Már csak a finálét várod,

ragasztott, vak álarc alatt

hagyott  itt a szerep,

maszkoddal együtt húsodat téped,

csontról te magad szakadsz.

Díszleten téblábol egy reflektor fénye,

szövegkönyved lapjain

masztixgyanta foglya az idő.

 Míg a nagyérdemű…

“Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”

Dancs Rózsa

Az idei hagyományos torontói székely bál többszörösen is bekerül az Orbán Balázs Társaság krónikájába. Elsősorban azért, mert e nagyváros és környékén élő erdélyi és délvidéki magyarság első alkalommal találkozott Magyarország nagykövetével, Dr Pordány Lászlóval, aki feleségével, Mária asszonnyal és kisunokájukkal…

A szalonka alig pisszeg,

Gólya büszkén kelepel,

A haris éppen csak…

Szeretettel Szibériából

Csak egy homályos fénykép emlékeztette édesapjára. Mama

sokat mesélt róla, amit ő a hétéves kislányok türelmetlenségével hallgatott.

Pont egy hetes volt, mikor indult a vonat, vitte apját a háborúba. Anyja egy

tollpárnába csavarta, úgy szaladtak ki az állomásra, hogy apja vethessen rá egy

pillantást az induló vonat ablakából.

Apa úri szabó volt, az…

Azt tapasztaltam, hogy amikor boldog vagyok akkor meg áll az idő, vagyis egyszerűen nem is érzékelem az időt, mint mértékegységet. Az állapot valahogy végtelennek tűnik - milyen racionális vagyok, vagy nem? !!!?– az Isten tudja. Eddig azt gondoltam, hogy csak nekem vannak ilyen érzéseim. De megnyugodtam, mert másokban is van ilyen élmény. Múlt szombaton volt egy kis összejövetel, csodálatosan érdekes emberekkel, akik megjárták a poklok poklát is, hogy aztán révbe kerüljenek, vagyis aránylag…

Néhányan azt mondják, az emberek intelligens lények, ez az írás erre szeretne rácáfolni.

Hűvös reggelre ébredt az erdő. Leesett az első hó. Legszívesebben minden állat otthon ült volna, mégis az erdei ösvényeken rengetek friss lábnyom árulkodott arról, hogy valami készül. A nyomok egy nagyobb tisztás fele vezettek. Itt gyülekeztek az állatok, rendkívül fontos megbeszélni valójuk akadt. A téma az ember. Nyolc óra tájban, már egy tűt…

.......vagy gazdag szegények?! Egy tanulságos történet:

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az…

Advent. Gyertyák. Koszorú.

Lelked mégis szomorú?

Csalódott vagy, tán árva?

Haragszol a világra?

Megbántottak, fájt neked?

Utálod az ünnepet?

Úgy érzed, hogy hiába

Szült anyád a világra?

Csalódott vagy, keseregsz?

Nem szeretnek, s te szeretsz?

Hidd el, nem vagy egyedül,

Ha az ének felcsendül.

Koszorú, gyertyák, advent,

Hidd el, szép az élet.

A szeretet ünnepét…

            A nyolcvanas évek közepén egy marosvásárhelyi szakközépiskola padjait koptattam. Nagyanyám mindig arról álmodozott, hogy orvos leszek, szüleim, értelmiségiek lévén határozottan kijelentették, hogy az érettségi kötelező, aztán én magam dönthetek a pályaválasztást illetően. Pedagógusok voltak, de a rendszerváltás előtt soha nem beszéltünk arról, hogy hivatásukat folytatva esetleg én is az oktató-nevelő munkát válasszam. Édesanyám néha az állatorvosi foglalkozást emlegette,…

Mottó: "Karácsonyi füge"

Bizony egyébnek örült az ötven év előtti gyermek karácsony táján. Már egyáltalán az külön várakozást keltett bennünk, hogy hoz-e az angyal karácsonyfát. Mifelénk ott Erdélyben az angyalok dolga volt ez, akik meg is tették, amit lehetett, sokat dolgoztak, mindig siettek, hogy mindenhova eljussanak, annyira, hogy néha az aranyhajuk …

Advent van, díszbe öltözött a város. Néhány üzlet már karácsonyi lázban ég, itt is, ott is felhangzik a diszkósított Csöndes éj, s van ám minden, mi szem-szájnak ingere… Piacon, bevásárlóközpontban járva – veszem észre magam – mindig kerül kosaramba egy kis csemege, legtöbbször datolya, vagy füge, s a mozdulat, mellyel értük…

Beszél a csend …

Beszél a csend,

ott bent,

ha hallgatod,

Elkísér múltbéli,

lelki utadon.

Dallamok, illatok, ízek, nevek,…

Lennék magasban ágaskodó fenyő fenn az égen,

Lennék harmatcsepp,mely megmártózik a nap fényében,

Lennék hegyorom,mely a felhők felett magasodik,

Lennék zuhatag,mely a mélybe hullva tajtékozik,

Csodás természet mily kevés vagyok én melletted,

Halandó vagyok én magas hegycsúcs nem lehetek,

Kis porszem vagyok a délceg fenyő árnyékában,

Félek elvesznék a vad zuhatag…

Vacsora után

A férfi kilépett a főváros nagynevű, patinás étterméből az utcára, szórakozottan

körülnézett, majd kissé tétovázva úgy döntött, sétál egyet a tér túlsó sarkából

nyíló sötét kis utcában meghúzódó szállodájáig. Láthatóan még a vacsora hangulata

uralkodott el rajta, mozdulatai gépiesek voltak, igazgatta magán a télikabátja

lelógó övét, egyik kezéből a másikba, majd visszavette az ajándékba…

Ismered e szerény  kis virágot?

Őszbe simult észrevétlen,

ártatlan virága, hófehérke.

Nyáron zöldelt bokorban,

ágabogas  bimbókban.

  A rózsa még aranyat hint,

       tüzes krizantém,

        cseppnyi bánat,

megfagyottan hőssé válltak.

Havaat! takarónak, párnának.

Tavasszal virultok hegykén s ledéren,

  jógondotok viselem,…

Bekódoltak, megszámláltak,

Vajon, milyennek találtak?

Tudhatod-e, a nemjóját,

Ki veti rád a hálóját?

Tizenhárom tagú szám vagy,

Ha még érzed, hogy magad vagy?!

Fel vagy szépen leltározva,

Adózóként besorozva!

Mert ezt várja a hatóság,

Ki egyébként csupa jóság!

Adataid bediktálod,

De csakhamar viszontlátod!

Jön a levéllel a postás:

Van eladó liszt és tojás!

Csíkból tüstént…

Nehéz a Nappal szemben játszani

Mezőgerebenesen történt. A Nappal szemben játszottunk, tikkasztó melegben. Szédelegve a kimerüléstől, az félidő végét jelző sípszót vártuk. A házigazdák felszabadító rúgása valahonnan a magasból ereszkedett lefelé, amikor beállósunk, Sz. A. nagy erővel akarta visszavágni a labdát a gerebenesi csapat térfelére. Az égre tekintő játékost azonban megzavarta a szemét hirtelen elvakító nap és hatalmasat…

            Az alábbi történetek nem a fantázia szüleményei, hanem a valóságban megtörtént események. Ezt bizonyíthatják azok a csapattársaim, akikkel közel két évtizedet kergettük a bőrgolyót a sáromberki Haladás színeiben, a megyei bajnokságban, és akikkel alkalomadtán, egy korsó sör mellett, felelevenítjük    pályafutásunk  mulatságos pillanatait. Ezeket szeretném megosztani az alábbiakban a tisztelt tagtársakkal.

A sofőr…