A szeptember végi tört,

elcsigázott fényben

a sápadt levelek ijedt

halálugrását nézem.

Rövidül léptem.

A nyári, tarka örömök

cikázó, csicsergő raja

már rég elköltözött.

Elrepült délnek.

Üres a fészek.…

                Az egyik kedves, de huncut tanítványom mindig érdekes tetteivel vagy mondásaival feledtette el a tanítói bosszúságaimat.

                Egyszer az egyik torkos gyerek mohón falta az ennivalóját, és beszívott egy kenyérmorzsát. Kegyetlenül elkezdett köhögni. Nyomban kérdi ez a huncut kölyök, hogy az iskolában én felelek minden gyerekért? Mondtam, hogy igen. Nagyot kacagott. Érdekelt a véleménye.

-          „Tanító bácsi, ha ez itt meg talál halni, akkor maga…

Gub Jenő emlékére

Ismét szegényebbek lettünk egy kiváló személyiséggel. Gub Jenő 1929. márc. 5-én született, életének 84. évében hunyt el. Az elemi iskolát Gegesen, a középiskolát a marosvásárhelyi református kollégiumban végezte. Biológia-földrajz szakos tanári képesítést szerzett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. 1964 óta Szovátán tanított. 1967 óta foglalkozott etnobotanikával (népi növényismerettel) és általában a népi természetismerettel. Több mint negyven Hargita és Maros…

Az utolsó csók

Írta: Attila-benczi

Napkeltekor kiugrott fénylő páncéljában,

Szürke felhők sövényei mögül a szerelem.

Fogai közt, lüktető szívem darabokra hull.

Álmaimban sem enged, rámtámad álnokul.

Homlokán mély barázdák, szeme szikrázik

Mosolya hideg, félek, rajtam uralkodik.

Kérlek, ne bánts, enged, éljek magányosan.

Szerelem méregtől áztatott, arany nyilait,

Sárgán ragyogó búzamezőre teszi,

Zöld szemeiben ég a tűz, magához…

Titok

Írta: Attila-benczi

Dús haját szél kócolja

arcát soha nem mutatja.

Rágondolok ,vérem pezseg,

megérinteném, kezem remeg.

Álmomban is őt keresem,

reményemet elvesztem.

Várj! Engedj közel hozzád

simogassam meg kedves orcád.

Szél meglebbenti szoknyád,

eltűnsz,várhatok újra rád.

...............

Tudom, ki vagy,neved : Titok…

Végállomás

Írta: Attila-benczi

Nyelvem alatt hempereg a lárma,

kiszáradt fáról lehull az alma.

Pofámba, vágják a sűrű maszlagot,

letörölni nem engedik, az aljasok.

Szét taposott almában,lárva visít

Kérdeznél,de nem hagynak,nincs kit.

Vörös anyag körbe fon,nincs megváltás

vége tért a veszőfutás,itt a végállomás.…

Kissé ijesztően ereszkedtek a fekete felhők rá a fenyők tetejére majd mint aki siet, a szél is elkezdett ide oda csapkodni mintha büntetni jött volna az emberek közé. Valahonnét felülről, erre a hirtelen jött sötétségből nagy, kövér cseppek kezdtek el hullani, mire az úton lévő emberek sietve szaladtak be a vegyesbolt tetőzete alá, fent a kis havasi faluban.…

Nem hallgattam őrá
Írta: Attila-benczi

A mű túléli a művészt,
mint a gránit a tűzvészt
Romantikus illúzióim voltak,
mára mind elfeledett holtak.
Hé,mi az,mi van,ébren vagy?
Kiált rám,ő,kinek neve: Agy.

Soha nem hallgattam őrá.

Eljön a citromszínű nap
emlékem szétkenődik,
mint tortán a hab.
Nevem s életem elfeledik.
Leírt szavaim értelmüket vesztik.

Rajzfigurák

Írta: Attila-benczi

Események tanúi vagyunk,mind annyian,

tőlünk függő vagy független,eseményeké,

hogy éljük meg minden pillanatát:

rajzfigurák lennénk egy felgyorsított

filmben,groteszk mozdulatokkal,

bárgyú vigyorral arcunkon,mintha

értenénk mi történik körülöttünk.

Aki leszeretne lépni a filmből,

előbb apró vonalkává, aztán

fekete pontokká válik.

Eltűnünk, mint radírgumival

eltüntetett, rosszul sikerült,…

Hajdó Károly

A céltalanság a legrútabb az életben

Félszáz éve dirigálja a marosszentgyörgyi kórust Hajdó Károly karnagy. Zene- és dalszerető nemzedékek sora nőtt fel a keze alatt. Jubileumi közérzetéről így nyilatkozott: – A kedd a mi…

Magasan,mélyen

Írta:Attila-benczi

Álmunkban vagyunk ébren,

vagy ébren álmodunk éppen.

Mélyen,velünk lakó társunk

ki-be lebeg lelkünk ablakán.

Magasra emeli vágyaink dalát,

onnan,vigyorogva mélybe löki.

Ilyenkor bennünk él a felismerés:

most nem álmodunk,és jobbik

énünk e birodalomba maradt.

Fájdalmas az ébredés.Hol vagyunk?

Itt-ott,vagy a két világközt lebegünk.

........................

Sikolyunk

kiszáll…

Van egy honlap, ami a szívemhez közel áll, s mindig is közel fog állni, bármi történjen is. Életem első írását ott tehettem közzé, ott szereztem az első olyan barátokat, akikkel mai napig tartjuk a kapcsolatot. Közösségi oldal, amely megérdemel minden tiszteletet. S ami nagyon fontos: a miénk. Chat működik, fórumon oszthatjuk meg tapasztalatainkat, élményeinket, aki pedig tollforgatásra adja a fejét, közzéteheti művét. Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom, hisz amint fentebb is írtam: a…

2013. szeptember 22.-ét írunk. Ősz van a javából. Korán érkezett, hűvös idővel. A fák levelei már hullanak, s valahogy eddig elmaradt a vénasszonyok nyara. Eső is esett bőven, a hangulatunk is ennek megfelelően eléggé borús. Bár én szeretem a sötét őszi esőket, a világfájdalmas lelkiállapotnak megvan a maga varázsa. Forralt bor és meleg szoba, egy jó könyvvel, ez az ami csábít ilyenkor. Mégis kimozdultam a házból, jó barátnőmmel és egy ismerős hölggyel csavarogtunk egyet az ócskán. Közben a…

Nehogy azt higgye, aki tanítóskodásra adja a fejét, hogy csak ez elején érik meglepetések! Én sem hittem volna többévnyi cifra tapasztalat után, hogy vannak még kacskaringós esetek reám mérve.

Egy csendesnek nevezhető szünet vége felé történt e nevezetes eset. Már örültem, hogy a változatos származású gyerekek kibírták verekedés nélkül. De alighogy elörvendtem magam, egyszer csak rohan az egyik fiú, és jelenti, hogy szörnyű nagy baj van.

-          Jüjjék hamar, téntó bácsi,…

Kristály lelkünk
Írta: Attila-benczi

Kristály lelkünk, lelkünk kristály?
színekre bontják a szivárványt.
Vegyjelekként létezünk,felbomlunk
bonyolult kapcsolatokat teremtünk.

Lelkünk kristály lapjai ismeretlenek
sokféle úton közelítünk,néha elszúrjuk
Játék az életünk,vagy nem értjük.
Pedig színpompás Földi létünk.
Éljünk szikrázó szivárványként.

Attila Benczi

A kör

Írta: Attila-benczi

A kör szűkül,fél csizmád oda van.

A pokol konyhájának üstjéből

bűzös gázbuborékok csavarják

orrodat. Mocsárláztól reszketsz.

Egy villanás,ott ülsz asztalodnál

kintről rád mosolyog a Nap,

jól érzed magad.Tudod nem

egyedül vagy,megnyugodhatsz.

De ahogy rád száll a sötétség

más világ vár. A félelem átölel,

lebilincsel. Árnyékok hada

vad táncot járnak,karmaikkal

beléd…

A HAJNAL FÉNYE

A KORAI HAJNAL FÉNYE BEVILÁGIT

A SZOBÁM ABLAKÁN

NAGY VÖRÖSEN IZZÓ FÉNNYEL…

BOCSÁSS MEG NEKEM

KEDVESEM BOCSÁSS MEG NEKEM,

HOGY SZÓTLAN VAGYOK, S ROSSZ A KEDVEM,…

  Már napok óta esett, s a sáros utcákon járni is alig lehetett, legfeljebb gólyalábakon. A felnőttek kevésbé, de a gyerekhad annál jobban élvezte a bukdácsolást a furcsa járó eszközön. Lovas ember tűnt fel az úton, s a gyerekek izgatottan siettek elébe, már amennyire sietni engedte őket a gólyaláb.…

A monda ugye ismerős, annak elbeszélése lehet igen csak velős.

Széllyes Sándor művész úr megírta, s aztán meg elmondta, hogy miként járták be az ősmagyarok egész Észak-Amerikát.

S, hogy jól az eszünkbe vésődjön a frázis, azóta elmondta ezt nekünk jó párszor már Gyepesi László barátunk is.

Ám, hogy mi történt aztán miután ősapáink Amerikából megtértek, azt elmesélni megpróbálom én itt néktek.

Hogy az egészet az elején kezdjem, és ha a mondára még jól emlékszem.

A…