Valami furcsa ember-állat,
Istenek eldobott játéka.
Névtelen, szinte észrevétlen,
Csillagok földre hullt árnyéka.
Hajlít vasakat, gördít követ,
Bámul vad viharok szemébe.
Teszi a dolgát, nem zavarja
Kimondhatatlan semmisége.
Parazsat markol puszta kézzel,
Ismerik olajkutak, bányák.
Erdők és mezők, országutak
Tisztelik roppant hallgatását.
Hatalmas szekerét a világ,
Hátára köti, s meghajolva
Belefeszül, - az…
Folytatás
Írta Gámentzy Eduárd November 30, 2010, 11:38am —
5 megjegyzés
A falu felső részében álló jókora udvarházban született Emike néni, aki Botgabi előtt kántori szolgálatot végzett, és csintalan úri gyerekeket tanított zongorázni. Ő volt az első zongoratanárnőm. Öreg édesanyja, Marika néni még midig a rogyadozó nagy házban lakott, amelyet a falusiak csak „kustélynak” hívtak. Örökösen számtalan tyúkkal bajlódott, amelyek ellepték a házat, udvart, kertet, mindenhová bejártak, otthagyva „névjegyeiket”. Ez Marika nénit szemlátomást nem izgatta túlságosan.…
Folytatás
Írta Réthy Emese November 30, 2010, 1:53am —
15 megjegyzés
A disznóölés, s az utána következő disznótor december jelentős és várt eseménye. Mert azt már őseink is hirdették: disznótornak, lakodalomnak télen van az ideje. A tréfás mondás szerint azért, mert ilyenkor nem romlik el a hús és nem savanyodik meg a menyasszony. Az egykori disznóvágási szokások kezdenek kimaradni, a sertés feldolgozásának módja sokat változott.
Régen még a gyermekek sem mentek aznap iskolába. Ilyenkor korán kezdődött a nap az egész család számára: még alig…
Folytatás
Írta Berekméri Edmond November 28, 2010, 1:36pm —
4 megjegyzés
Vissza
Dobrai Zoltán, 2009. 02. 25.
Magas hegyeken, ahol folyók folynak,
Rokona vagyok minden fenyőfának,
Ott érzem illatát az újtavasznak,
Hallom énekét az éneklő madárnak!
Visszavágyom, egyszer én visszamegyek,
Kezet fogok, s köszönök minden hegynek,
Megfürdök vad és habos patakokba,
Ájulva lubickolok boldogságba.
Csodás ott a napfény, oly más az illat,
Nyári reggelen, harmatosabb a harmat,
Miért szebbek a madarak…
Folytatás
Írta Dobrai Zoltán November 27, 2010, 7:34pm —
Nincsenek hozzászólások
Visszagondolok azokra a kora téli napokra, amikor apámmal a malomba mentünk, a dohogó gépből kiömlő fehér por belepte az arcunkat, a korán serkent hajnalokra, amikor anyám nem tudott ágyban tartani; oly nagyon szerettem gyúrni, nyomkodni a szép, halvány, szálas tésztát. Felidézem a sülő kenyér illatát, lesem a kemencében a kenyér mellé magam készítette „madaramat”; a nagy kés fokával leverjük a szenet a kenyerek tetejéről, s csíkos szőttes ruhákba takarva kosárba tesszük; - most tudom, miért…
Folytatás
Írta Réthy Emese November 27, 2010, 2:16pm —
11 megjegyzés
Oly korban születtem én… zavaros időkből csendesülve,…
Folytatás
Írta Szendrei Mikó Zoltán November 26, 2010, 12:30pm —
Nincsenek hozzászólások
Balázs F. Attila…
Folytatás
Írta Balázs F. Attila November 25, 2010, 11:00am —
3 megjegyzés
Elsősök voltunk a rendszerváltást megelőző tavaszon. Nem volt valami nagy meleg, de a fák szépen bontogatták leveleiket. Az egyik nap legnagyobb örömünkre nem jött a tanító néni az autóbusszal. Mi még rosszalkodtunk egy keveset, aztán szépen hazamentünk, nehogy a később érkező tejesautóval mégis megérkezzen. Másnap aztán betoppant a szokott időben.
Éppen az első órát tartottunk, amikor nagy burrogással megállt egy gyanús autó az iskola előtt. Két bőrkabátos alak ugrott ki belőle. Tanító…
Folytatás
Írta Szilágyi Mihály November 24, 2010, 9:51am —
21 megjegyzés
A galamb riadtan simult a ház falához. Amint valaki elment mellette, suta kis próbálkozással igyekezett elrugaszkodni, apró, vörös pálcikalábain röviden nekiiramodott, majd két-három bágyadt szárnyemelgetés után csalódottan húzta össze magát.
Ez egy fióka, nézte az asszony elgondolkodva. Mikor pár tétova lépés után egy sarokba szorította és lehajolt érte, a galamb ijedt fióka-hangon mondott valamit. Elszorult a szíve, mikor megérezte tenyerén a remegő testet, két deka tollas félelem…
Folytatás
Írta Szilágyi Perjési Katalin November 23, 2010, 10:27pm —
1 megjegyzés
Az ízekre is emlékezünk. Talán az anyatej ízére is. A nagymama szilvás lepényére, a Berta néni ordás palacsintájára, a nagybirtokos családból származó nagynéni fácánlevesére, juhtúrós puliszkatekercsére, amely a bőséges reggelik egyik gyakori fogása volt, az örmény konyha különlegességeire, amelyet a család örmény ágától tanultunk el, a rókagombából, hiripből és fenyőaljából…
Folytatás
Írta Balázs F. Attila November 23, 2010, 8:00pm —
6 megjegyzés
“Miért van az, hogy Európa a jó kezdeményezéseket figyelmen kívül hagyja és csupán a legnagyobb ökörségeket veszi át Amerikától?" (a Los Angeles-i székhelyű antiduckface.com főszerkesztője)
Nagyon szeretem ezt az idézetet, mert minden benne van. Valóban érthetetlen a tendencia, miszerint Amerikából sikerül mindent átvenni, leutánozni, ami eszement, felesleges, romboló hatású, legyen az divat, televíziózás,…
Folytatás
Írta Katie Garbutt November 22, 2010, 2:00am —
13 megjegyzés
..az előbb utóbb sikerülni fog.
A sok csipkebogyó, amit sikeresen le is szedtem már, a jó időnek hála, hogy kerül lekvárként az üvegbe? Ez motoszkál a fejemben, mióta naponta gyűl a kincs. Bor már készül, teának elég van, de a gyerekkori hecserliízes kenyérhez nem lehet, hogy nem találok megoldást. Elképzelésem volt csak, mert látni csak azt láttam édesanyámtól, hogy a kész masszát becukrozza és üvegekbe teszi. Akkor volt nálunk ráérősebb ember, (meg szegényebb..., de nem lelkiekben)…
Folytatás
Írta Nagy Magdolna November 21, 2010, 1:00pm —
5 megjegyzés
Lovaim mindig visszatérnek,
Nem tűrnek kötőféket, ostort!
Keserű füveket legelnek,
Tenyérből cukrot egy se kóstolt!
- Visszatérnek, mert ők neveltek.
Nem rabnak, - gyengének! Szabadnak!
S ha arcom kezembe temetem,
Tudom sokáig úgyse hagynak!
Eljönnek értem, testvérükért,
Hogy összerezzen az éjszaka,
Ha meghallja a nagy dobogást,
Amikor indulunk haza!
Felhők foszlott hátán taposva,
( Parazsat viszünk eleségül,…
Folytatás
Írta Gámentzy Eduárd November 19, 2010, 5:03pm —
4 megjegyzés
Olvassátok el!!!
Nagyon szomorú, hogy itt tartunk!…
Folytatás
Írta Hencz Anikó November 18, 2010, 2:05pm —
11 megjegyzés
Mint a délceg hargitai fenyő,
Úgy állunk rendületlenül,
Nem fog rajtunk sem szélvész ,sem eső
Az áldott napfény ránk vetül,
Amíg élünk szívós gyökerekkel,
A rögben megkapaszkodunk,
Bizakodva és töretlen hittel,
Őseink földjén maradunk,
Itt születtünk fenyves erdők alatt,
kárpátok ölelésében,
Hargitai fenyő ritkán hajthat,
Gyökeret idegen földben.
Írta Lengyel József November 18, 2010, 12:30pm —
4 megjegyzés
Különös játéka van a szélnek. Felkap egy-egy madártollat, eljár vele egy keringőt, majd leejti valahol. Aztán ismét felkapja ugyanazt – vagy mást -, magasra röpíti, messze száll vele és végül csodák csodája: visszaröpíti ugyanoda, ahonnan szárnyra keltek. Jelentéktelen kis toll, mindegy, hogy mi lesz a sorsa, kevesen figyelnek rá. Jövőjét a légörvények írják, azok döntik el, hogy végleg eláztatják egy pocsolyában, vagy szárazra teszik, hogy megmaradhasson selymesnek és puhának.
Furcsa…
Folytatás
Írta Szilágyi Mihály November 17, 2010, 9:18am —
5 megjegyzés
A marossárpataki Antalfi Zoltán közel két évtizede foglalkozik pálinkafőzéssel. Kiváló gyümölcspálinkáját nagyon sokan megismerték már a környéken, híre Magyarországra is eljutott. A vállalkozó a kétlépcsős kisüsti pálinkafőzést alkalmazza, pálinkáját hivatalosan forgalmazza.
Antalfi Zoltán 1991-ben kezdte a pálinkafőzést, még abban az időben, amikor majdnem minden faluban készítették a kisüsti pálinkát. Abban az időben a…
Folytatás
Írta Berekméri Edmond November 16, 2010, 7:00am —
1 megjegyzés
I.
Messze van már az az angolparkszerű csodálatos kert és az üdezöld, gyepes udvar, amelyek gyermekkorom első, világra csodálkozó emlékeit körítik. A pákéi paplak…
Folytatás
Írta Réthy Emese November 15, 2010, 10:30pm —
2 megjegyzés
Na, ne mond!
Dobrai Zoltán 2010-11-15.
Na, ne mond, hogy boldog vagy,
Erdélyi magyar fajtám,
És honvágyad aludni hagy?
Na, ne mond, hogy fenyvesek,
Suhogás idegenben,
Oly kedvesek szívednek.
Na, ne mond, hogy nem bánod,
Kedves Erdélyi tájat,
Naponta te nem látod!
Na, ne mond, hogy ha várnak,
Templomok és temetők,
Nemet mondasz magadnak.
Na, ne mond, hogy jó neked,
Idegenben…
Folytatás
Írta Dobrai Zoltán November 15, 2010, 9:52pm —
Nincsenek hozzászólások
Kell-e újalkotmány?
Rögtön meg is adom a választ határozottan, hogy igen kell! Miértre igyekszem konkrét anomáliákkal illusztrálni az állításom. Kezdem, hogy a II.Bécsi döntés 1939. augusztus 30-án visszakerül az anyaországhoz Észak Erdély, az ott élők magyar állampolgárságot kapnak, és akik 1945. március 6-ig születtek szintén magyar állampolgárként lettek anyakönyvezve a nemzeti hovatartozástól függetlenül. Tisztázni szeretném , hogy az állampolgárság és a nemzetiség nem azonos fogalmak.…
Folytatás
Írta Dobrai Zoltán November 13, 2010, 7:40pm —
2 megjegyzés