"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Szánnám én biz az ostobát,
ki nem látja menynek hatalmát,
mert aki látja a csodát,
az bírja Isten birodalmát.
A minap el, messze jártam,
hol élet kihalását láttam,
s az este varázspohara
méreggel volt teletálalva.
Sötét, s árva lett éjszaka,
benne zúgott századok zaja,
s az árva-fák alatt lassan,
feljött ámuló hold a béna.
Láttam csillogni falevélnek,
múló aranyszínű életnek
lebegését át másvilágra,
borult rá…
Írta Borsos Mihály November 14, 2012, 5:44pm — Nincsenek hozzászólások
Motto :
„Semmit sem ér a lét, ha szembe nem néz mindazzal,
ami szembe jön.”
Ne bízzuk másra, amit most eldönthetünk
Ne nézzünk hátra, ha a jövőnkért küzdhetünk
Vegyük most kézbe a sorsunk-életünk
Vegyük már észre együtt mi bármit elérhetünk
A dalszöveg rögtön a címmel indul, amit a kórus skandál: “együtt most / együtt mos”, ezzel elindítva az együvé tartozás…
FolytatásÍrta Kátai István November 13, 2012, 7:30pm — Nincsenek hozzászólások
Kik tőlem messze együtt ünnepeltek,
boldogan verseltek, büszkén szavaltok,
költök vagytok, s nekünk hangosan daloltok,
énekeltek, s a lelkek fénytelenek.
Gondoljatok rájuk, kik mentek messze
el tőletek, kik más hazában vagytok,
hol édes a szó: hol kakukkmadár szól,
hol Isten, s haza: magyar szóval kelnek.
Idegenben más nyelveken beszélnek,
más a csók, más az élet, mást kérnénk
szívünknek, a hazánkat szeretnénk.
Zenél halkan a…
Írta Borsos Mihály November 13, 2012, 4:53pm — Nincsenek hozzászólások
Páll Lajos képe alá
Nehezen tudod kivonni magad a hatása alól. Valld be: mikor azt a helyet választottad kezdő pedagógusként, elsősorban őmiatta tetted. Volt a verseiben valami nagyon vonzó, amit csak Petőfinél éreztél valaha, hogy talán te is tudnál úgy írni – csak éppen nem tudsz. Hogy voltaképpen festő, ez volna a tanult szakmája, arról kevesebbet tudtál, láttad repróit lapban, folyóiratban, de azt, hogy nem fejezhette be az akadémiát, mert elhurcolták, akkor még nem tudtad,…
FolytatásÍrta Bölöni Domokos November 13, 2012, 9:53am — 6 megjegyzés
Hallgat az ősz csendben, mozdulatlan,
aranykönnyei lehull az avarban,
a napsugár végsőt itt a nyárnak,
viszi melegét déli világnak.
Merre a szem ellát, bíborpalást
fátylat sző az őszi ködös párlat,
színei bomlanak gyümölcsfáknak,
természet ledér-orgiájának.
Míg a szél is kuksol halk vackában
levél sem rezzen ágak szavában,
nem süvít, nem jajgat magányában,
terpeszkedik boldogan a tájban.
Senki nem veszi kedvét a mának,
égből érkező…
Írta Borsos Mihály November 12, 2012, 5:01pm — Nincsenek hozzászólások
Majd egy évet vártam arra a pillanatra, hogy elinduljak az „én” utamra. Szeretek utazni! Mindig van az-az érzés, ami más, mint azelőtti utazási élmény. A legelső változás, amit észleltem magamba az, hogy utazóként csak magamra vagyok ítélve, a nézésre és érzékelésekre. Senki más nem érezheti és érzékelheti azt, ami bennem zajlanak. Kiszabadultam abból a mindennapi környezeti „mókuskerékből” ami megszokott, de állandóság jó érzéseivel élem mindennapjaimat. Paradoxnak tűnik, de csodálatos az…
FolytatásÍrta Nyilasi László November 11, 2012, 5:42pm — Nincsenek hozzászólások
Kéken ragyog az ég
fényes fentebb a nap
lelkem sütkérezik
ölelő karodban.
Csodásak a felhők
egeknek házában,
ringanak az Isten
szerető ajkában.
Bölcső, s mint akarat
víg őszi alkonyat
szelőknek lágy-szárnyán
érkező pillanat.
Röpke-éltű tavasz
csal ki virágokat
s mire jő a holnap
a csókok ráfagynak.
Fehér, kék, zöld-bíbor
e késői csokor
vigad lelkem benne
tavasznak kedvese.
Barackszínű kelyhek…
Írta Borsos Mihály November 11, 2012, 5:01pm — Nincsenek hozzászólások
Hétágra sütött a nap. Az apró udvart beragyogta, aranyba öltöztette az öreg almafát. A sovány kis tyúkok tikogva szédelegtek árnyékot keresve. A gazda az udvar közepén. Korát meghazudtolva jött-ment, hatalmas fatörzset háncsolt. A combvastagságú fa egykedvűen tűrte, hogy az öreg hosszú csíkokban fejtse le róla a kéreg-ruhát. Társa már szépen megpucolva feküdt pár méterre tőle.
Hinta lesz ebből, igazi hinta. Hát hogy fog annak örülni a kicsi Gergő! Első unoka, egyetlen,…
FolytatásÍrta Nagy Kata November 10, 2012, 7:13pm — 1 megjegyzés
Csak ült az ócska kanapén. Megkopott, a szögletes virágminta kisárgult. A díszpárna hímzése is felfejtődött egy darabon. A törtfehér kelme alatta sárgássá öregedett. Mint minden a házban.
Hátradőlt, a támla fájdalmasan nyikordult. Nézte a girbegurba falakat, a csillárt, amely elhullajtott már néhány díszbogyót. A függönyt az ablakon, a pöttyöket helyenként lyukak váltották fel, néha a mintával egyezőn, máshol bántón szimmetriamentesen. Az réz ablakkilincs sem csillog már,…
FolytatásÍrta Nagy Kata November 10, 2012, 7:12pm — 15 megjegyzés
Ködöl a hegyormon a szürke homály,
pataknak nyargalását lefedi már,
sárgul, barnul az erdő és vidék,
ősz veszi birtokba a nyár ölét.
Hervadtak a rétek, kopaszodtak fák,
eljátszotta a nyár boldog mosolyát,
elmúlás belém kövült engedetlen,
s arcom tépdesi, múlik szenvedélyem.
Hittem az élet reményt hoz, szenvedélyt,
szerelmet örömöt, s megannyi reményt,
képzeletem festett bíbor képeket,
a szeretet élt benne, lelkem, s a…
Írta Borsos Mihály November 10, 2012, 1:54pm — Nincsenek hozzászólások
Közalkalmazottként közszolgája voltam és vagyok a mai napig a hivatásom gyakorlásában. Ez a hivatás arról szól, hogy az utólag szerzett mozgásukban korlátozott fogyatékkal élő emberekkel dolgozom. Munkálkodunk együtt az érintettel azért, hogy ha már ilyen állapotba került, akkor legalább komfortosabb életvitellel élje további életét. Ennek a szakmának van egy csodálatos varázzsá, és pedig a napi emberi szenvedések sikerélményé válásának megteremtése és megélése. De mindezek mellett…
FolytatásÍrta Nyilasi László November 9, 2012, 8:30pm — Nincsenek hozzászólások
Vannak emberek, akiket megszeretsz,
s gondolataikkal beléd költöznek.
Érzed örömüket, s mint fájdalmukat,
könnyeik könnyeiddel összefolynak.
E kapcsolat megmagyarázhatatlan,
vélem egy az isteni akarattal.
Úgy jön, s tűnik semmibe, mint szivárvány,
eső, s nap-ölelő találkozásán.
Az ér, a patak a folyó, a tenger,
a cserje, a fa, s az erdő sűrűje,
a síkság, a domb, a hegynek teteje,
a születés, az élet, s annak vége.
Így…
Írta Borsos Mihály November 9, 2012, 2:02pm — Nincsenek hozzászólások
Hortobágyon darumadarak gyűlnek,
hosszú útról megpihenni érkeznek,
s vannak párok, akik fészket keresnek,
mások fáradtságtól csak megpihennek.
A Hortobágyi láp a kedvenc helyük,
Európai gyülekező földjük,
s ha enyhe a tél úgy mind itt maradnak,
míg ha hideg, úgy délre tovább szállnak.
Októberben északon szárnyra kelnek,
s gyakran egyvégtében ide repülnek,
az égen sokaságuk ék alakban,
repülnek mind hazánkba…
Írta Borsos Mihály November 8, 2012, 3:12pm — Nincsenek hozzászólások
Írta Fülöp Kálmán November 7, 2012, 7:40pm — 3 megjegyzés
Sírnék, de elapadtak könnyeim,
feszülők beljebb, mint húron az íj.
Karmolom arcom, s nézem csak egyre,
hogy torzul el az élettükörbe.
Gonosz lenne ez a lélektükör?
Nem értem ti miért nem értitek?
Az igaz-szóban mit nem szerettek?
Minek kell még történni veletek
itthon, hogy végre észhez térjetek.
Ez lenne sorsa a mi népünknek?
Naponta szólnak hazug dallamok,
szégyentelenül hazudnak, nagyot.
S ti még mindig hisztek a…
Írta Borsos Mihály November 7, 2012, 2:18pm — Nincsenek hozzászólások
Sorstalanságunk reményt vesztett útjáról
lelkifurdalásban a múltunkról írok.
A történelem viharában kallódok,
s keresem a Ti valóságos arcotok.
Havas hegycsúcsokra, ködös világokra,
forradalom fájdalmairól szónoklók,
gondolataim mint foszló koldusrongyok
betekernek, szorításuktól fuldoklok.
Vetek papírra konok ákombákomot,
s szelleme feketén ül a trónotokon,
védőangyalok zengnek széltrombitákon,
dalokat éneklek, megveszett világon,
s…
Írta Borsos Mihály November 6, 2012, 2:25pm — Nincsenek hozzászólások
Írta Kedei Zoltán November 6, 2012, 9:01am — Nincsenek hozzászólások
Isten éltesse a 75 éves Ráduly Jánost.
Ezzel a rajzzal csatlakozom a Bölöni Domokos Üzenet Ráduly Jánosnak, Kibédre írásához
Írta Kedei Zoltán November 5, 2012, 1:00pm — Nincsenek hozzászólások
(Vár sétány)
A Vár sétányon hullnak a levelek:
sárgák, vörösek. Csokorba kötöm, és
a saját árnyékomba helyezem. A képzelet
hullámhosszán a lángoló szarvas méltóságával
állok a szirtre, és ürítem poharam az örök
virulásra. Reménykedem.
(árnyék és napsütés)
Árnyékban és napsütésben. A Vársétány
görbe fái alatt cinkos emlék nyomot
takar. Lidércszellők mozgatják az egymásba
kapcsolódó ágakat. A kobaltkék…
Írta Kedei Zoltán November 4, 2012, 9:07pm — 1 megjegyzés
2024
2023
2022
2021
2020
2019
2018
2017
2016
2015
2014
2013
2012
2011
2010
2009
1999
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.