Nagyapám majd fél évszázadon át volt Marosvécs lelkésze, ott épített magának egy kis házat az öreg paplakkal átellenben, és nyugdíjba vonulása után is ott éltek nagyanyámmal, egészen haláláig.

A vécsi nyaralások izgalma már akkor elkezdődött, amikor az utazásra készülődtünk. Míg apai nagyanyámhoz csupán fél órát tartott az út a rozzant autóbusszal, Vécsre kora reggeltől délutánig utaztunk, vonattal, kétszer is átszálltunk. Busszal… Folytatás

Anyai nagyszüleim egy távoli marosmenti faluban, Marosvécsen laktak. Itt ringott a ’30-as években az Erdélyi Helikon bölcsője, s a szülőatya, báró Kemény János mellett nagyapám is ott bábáskodott a korszak legjelentősebb erdélyi íróit összefogó társaság megszületésénél. A történet előzménye, hogy a kolozsvári Protestáns Teológiára együtt járt a báróval. Egy életre szóló barátság szövődött az igen értelmes és szorgalmas görgényi parasztfiú, és az ősi erdélyi…

Folytatás

A szünidőket általában a nagyszüleimnél töltöttem. Apai nagyapámat nem ismertem, meghalt nem sokkal azután, hogy sebesülten, betegen hazaszökött a katonai kórházból a második világháború utolsó hónapjaiban. Állítólag még egyszer látni szerette volna a családját. Ahogyan ma visszagondolok nagyanyámra, kicsi, törékeny termetű asszony volt, ezüstösen csillogó hófehér haját apró kontyba csavarta a feje búbján, mindig kötényt és sötét fejkendőt hordott. Hét gyermeket szült, öt…

Folytatás

V.

Úgy mentem iskolába, hogy jól tudtam már írni, olvasni. Az első iskolai nap azért mégis izgalmas volt, hiszen sok-sok gyerek gyűlt össze a hatalmas, árnyas udvaron. Mind ismertem őket, - ez természetes volt egy pár száz lelkes faluban, ahol ráadásul én voltam a pap lánya. Az iskola hosszú, földszintes épület volt, az egyik felében két nagy tanterem, a másik oldalon a tanítók lakása. Egy középkorú tanító lakott itt, aki igencsak kedvelte a szeszes italok minden fajtáját, de nem volt… Folytatás

IV.

Ezerkilecszázhatvanöt szeptemberének első napjaiban beírattak a helyi elemi iskolába. A tanítás szeptember 15-én kezdődött. Türelmetlenül vártam a tanév kezdetét, az iskoláról valamiféle sajátos kép alakult ki bennem. Komolyan hittem, hogy az a tudomány kifogyhatatlan tárháza. Beiratkozás után apámmal a boltba mentünk. De nem a helyi vegyeskereskedésbe, hanem a közeli kisvárosba, Kovásznára. A kocsma előtti buszmegállóban mindenkinek elmeséltem, hogy én most elutazom, igazi… Folytatás