Szívem ismeretlenje

Írta: Attila-benczi

Hagyd,hogy átöleljen megérintsen

szürke betűkből formált szavaim.

Hagyd, kezem,ajkam simogassa hajad

mint szellő a zöldellő mezőket.

Hagyd,beszéljenek az érzések,

figyeld a felsorakozott szavak

mondatokká alakult életem regényét.

Mert számodra lehet nem vagyok egyéb,

mint fűben lapuló szikla morzsa.

Megkövült tekintetemet rád emelem.

Tőled.Tőled,egy jó szóért esedezek.

Nem tudom ki…

Délutáni szunyókálásom után nagyapám jutott eszembe. A templomépítő. Faluszerte mindenki így emlegette. Ő is minden délután aludt egy órácskát, amiből nem volt szabad felébreszteni, történjen bármi a világon.

Egyszer, úgy Karácsony táján még a szolgabíró urat is megvárakoztatta.

- Foglaljon helyet, nagyságos uram – szólott nagyanyám a vendéghez -, hozok…

Tekintetünk

Írta: Attila-benczi

Surran milliónyi körben a végtelen

kígyóként tekeredik ránk nesztelen.

Pikkelyes tojásai remény s félelem.

Csont földön kúszik kihűlt csillagok alatt,

tojáshéjak koppannak ablakok mögött.

Tekintetünk az égen.Vajon,megvirrad?…

A várva várt szüreti bál, amit Borsos elvtárs minden esztendőben oly nehezen járt ki a fővárosi pártbizottságtól, majdnem elmaradt. Először az engedéllyel vacakoltak odafenn, aztán meg az idő szomorodott el és olyan szél fújt október első szombatjának hajnalán, hogy majd lerángatta Nénnyuka fejéről a kendőt, míg becipelte Vágner pék kenyeres kocsijáról a frissen sült vekniket. Márpedig mindenki számon tartotta, ha október eleje, akkor szüret, s ezen az sem változtatott, hogy a szüretelők…

                                                            HÁBORÚS IDŐSZAK.

                                                          Marianum - Kolozsvár. XIV.

        Gyakran felmerül az a kérdés bennem és néhány ismerősömnél is, hogy vajon jó-e ha a személyes visszaemlékezéseimben, kutakodásaimban néha megjelennek mások által közölt szövegrészek, adatok, illetve beleszövök bizonyos forrásmunkákat is? Érthető-e miért teszem…

Vörös függöny

Írta:Attila-benczi

Vörös függöny mögött,mi lehet,

hibátlanok,fehér lelkűek?

Csak néma csönd,lehajtott fejek.

Idő tépte emberéletek.

Sárban egyformán,mennek,lépnek.

Meddig élhet még az üresség?

Otthonaikban,csak vendégek,

ha,ablak nyílna falaikon,

talán élhetnének szabadon.…

Lófalván nagy csuda történt, amikor az 1990-es években egy iszonyú hosszú idegen autó verte fel az út porát. Lassan, óvatosan érkezett. A faluban néhányan élcelődve meg is jegyezték, hogy talán tojást szállít, hogy nem mer gyorsabban menni. Nagy volt a szájtátás, amikor nagyot fújva megállt az idegen jármű a templom közelében. Valami madárnyelven beszélő emberek mászkáltak le róla. Hamarosan megérkezett a pap is. A lófalviak legnagyobb csudájára ő is tudott azon a krákogó nyelven…

- Maga is ejtőernyős?

- Mingyá hallam.

- Ezzel a csotrogánnyal jött?

- Áhá. Ábonáment.

- Van itt valami rendes kricsmi?

- Áudé?

- Bedobnék néhány sört. Vazze.

- Fagadó egy. Bufet háram. Bodega kettő.

- Ez itt?

- Nyámam a patron. Csinálsz csinszte?

- Dög a dozsóm. Lerből jövök, vazze.

- Séfu. Há mi he'! Aggyá' sert nekem s a csoflingárnak.

- Az a bojlertestű, hatlövetű, lepukkant prosti?

- Te…

Élet,ma
Írta: Attila-benczi

Ágyjelenet után,
csodálkozok bután,
miért mész oly sután.
Megharaptalak talán?
tudom nem akarsz gyereket,
csak egy liter tejet.
Mi, nem tartunk tehenet,
kérj hát más egyebet.
Értem én,nem az élet ver
csak az állambácsi átver.
tévében butító média,
keresed hol a hiba.
Nem érdekel már semmi,
csak mit lehet holnap enni.

 Volt egy álmom. Szép álom? Rossz álmom? - ki tudja…- döntsd el magad!

Furcsa érzéssel kezdődött, mintha elvitték volna az agyamat, mintha tudatom nem is a helyén lett volna. Testem valamiféle fura földi…

      A nő

                       Meszes hegység

Szilágysági vén hegyek



A Réz, a Meszes s a Magura -

a Szilágyságban nyugodt hegyek,

lombosan-árnyasak, csöndesek,

zölden hullámzanak és azért

hoznak rügyet, bimbót, levelet,

hogy védjék-óvják a fatörzset.

Nemcsak a törzset, engemet is,

karjukba fogadnak azért is:

ringatnak,…

Álomkép

Írta:Attila-benczi

Tenger illatában megmerült madár,

Elsüllyed benne,mint a múlt virágja.

A hideg napsugarak bőrdobjukon

vad ritmusba kezdenek.

Dallamától menekülő démonok,

nyomukban gyöngyvirágmezők teremnek.

Méhek mézcseppekkel elbódítanak.

Fáradt vándor, megpihen.

.................

Tenger illatában,gyöngyvirágmezők.…

               gyökerek



földbe temetkezve őrzitek

az életet sokáig, vegetáltok,

napra vágytok, erőt kaptok,

táplálnak az örökös-nedvek.



a fény melegét megérzitek,

és az örök-Nap kicsalogat,

a jövőhöz élő-reményt ad,

víg élet-táncot jár veletek.



ropom én is a táncotokat,

tőletek kapok hozzá erőt,

ziháló…

Augusztusban a világosi fegyverletételre emlékezünk, október 6 a magyarok számára nemzeti gyásznap 1849, október 23 nemzeti ünnepünk 1956 okán. Két forradalom és szabadságharc dicsősége és hősei mellett a civil áldozatokra is emlékeznünk kell. Azokra a névtelenekre, akik népirtás áldozatai lettek itt, Erdélyben, jóllehet csak annyi bűnük volt, hogy magyarok voltak. Gyakran ismereteink hiányosságai miatt meg a békesség…

Ezüstfűben

Írta: Attila-benczi

Ezüstfűben elsüllyed a Hold.

Hallgatásom komor szelleme,

ízekre tépi az utolsó reményem.

Menedéket keres nálam a Föld,

mert betakarja a pusztulás réme.

Halandók könnyeit arcomon érzem.

...................................

Lesz e még igazi,vidám ünnep?…

1923. február 1-jén születtem Kecsetkisfaluban.

Amikor bejött a magyar hadsereg, édesapámat arra biztatták, hogy most itt van az alkalom, hogy engem nagy emberré tegyen, csak engedjen el katonának. Ezt a lehetőséget én is fontolóra vettem, és önkéntesként jelentkeztem katonának. Amikor már a sorozásra került a dolog, szegény édesanyám nagyon ellenkezett,…