Vissza

Dobrai Zoltán, 2009. 02. 25.



Magas hegyeken, ahol folyók folynak,

Rokona vagyok minden fenyőfának,

Ott érzem illatát az újtavasznak,

Hallom énekét az éneklő madárnak!



Visszavágyom, egyszer én visszamegyek,

Kezet fogok, s köszönök minden hegynek,

Megfürdök vad és habos patakokba,

Ájulva lubickolok boldogságba.



Csodás ott a napfény, oly más az illat,

Nyári reggelen, harmatosabb a harmat,

Miért szebbek a madarak… Folytatás

Na, ne mond!



Dobrai Zoltán 2010-11-15.





Na, ne mond, hogy boldog vagy,

Erdélyi magyar fajtám,

És honvágyad aludni hagy?



Na, ne mond, hogy fenyvesek,

Suhogás idegenben,

Oly kedvesek szívednek.



Na, ne mond, hogy nem bánod,

Kedves Erdélyi tájat,

Naponta te nem látod!



Na, ne mond, hogy ha várnak,

Templomok és temetők,

Nemet mondasz magadnak.



Na, ne mond, hogy jó neked,

Idegenben… Folytatás

Kell-e újalkotmány?

Rögtön meg is adom a választ határozottan, hogy igen kell! Miértre igyekszem konkrét anomáliákkal illusztrálni az állításom. Kezdem, hogy a II.Bécsi döntés 1939. augusztus 30-án visszakerül az anyaországhoz Észak Erdély, az ott élők magyar állampolgárságot kapnak, és akik 1945. március 6-ig születtek szintén magyar állampolgárként lettek anyakönyvezve a nemzeti hovatartozástól függetlenül. Tisztázni szeretném , hogy az állampolgárság és a nemzetiség nem azonos fogalmak.… Folytatás

Átok vagy nem?



Dobrai Zoltán 2007. 05. 21.



Van-e magyarátok s van-e magyar,

és ha van, még tudja mit is, akar?

Íjjal és karddal nem harcba szállni,

süketekkel soha nem vitázni!



Alig látom régi magyar fajtám,

néha úgy érzem itt nincs is hazám,

magam csak egy megtűrt némber vagyok,

senkit nem érdekli, mit akarok!



Ha én ünnepelni merészelek,

a hatalmasok úgy összevernek....

Ők, gumival esnek a… Folytatás

Advent





Dobrai Zoltán, 2008. 11. 22.



Fehér kisfalúra, beköszönt újra,

Jézust váró Advent szent vasárnapja,

A kisharangok szólnak vígan- búsan,

Hírt hoztak, s adnak szomorú világban.



Hideg tél jött szegény embereknek,

Születést hoz majd, az Istenfélőknek,

Szép fekete ünneplő ruhát öltve,

Fohászkodva fel-fel néznek az égre!



Ülnek, templom padjaiban énekelve,

Hálával gondolnak a teremtőre,

Én is de, sokszor… Folytatás

Ködös őszi nappal



Dobrai Zoltán 2006.11.19.



Mentem, láttam: jönni, az óriást,

nagyszemeivel, gőggel nézett ő,

mint Ides fia és a nagy költő!



Érmelléken fene köd szállt alá,

bujtatni szilaj, szerelmes fiát,

ki nem szégyellte romoskúriát!



Jött: Léda, Csinszka meg sokan mások,

támogatva a költőt, a zsenit,

dicsőítve rosszat, jót s mindenit.



Nézetem ködön át és közeledtek,

sok volt ismerős,… Folytatás

Mint a patak

Dobrai Zoltán 2007. 09. 12.



Mint gyors vizű hegyi patak,

vize nem áll meg hordaléknak,

de ha kell, hát tajtékozva ,

néha lassan csordogálva,

megy végfele.... Óceánba!



Én is lassan vagy rohanva,

megyek a saját sorsomba,

utam nem állja senki már,

itt sehol senki rám nem vár,

jó ez így, senkinek nem kár.



Érből lett vadvizű patak,

utat törsz te magadnak,

kő vagy hegy: neked nem számit,

nincs… Folytatás

Van egy város



Dobrai Zoltán 2007.10.26.





Ott,Erdélyben van egy város,

Ő fellát a Terbetrére,

Mint Istenek szent hegyére!



Nekem nagyon kedves, áldott

Nincs más ilyen bár hol járok ,

Csak ne fogná soha átok.



Fent a csúcson ott vagyok én,

Lelkem pihenni jár oda,

Mert nekem csak az a haza!



Mondhatjátok magas s csúnya,

Terbete hegyének csúcsa,

Gyűlölni nem tudom soha….



Ha Hellásznak szép a… Folytatás

Vigyétek át



Dobrai Zoltán 2010.09.17.



Hídon vigyétek át bánatom,

örvénybe dobjátok nem bánom.

vágyam mellett vigasz elsuhan,

senki nem osztozik sorsomban!



Ne sajnáljatok, ne szánjatok,

mert a sorsom Isteni átok,

bűnös szegény s gyarló a lelkem,

mintha nekem nem lenne szívem.



Nőt szerettem én ájulásig,

maradni nem bírtam sokáig,

hajtott férfi és magyar vérem,

mindég más- más nő kellett… Folytatás

Ma már emlék

Dobrai Zoltán 2008. 11. 12.



Fűzfavesző lovam piheni tért,

Mezőn kint zúzmarás hideg van,

Mély álomban már alszik a rét.



Szegény lovam de sokat megültem,

Éhen, pőrén rajta lovagolva,

Réten én pillangókat kergettem.



Lovam ma hiába is keresném,

Rét se nincsen már, lovam elkorhadt,

Nekem is nagyon sok lett az évem..



Itt csak én maradtam hadra készen,

Csatározni és pillangót fogni,

Patak melletti… Folytatás