Ott bámulnak a padlón,

vagy járkálnak álmatagon,

felmásznak a plafonra,

néha kis, néha otromba

nagy alakot öltenek,

jaj, csak széjjel ne dőljenek!



Ott császkálnak a falon,

megszöknének az ablakon,

bebújnak a pohárba,

ráncot vetnek a ruhára,

testük sokszor törpe lesz,

jaj, csak össze ne törjenek!



Ott ücsörögnek a fán,

vagy fűre dőlnek puhán,

ruhában és kalapban

lubickolnak a patakban, …

Hétköznapok rácsai közt vergődöm,

gyötör a honvágy, egyre sínylődöm,

a szerelem násztalanul nevet rám,

kopott igékkel szeretem jó anyám.

Nincs igaz, csak a visszatérő álom,

hogy voltam gyermek s volt sok ideálom,

de valahogy ez is elszomorító,

inkább kijózanít, mint mámorító.

És látom magam, mint egy kancsal babát,

ki kettőnek tudja a boldog hazát,

az egyikük elítél, már meg nem áld,

a másikuk meg…

Ránk szakad minden, mi átok,

és mégis milyen nyugtató,

hogy a dolgok, ez a város,

néha csupán a puszta szó,

néha egy idegen mosoly,

vagy egy derűs, tiszta reggel,

néha az este, a komor,

tele fáradt emberekkel,

új és új életre serkent,

feledjük szeszélyes bajunk,

s mint örök életre felkent

hősök, úgy élünk és halunk

Reményvesztett emberként

Írta: Attila-benczi

Azt reméled biztonságban vagy,

minden jóra fordulhat?

Elképzeled,TE boldog vagy

mindez álomkép ,délibáb.

De ajkad sírásra görbül

szíved össze tömörül.

Élni akartál,boldog lenni

ennyit vártál az élettől.

Nem kegyelmez,padlóra küld

s rád,homály fátyla terül.

Hited lassan elmerül.

Körülvesz a sötét űr,

érzed ahogyan összegyűr.

Reményvesztett emberként

várod valaki…

A HALOTTAK NAPJA

NOVEMBER ELSEJE A HALOTTAK NAPJA

AZ ELHUNYT HOZZÁTARTOZÓIKRA

EMLÉKEZNEK  AZ  EMBEREK  MA…