messze elveszejtetnek,

komor szívvel, s lélekkel,

s az őszülő létünknek.



A hegyek állnak, s várnak,

igazsággal a mának,

szemükkel messze látnak,

arcukkal, s mint világnak.

Kő, s mozdulatlanság,

erő, büszke bátorság,

e kövekben él tovább

arcunk, s a mi hazánk



Hegyperemén paloták,

jelzik…

Immár nálunk az ősz uralkodhat,

gesztenyék, diók földön koppannak,

hűvös szelek lombokat szaggatnak,

falevelek repülnek, lehullnak.



Úgy járok a hűvös szürkületben,

mint árva madár a rengetegben,

kinek szívét félelem öleli,

darvakkal szállna, szeretne menni.



Áll valaki ott a hegyek alján,

az eget kémleli, int is talán,

mint ha tőlem búcsúzni készülne,

szeméből csordul fájdalomkönnye.



A szél is mintha ővele sírna,

messze…

                                                  Apokalipszis

                                                 Újbarokk

                                                 koldusok

                                                 csatározása

                                                 csaláncsípéses

                                                …

           Kriszta  elmosolyodott  azon  ötletén, hogy ő most megeteti a szilvákat  fahéjas cukorral, aztán a tésztát a szilvákkal, majd a szép kerek gombócokat megfürdeti fövő vizben,azután meg jöhet a guriga az aranysárga, cukros morzsában.Majd gondolt egyet, s hopp, máris csinálta-fele adag szilvát diógerezddel bélelte, hadd találgassanak, mikor eszik,hogy most vajon melyik is lesz. Zsolt  abbahagyta rejtvényezést, rápillantott a nőre,elnézte amint az…

Álom malom mormol,

olom lovagol,

lovam álom,

bálom babám.

Ollló álom

balog álom.

karcol a szél,

álom bálom.

Ó látom…

Egy fa a hegytetőn

áll büszkén, feltörőn

ágait kitárja.

Ellenáll fagyásnak

tomboló viharnak

századok óta vár.

Essen bár jégeső

hóviharral befedő

de a fenyőfa, áll.

Sok éve van annak

árvája magánynak

neki vagyok társa.

Nem ültette senki

Úr ki megteremti

s, az ő keze védi.

Ő szeretetének

felkiáltójelnek

s nekem a székelynek.

Istenem…

Mikor a nyárnak fátyolos világa

sárga kabátot öltve elillant,

álmatag, hamvas szirmait kinyitja

a fázós ajkú őszi alkonyat.



A délibábos hortobágyi rónák

nyáladzó pók fátylaiba fogant.

Szökött álmainkat elorozzák

a semmibe némán vesző szavak.



Midőn e lázas időmúlásában

az alkonyat ontja szét a csókokat,

a lenyugvó nap fénye elalél.



Ki ez őszi varázst még nem csodálta,

kinek nem volt szép délibábos álma,

annak sivár…

Ácsorgó

Mind ritkábban történik meg, hogy kapu előtt üldögélő vagy ácsorgó embert lássak az utak mentén. Manapság nem szokás csak úgy kiállni az útra. Mint ahogy az is kiment a divatból, hogy az utcára menjen az ember. Pedig a régi időben az utcára menés a közösségi élet egyik sajátos formája volt, utcára menni majdnem annyi volt, mint részt venni a közösségi fórumon. Nemcsak vasár- és ünnepnapok délutánjain szoktak utcázni, emlékszem két olyan emberre is, aki hajnalhasadástól…