El kel ismernem, hogy ma reggel még egészén más és teljesen ellentétes témáról akartam írni.  De aztán elolvasva egy írást az interneten, lassan mély nyugalom lett rajtam úrrá.  Nem mondhatom, hogy ez ismeretlen érzés lenne számomra hiszen minden évben megtapasztalom ezt az évnek ebben a szakában. Csak mivel az idei évem sikerült a megszokottnál mozgalmasabbá tennem most hirtelen tört rám ez az érzés.

Mint tudjuk az elkövetkező napokban szinte minden ember aki teheti…

Be kel, hogy ismerjem ez az írásom egy  hirtelen impulzus eredménye, mert az elmúlt napokban ez a nagyon hangzatos szlogen lepte el mondhatni az egész romániai magyar médiát és a községünkben is nagyon sok plakát hirdeti ezt a mondatot.

Félre értés ne essék, nem arról van szó, hogy nem értenék egyet ezzel a mondattal, sőt!

Nekem inkább az zavarja a lelkemet, hogy ezt már megint úgy mond „kampány” fogásnak használják azok a kedves…

Nem akarok én itt most semmilyen fellengős méltatásba kezdeni sem az 1848-as forradalomról sem pedig az aradi tizenhárom vértanúról, először is mert úgy gondolom hogy vannak nálam sokkal méltóbb és avatottabb emberek akik ezt meg tegyék. Másrészt mert gondolom vagy legalább is remélem, hogy mindannyian tudjuk azt, hogy kik voltak ők és mi történt 1848-49-ben. De azért engedjenek meg nekem néhány személyes gondolatot ezen dátum kapcsán, amint azt a főcímben is…