Ú T B A N ...

                                                    Szubjektív születésnap.

                                           - Mariánum – Kolozsvár. – XVI.

      ...Útban vagyok! Már jövők! Készülődöm!

Valamikor 9 hónappal (ezelőtt) megfogantam, aztán mikor-mikor nem, egyesek szerint már éltem, magzatként majdnem lélegeztem is. De még nem voltam kész!…

Várunk újra titeket karácsonyozni a Mezőségre, és közben újra nézem a tavalyi angyaljáró képeket. Egy év után fedezem fel azt, amit Mezőbergenyén a csomagrendezés körüli szent zűrzavarban nem is vettem észre, egyik kölcsönkapott kisbuszotok ajtaján levő feliratot: vérszállítás.

Hát igen, tulajdonképpen erről van szó ebben az angyalozó szeretetben: friss vérét hozni oda, ahol már-már úgy tűnik sokaknak, hogy elvéreztünk.

És akkor mindig van,…

                 Egy bogár jött nagy zúgva az erdő fáik között, megtörve annak ködös-párás csendjét. Nagy szarvaival lassan haladt előre mint régi háborús időkből érkező bombázó, elhaladt úgy szemmagasságban, majd lassan távolodni kezdett eltűnve a ködös fátyol mögötti rejtelmes világban.Ott csak a csend maradt ebben a fagyott birodalomban. 

Bizony sietett is ez a magányos szarvasbogár…

Egész évben jó voltam,

tanultam, nem rosszalkodtam.

Hozott is a Mikulás,

egy nintendót és egy virgácst.

Jézuskától azt kérem,

legyen gyönyörű fényképem,

amin kedves családunk,

mi együtt boldogok vagyunk.

Előre is köszönöm,

legyen a szívekben öröm,

Erdélynek, kedves Istenem,

Add, legyen végre független.

Anyaföld

Írta: Attila-benczi

Anyaföld,hozzád szállnak a szavak,

a legelső hangok amelyek kiröppentek

még csecsemő koromban s kik

hallották oly boldogok lettek.

Akkor még nem tudtam,hogy az utolsó

szó is majd hozzád szól ,de azóta

megértettem az élet apró jeleit,

benned testesül meg minden öröm.

Irántad,a velünk született igaz

szeretet mélyen a lelkemben,ott volt.

Ezt a szeretett senki és semmi nem tudta…

            Gyermekkorának karácsonyfája minden évben a legnagyobb szoba ablak melletti sarkában állott. 

            Látja magát, amint ott áll a feldíszített fa előtt, és mintha érezné is, hogy minden ízében remeg a gyönyörűségtől. A karácsonyfa csúcsáról angyal mosolyog rá. Rózsaszínű arcát hajfürtök koszorúzzák, hófehér pihékkel díszített szárnyai között apró kezeit imára kulcsolja. Nem tud betelni látásával.

A sztaniolba csomagolt szaloncukrok,…

Szent Péter dollárja

Nagyapám ölfát hordott az erdészet megbízásából. Egyik munkanap végeztével betért sörözni a málnásfürdői…

 A napokban többször is belebotlottam néhány különös, régi hangzású névbe. Ilyenekkel, hogy Árcsó, Csaracsó, Csíkcsicsó, Kercsó, bakcsó. Kezdtem keresni hozzájuk hasonlót, és találtam is: Jancsó, kancsó, olcsó.

Lám, lássuk, mit lehet ezekből kisütni. Na, nem a saját eszemből, hanem a nálam okosabb emberek írásait forgatva…

Kezdem a névsor…

Alfa és Omega

Írta: Attila-benczi

Alfával kezdődött minden,

átsuhanó életek évezredek

időkapuin,mi végett?

A Nagy robbanás mindent

felégető tüze után a

lassan szürkülő kihűlés

kopár,füstölgő felszínén hagyva

sziklává dermedő anyagot,

Teremtő könnyeivel tölt

meg az életet hozó óceánokat.

Bennük megbúvó mikrobák

millióiból létrejött egysejtűek

fejvesztve menekülő kétéltűek

benépesítik a szürke földet.

Pompásan…

 Advent 

Lámpást gyújt,

Hogy melegítsen  lángja,

Csendet ád, hogy halljék

Az angyalok hangja,

Enyhíti súlyát sok gyötrelemnek,

Tanítja ízét közös örömöknek.

Atyámfia nagy csodálója volt a helybéli tréfamester, Fássy uram kunsztjainak. A valahai pék, az egykori pincér és még jó pár átmeneti foglalkozás művelője hallatlan  népszerűségét csínytevéseinek köszönhette. Hivatásos színműírók sem tudnak jobb helyzet- vagy jellemkomikumot kitalálni asztalaiknál ülve, mint…

Kétség

Engem már nem

gyötör a,,ha

félkész e vers

Csak a csend perel

bennem s a kétségbeesés,

hogy ki is vagyok.

Kérdőjelek

A lehúzott

redőnyök

úgy hallgatnak

mint

balga

est

arcán

a…

       Hazafelé zötykölődtünk az öreg jó buszon, az egyik késő őszi verseny után. Sportesemény, amely szinte minden versenyzőnek jól végződött, hisz a diplomák, meg az apró tárgyi díjak, ott lapultak a sportzsákokban, de mindezek mellett ott büszkélkedett az első ülésen a szép nagy kristályserleg, amit a csapatunk nyert meg.…

   Csípős hideg csapott az arcába és megébredt, kitakarózott a négy rongyos nagykabátból, kinyitotta a kővel eltorlaszolt nylonzsákajtót és belenézett az egyre erősödő világosságba. Karácsony szombatjának reggele volt, de ő nem tudta még, hogy intézze, pedig ma este mindenki kell kapjon valamit.

   Kissé másnapos volt a savanyú bortól, amit az egyik kuka rejtegetett magába. Benézett az Oduba. Az asszony borvirágos arca még csendes, folytonosan szuszog pedig, hogy veszekedett az este,…

                Beteg volt egy lófalvi vén paraszt, olyan beteg, hogy majd’ belepusztult. Az orvosok alig tudták helyreműteni a sok nyavalyáját. Amikor már lábadozott, fölírtak neki derékövnyi lajstromot, hogy miket kell megvásárolni és az utasítások szerint rendszeresen beszedni.

                Valahogy hazaengedték szegényt a kórházból, abból a klórbűzös, embersápasztó vaságyas szobából. Otthon mégis más volt: az ágyba…

Este hatóra, egy vidéki állomásban ülök, belemerültem az olvasnivalóba, olyannyira, hogy közben besötétedett. Tekintetemet felemelem, látom a közelben lévő piros fénnyel világító vasúti lámpákat, és az állomással, egy pózna takarásában, szemben lévő kommunista építésű gyárat. A gyár felett halvány fénnyel világít egy csillag, az egyetlen csillag az égen, az Esthajnalcsillag. Egyből az jut eszembe, hogy mitől olyan különleges ez a fényes égitest, és hogy az emberek miért…

Kérünk, Várakozásunk Fénye,

Vezess ösvényeden,

Hogy megtisztulásunk méltó legyen!

Engedd kusza létünkben rend fogantatását,

Lazuljon a torkunkat fojtó kötelék,

Újuljon, mit eddig rozsda mart kevélyen,

Oldozd fel dermedt szívünk melegét.

Gyógyítsd sebeit gyötrött világunknak,

Hullasd mezőinkre áldásod kegyét,

S ha eljön a nap, melyet régtől fogva várunk,

Add, hogy kegyelettel járuljunk…

        Azon a decemberi napon ólomszínű ég terült el a város fölött. A levegőben érezni lehetett a tél hóillatú leheletét. Aztán a vékony, hideg szél elállt és a fagy is megenyhült. Az gyerekek reménnyel pillantottak osztályuk ablakából az égre. 

        Először csak tétován szállingózó hópihék ereszkedtek alá, és ahová leértek, ott beleolvadtak a decemberi szürkeségbe.

Kis idő múlva, mint hasadt párnából a libatoll, olyan sűrűn kezdett ömleni a városra…

Ez év november 28-án, Kézdivásárhelyen a Gyűjtemények házában került sor az Egy falatnyi Erdély című könyv bemutatására. A könyv az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány elnökének Bálint Lászlónak az ötlete alapján született. 2009-ben létrehozta az erdelyimagyarok.com internetes közösségi portált, azzal a szándékkal, hogy összefogja az erdélyi magyarokat, bárhol is éljenek a nagyvilágban. Ami meg is történt, hiszen egyre többen fedezték…