Házunkba jöttél, havasok királya,  

Fényt árasztani a szürke világba.  

A Magasságnak hoztad üzenetét:  

Megváltó született földi bűnökért.

Méltó feladatot osztottak neked,  

Nem hajlong kegyekért szép szál termeted,  

Felhők sötét arca meg nem tántorít,

Viharban melletted állnak társaid.…

            Gyermekkorának karácsonyfája minden évben a legnagyobb szoba ablak melletti sarkában állott. 

            Látja magát, amint ott áll a feldíszített fa előtt, és mintha érezné is, hogy minden ízében remeg a gyönyörűségtől. A karácsonyfa csúcsáról angyal mosolyog rá. Rózsaszínű arcát hajfürtök koszorúzzák, hófehér pihékkel díszített szárnyai között apró kezeit imára kulcsolja. Nem tud betelni látásával.

A sztaniolba csomagolt szaloncukrok,…

 Advent 

Lámpást gyújt,

Hogy melegítsen  lángja,

Csendet ád, hogy halljék

Az angyalok hangja,

Enyhíti súlyát sok gyötrelemnek,

Tanítja ízét közös örömöknek.

Kérünk, Várakozásunk Fénye,

Vezess ösvényeden,

Hogy megtisztulásunk méltó legyen!

Engedd kusza létünkben rend fogantatását,

Lazuljon a torkunkat fojtó kötelék,

Újuljon, mit eddig rozsda mart kevélyen,

Oldozd fel dermedt szívünk melegét.

Gyógyítsd sebeit gyötrött világunknak,

Hullasd mezőinkre áldásod kegyét,

S ha eljön a nap, melyet régtől fogva várunk,

Add, hogy kegyelettel járuljunk…

        Azon a decemberi napon ólomszínű ég terült el a város fölött. A levegőben érezni lehetett a tél hóillatú leheletét. Aztán a vékony, hideg szél elállt és a fagy is megenyhült. Az gyerekek reménnyel pillantottak osztályuk ablakából az égre. 

        Először csak tétován szállingózó hópihék ereszkedtek alá, és ahová leértek, ott beleolvadtak a decemberi szürkeségbe.

Kis idő múlva, mint hasadt párnából a libatoll, olyan sűrűn kezdett ömleni a városra…