Cselényi betért a Mérőbe. Megint egy olyan nap volt - se nyári, se tavaszi, se téli, se őszi. Olyan bogos, seszínű, ecetes. De azért a Mérő belülről egzotikus volt, posztmodern fényekkel cifrítva a mennyezet, és még a táncoslányok mellbimbói is dupla menüt ígértek a kiéhezetteknek. Cselényi azonban nem kért belőlük , aznap nem volt éhes, voltaképpen fogalma sem volt arról, hogy miért tért be oda, hisz a zsebe üres volt, a zsebkendőjét is otthon felejtette, s ha már sírni nem tud,…

Folytatás

    Az Isten megtörten ül a padon. Az akácfák lombjai eltakarják a csillagot. Kánikula van, de az Isten nem érzi a meleget. Lábához dörzsöli fejét a macska, és dorombol, az anyapulyka félszemmel kémleli az eget, s ahogy észleli a veszélyt, rövid ,éles hangokat hallat. Az Isten felriad mély gondolataiból, és lelkével gyorsan elűzi a ragadozót.

    Gyerekcsapat közeledik, köszönnek neki. Kapások tartanak hazafelé ebédelni, kacarásznak. Észre sem lehet venni a fáradtságot…

Folytatás

   Nézem a hantot. A csonka kereszt alatt ragacsos sárvirág. Szörtyög az ősz, köhög. Lóbálja felénk hívó trombitáját. A hant meztelen, itt feledte a rohanó idő. Minket is elfelejt egyszer. Néha magam is elfelejtem, hány éves vagyok, van amikor éneklés nélkül alszik el születésnapom. Van, amikor a gyermek csak azért születik, hogy fölvegye Árvácska szoknyáját. Vannak emberek, akik szegények ,de gazdagok, mert szeretnek és vannak olyan gyerekek is, akik szegények, mert senki sem szereti…

Folytatás

     Ha nem lenne az a szivar, talán meghíznék, s bátran, a visszafogottság érzése nélkül vetkőznék le a strandon, nem restellném vérszegény izmaimat vagy szegénységemet, hogy nem tudok zsebpénzt adni a koldusnak, azért, mert olyan meztelen vagyok, mint valamikor Ádám, cuccaim is segélyszagúak, mint árvízkatasztrófa után, úgy érzem magam.      Négy tégla maradt házamból, amit szüleim építettek, a disznó, a  majorság elpusztult, amit szüleim hagytak rám, csak az árvaság szaga bűzlik,mint a…

Folytatás

Eltelt három év amióta meghaltam . Gondoltam , kiveszem a szabadságot és visszatérek fiam házához leskelődni , mint egy kém . Kislánya arcát simogatta és mondta : '' Aludj gyermekem , holnap megveszem a babát , csak aludj csendesen ! ".

Aztán fiam is meghalt , s most mar együtt tértünk vissza lánya házához leskelődni , persze , mint egy kém . A lánya , kisfia arcát simogatta és mondta : " Aludj kisfiam , holnap megveszem a labdát , szép álmokat!".

Meghalt fiamnak a lánya is .… Folytatás