Ködös november

Írta: Attila-benczi

- Ötperces krimi –

Ködös novemberi éjszaka volt, vagy inkább december… Nem is tudom. Valahol a látóhatáron túl egy falu harangja éjfélt jelzett. Halkan szolt Vivaldi Négy évszak című műve, ilyen hosszú utakra mindig klasszikusok zenéjét hallgatom… Megnyugtat.

***

A köd lassan felengedett és átadta a helyét a dérnek, fehér lepelként terült el a tova suhanó tájon. Fékcsikorgás, forró kávé az ölembe borult… Óriási csattanás,…

Hét nap (folytatás)

Harmadik nap:

Reggel fáradtan, rémálmoktól meggyötörten ébredtem. Egy jó kis hideg zuhany jót tett, lefagyasztotta gondolataimat.

Hallom az olaj sercegését, tükörtojást készülök enni, kiscicám körbeugrál, várja, hogy töltsek neki finom tejecskét.

****

Igyekszem nem gondolni a tegnap estére, úgy néz ki a mai napom remek lesz. Reggeli után, egy kis sétát terveztem, csak úgy cél nélkül bolyongani az eső által áztatott utcákon.

***

Mi…

Hét nap

Írta: Attila-benczi

Első nap:

Szokatlanul nagy a csönd körülöttem, nem olyan, mint máskor szokott lenni, olyankor érzem, ahogyan átölel, megnyugtat… Most félek tőle… Hideg. Teljesen elzár mindentől, mintha figyelne, és csak arra várna, mikor adom fel, hogy jéghideg karjába vegyen.

Tombol a tévéből a rockzene. Imádom, máskor feldobott… Most idegesít.

A ház csöndes és sötét, macskám is itthagyott. Furcsa zajok, szuszogások… Égnek a villanyok, sehol senki,…

Szabadság,Szerelem,Igazság

Írta: Attila-benczi

Vedd észre már!Integet feléd,

véres ingét lelöki eléd,

cserepes lila ajkai remegnek

kék szemei fénytelenek.

Csak állsz, mosolyogsz,

ruhádon nincsen kosz.

Gondod csupán annyi

hová mennél nyaralni.

Tévébe mondod: Jó lét!

Néptől elveszed életét.

Neki szabadság egy falat kenyér

boldogságra gondolni nem mer.

Lelkiismereted fekete holló

elvesz tőle mindent vadul.…

Öledben
Írta:Attila-benczi

Örömünk meddig szép és fiatal,
csak addig míg ifjúságunk tart?
Csábítóan fénylő gyönyörűségem,
szeretem hívogató hangod
amely körülfog,pillantásod elkábít.

Nesztelen-puhán közelednek az őrült
percek amikor karod lágyan átölel.
Túlérett gyümölcsként hullok öledbe
ott megtalálom tűzben égő szívem nyugalmát.
......................

Szerelmes ősz
Írta:Attila-benczi

Figyeld hogyan nőnek a fák,
dús lombjaikra rászáll az ősz.
Nézd az ég felé nyúló hegyeket
ahogyan gránit karjaikba zárnák
fölöttük elsuhanó felhőket.

Csodás látvány! Szerelmes természet.
Viharfelhőkként varjak serege
lepi el a még virágzó mezőket.
Ahogyan tüzes vas égeti lelkem
irántad be nem teljesült szerelmem.

Keresztem

Írta:Attila-benczi

Fémesen csengő kristály cseppek

folyosók labirintusában,követnek.

Érzem,nem látom valaki van velem.

Ajtók nyílnak,el kell mennem.

Karomra tetovált kereszt égeti bőröm.

Folyosó végén tükör,benne nem látom magam.

Susogó árnyak körül vesznek,hűtik testem.

Tükörből,női kéz letépi keresztem.

Fémesen csengő kristály cseppek

lassan becsukódó ajtók,hova menjek?

Itt állok a hegy tetején,

fejem felett…

Szerelmes ősz
Írta:Attila-benczi

Figyeld hogyan nőnek a fák,
dús lombjaikra rászáll az ősz.
Nézd az ég felé nyúló hegyeket
ahogyan gránit karjaikba zárnák
fölöttük elsuhanó felhőket.

Csodás látvány! Szerelmes természet.
Viharfelhőkként varjak serege
lepi el a még virágzó mezőket.
Ahogyan tüzes vas égeti lelkem
irántad be nem teljesült szerelmem.

Vallomás

Írta: Attila-benczi

Úgy éltem akár a víz,

hol csendesen csordogáltam,

hol vad zuhatagként romboltam,

de mindig önmagam voltam.

Úgy szerettem akár egy oroszlán,

gyilkos vadsággal öleltem,

de mindig hűséges maradtam,

ha kellett utolsó vérig védtelek.

De most fogatlan aggastyánként

álmaimban hozzád szólok,

értelmetlen szavakat mormolok.

Mára kiszáradt a patak,

megöregedett a vad.

..............

De…

Holdkenyér

Írta:Attila-benczi

Azúrfellegen csókolnám ajkad,

tőle halántékom lázban ég.

Érzem véremben áramlik a vörös Hold.

Félve,cukorablakon keresztül figyelek,

ahogyan szívem kertjében rózsabimbóból

pompázó illatos virág leszel.

Holdkenyeremet megosztanám veled,

de inkább hallgatok róla, mindörökre.

Érzem véremben a vörös Hold erejét.

Mezítelen lábakkal,fák vonagló

árnyékában boldogan bolyongok

e drága…

Északi szél

Írta:Attila-benczi

Érzem,hideg van,vagy kopogtat a tél.

Elfáradtam pedig még keveset éltem,

érzem a süvöltő északi szelet

jégfogaival ropogtatja csontjaimat.

Érdekes,Apám hangja száll felém,

ő már nem fázik,már nem él.

Kalcium nélküli csontvázamon

bőröm a hidegtől megrepedt.

Széthull a testem,tönkre tettem,

most már hiába korbácsolom magam,

az északi szél megteszi helyettem.

Ez a fagyhalál? Apám ne…

Gonosz ellen

Írta: Attila-benczi

Az utcák zugaiban lappang, rejtek

helyükön megöli az ártatlanokat,

szemei lesnek az ügyefogyottra.

Leselkedik mint éhes oroszlán,

lenyomja,tiporja,erejét kiszívja.

Látod,nem segít!

Szája telve átkokkal,csalárdsággal,

kétágú nyelve alatt álnokság mérge.

El rejti igaz arcát,hamis mosollyal

csalja csapdába a remény vesztett

áldozatát.Álnok szavakat suttogva:

Ne bízz benne!

Kelj…

Reményvesztett emberként

Írta: Attila-benczi

Azt reméled biztonságban vagy,

minden jóra fordulhat?

Elképzeled,TE boldog vagy

mindez álomkép ,délibáb.

De ajkad sírásra görbül

szíved össze tömörül.

Élni akartál,boldog lenni

ennyit vártál az élettől.

Nem kegyelmez,padlóra küld

s rád,homály fátyla terül.

Hited lassan elmerül.

Körülvesz a sötét űr,

érzed ahogyan összegyűr.

Reményvesztett emberként

várod valaki…