Valamit mondanék halkan,
Belesúgnám Isten fülébe!
Úgy, hogy más senki ne hallja,
És ő is csak épphogy megértse.

Mondanám szelíden, lágyan,
Ahogy a búzamezők dőlnek.
Ahogy a kalász suttogja
Háláját, az éltető földnek.

Hát én is úgy…lehajtott fejjel,
Mint sötét fenyvesek virága,
- Vágyom a fényre, a szóra!
S akkor, már nem éltem hiába.

Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!

Ha öreg leszek, én is így ülök majd

Itt, a kastélykertben veletek.

Egykedvűen, valamire várva...

Mint folyópartba nehezült kövek,



Dacolva metsző szelekkel, viharral.

Mint egy szent, ki sose vétkezett,

Ülök én is összekulcsolt kézzel,

S a jelenből, a múltba révedek.



De pillantásom időtlen-időkig

Visszanéz, jegyez minden nyomot!

Ráncaimon összegyűlnek este,

Letűnt korok, a bús évszázadok.



Kezem ügyében a bot, mindig ott… Folytatás

Magamba szívom a várost,

Összegyűjtöm, hogy itt legyen

Bennem, ne legyek egyedül!

Legyen a menedékhelyem!



( Önző vagyok, mondták sokan.)

Viszem az Andrássy utat,

Barátokat,… a villamost,

A Nyugatit, a Lánchidat.



Téged is viszlek, s a kutyát,

A házat és az éveket.

Könnyeket, mosolyt, nevetést.

Mint mások a fényképeket.



Aztán majd ott a Kennedyn,

Ahol a Shepparddal összeér,

Előveszem egy délután,

Mikor… Folytatás

Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
- Suttogok neked,... s ha hallanád
Nyiss ajtót!... - Én kopogtatok.

Ne mozdulj kedvesem, ha fáj!

Feküdj nyugodtan, itt vagyok!

Karom erős, megóvlak tudod!

Ha jönnének érted csúf angyalok.



Mi az nekem? - hiszen ismersz! -

Északon döntöttem a fát

és térdre hullott előttem minden,

Az erdő és a nagyvilág!



Őrzöm az ajtót, aludj kedvesem!

Az infúzió halkan dobol.

- Emlékszel? - Ismerjük ezt a táncot! -

Egyszer jártuk már valahol!



- Ne bánkódj! - A hajad újra kinő! -

Így is szép vagy! -… Folytatás

Olajfoltok a betonon,

Rozsdás fémekre hullt levél.

Ezer darabra roppanó

Lépteim. - Láncfűrész a szél.



Melós bakancs orrába rúg,

Egy kődarab, és széthasad.

Hangjára megrezzen az ég,

A vasbetétes alkonyat.



- Favágók jönnek könnyedén,

Rajtuk még nem fogott az ősz.

Kabátjuk alá bújt a nyár,

S egy darabig még elidőz.



Milyen furcsa, hogy épp velem,

Kezdett ki, szórt szemembe port!

S míg dörzsölgettem… Folytatás