Homofóbként kirekesztve

Újabb posztmodern varázsige. Ha valaki ilyen minősítést kap, bújhat el az ujja mögé, „monnyonle”[1], nincs mit keresnie a közéletben. Hát, amikor egy egész közösség, nemzetrész, ne ’adjisten vallás kap ilyen minősítést, megbélyegzést? Mindezt a toleranciát bőszen hirdetők, a haladást és a fejlődést, az abszolút erkölcsi értékek, igazságok, elvek átlépésével, arrogáns…

Nehéz volt az út fel a hegyre,

hátamon a világ súlya,

batyumban apró keresztek,

fájdalmak, gondok, szenvedések

és lábam alatt hegyes kövek.

A nap élesen sütött,

fénye vakító tűzgolyó,

ruhám alatt patakba folyt a víz

s szomjaztam, mint Krisztus

a kereszten, de nem vérrel,

könnyel verejtékeztem.

Így mentem fel a Golgotára.

Azt hittem, ott meg leszek váltva,

könnyedén, a bűntől megtisztulva

élek…

Az alábbiakban nőnapokról lesz szó, igen, így többesszámban. Hogy miért, az talán a végére kiderül.

Az Európában pár évtizede kimúlt szocialista-kommunista rendszerek ünnepnapjai mára már feledésbe merültek (a tizenévesek tán még nem is hallottak róluk), azonban az utolsó echte bolsevik ünnep, március 8-a, a nemzetközi nőnap mindmáig szívósan tartja magát.

Az ifjabbak kedvéért: hazánkban bő harminc éve még kötelező volt megünnepelni április 4-ét, hazánk felszabadulásának napját…

Sokaknak tán fel sem tűnik, hogy a magyarság krónikájának dicsőséges napjai (március 15-e vagy október 23-a) és szomorú emlékű dátumai (például június 4-e, október 6-a) mellett van  egy különleges nap, melyre szintén emlékeznünk, emlékeztetnünk kellene.

Augusztus 29-ről van szó.

Vannak népek, melyek büszkén, piros betűvel írják naptárukba e dátumot (a szlovákoknál például ez az 1944-es nemzeti felkelés ünnepe), amúgy semmi különös nem történt, mely megrengette volna a…