Boldogult legénykoromban a templom tornyából búcsúztattuk az óévet. Egyik szilveszterkor a kántorunk idő előtt lebetegedvén nekem jutott a tisztesség, hogy a hangot megadjam és a kórus énekét irányítsam. Ekkor olyasmi mocorgott bennem, hogy talán a papi hivatást kellene választanom. A sors másként rendelkezett, de az a két ének ma is itt cseng a fülemben: Óh, mily rövid ez az élet, / Ragad minket az idő: / Íme, ismét már oda lett /  Éltünkből egy esztendő! / Tekintsünk még utoljára  /…

Szilveszter este volt és megőrült a világ. A máskor oly csendes falusi utca háborús övezethez hasonlított. Szabálytalan időközönként robbanások és sivítások követték egymást. Mi lesz itt éjfélkor, tűnődött az asszony, míg beengedte a macskákat.                                                                Már délután elkészítette a krumpli salátát és a hideg sültet, a lencseleves is kinn dermedezett a konyhaablak párkányán. Veletek mi legyen, nézett a két tacskóra. Mi lenne, szólt a férje,…

Ugyanolyan egyhangúan szállt alá az est Aranka néninél, mint általában bármikor, télen. Odakint az idő is csak az a rongyos semmilyen, se hó, se fagy nem uralkodott, de cserében annál több sár duzzasztotta a tenyérnyi udvar minden szögletét. Még az a cudar Nemere is feltűnő csendességben lapult valahol, egy szekeres gazda szerint az ojtozi hegyszoros torkában akadt fenn vagy két napja, s ott lóghatott azóta is.

A naptárba viszont Óévet írtak, holnap mégiscsak pirosbetűs…

Az adventi diáktüntetések idején sok minden megfordult a fejemben, de akkor, a nagy sajtóbeli hangzavarban nem láttam értelmét érdemben hozzászólni. Most, az ünnepi elcsöndesülésben, talán…

A közelmúlt eseményei mellett régi és még régebbi történetek tolulnak emlékezetem vetítővásznára. Az ember ilyenkor óhatatlanul is hasonlít, összevet, s következtetéseket próbál levonni. Mivel világéletemben gyermekekkel és ifjakkal foglalkoztam, utóbb pár évtizedet főiskolai oktatóként…

Szédelegve, kissé bepánikolva állok a nagy áruházban, ötvenbanissal szerzett, kissé rozsdás vas-kocsinak támaszkodva. Jó szolgálatot tesz a csúnya szerkezet, lágyuló térdeim nem biztos, hogy megtartanának maguktól. Szemem, agyam keresi a menekülési útvonalat. Nincs, egyelőre nincs. Fokozódik a mellkasomban a nyomás, erőltetve hajtogatom magaban, mint egy mantrát: semmi baj, nem leszel rosszul, nem ájulsz el. Hol a kocsinak, hol nekem ütközik valaki, néhányan már furcsán néznek rám, bizonyára…

              Haikuk – gipszben

              Bíbor a május,

              tavasz ölében vágyak

              lángja piroslik.

              *

              Magyari rege

              lóhátán üget haza,

              vállán páva ül.

              *

              Szeretted hantja,

              ha sír, mire fölébredsz,

              fáj majd, hogy…

Ültünk csalódottan a Kábelben a Lazics asztalánál. Hallgatuk a semmit, mint siketek a szférák zenéjét.

Megint ellopták a világvégét.

Váratlanul tolta elé magát egy bozontos atyafi.

– Befogadnak? – kérdezte, és odahuppant.

– Hát persze – bólintott Elekes, a Feriforma, és rágyújtott a századik cigarettájára.

– Ide ülök – mondta a bozontos –, mert maguk műveltnek látszanak. – Hát hallgassák meg, hogy’ jártam az éjszaka. Gyanítottam, hogy az országos, sőt…

Érkezik a Jézus! -drága jó barátok,

Jólesik ilyenkor gondolni tirátok.

Konyhánk illata is jelzi a karácsonyt,

Ilonkám munkában, süti a kalácsot.

Disznót nem vágtunk, de megvan a kolbászunk,

A hűtőben, nem kell a padlásra másznunk!

A pince is közel, jó bor a hordóban,

Ennyit árulok el, most elöljáróban.

Borom nem…

Az első karácsonyomra nem emlékszem. Ártatlan kisbaba voltam, szerető szülőkkel és egy testvérrel. Ha jól tudom, Marosvásárhelyen, a Kárpátok sétányának egyik tömbházlakásában jött az angyal.

Zsenge gyermekkorom néhány karácsonyi mozzanatára már jól emlékszem. Mondhatnám azt, hogy inkább érzésekre... Illatokra, hangulatokra. Édesanyú finom kezére, amint simogatva int türelemre. Mert türelmetlen voltam. Nagyon. A karácsony számomra akkoriban fokozott izgalmat jelentett, dió, méz,…

Örömmel tájékoztatom az ERDÉLYI MAGYAROK A VILÁGBAN közösségét, hogy az Accordia Kiadó adventre megjelentette új könyvemet!

A Mik vagyunk? egy készülő trilógia középső darabja. Előző kötetemet  - Látjátok, feleim... - szintén az Accordia jelentette meg még 2009-ben, mint ahogyan a tervezett harmadik részt is fogja jövő…

Karácsony hetében jártunk, és a népi előrejelzés igazolására – mármint hogy ha Katalin locsog, Karácsony kopog – az előző napi havazás után, fagyosak voltak a reggelek, s a hó is szépen megmaradt a gyerekek nagy örömére.

 Réka belebújt báránybőr bundájába, és kisétált az hároméves Mikivel a Sétatérre, ahol már sok gyerek hancúrozott a frissen…

Jézusváró lélekkel, szilveszteri derűvel néznénk előre, ha volnának még irányok. Mi van? Ajándéklázas üzleti kavargás, fennhéjázó kivagyiság, bulimiás szilveszteri szívatás. Európát nem kell elrabolni, önként dubajoz, ha rákacsintanak. Nekünk a kérés nagy szégyen. Európa védőiből Brüsszel pályázatíró koldusaivá váltunk. Keserűen nyeljük az átkosból átszekusított „sokoldalú” megaláztatást; állampolgári másodrendűségünk varasodó sebét a kettős állampolgárság írjával…

Rendhagyó megemlékezés nagy zeneszerzőnk születésének 130. évfordulóján



Kitűnő zeneszerzőnkről ma már kevesen tudják, hogy szenvedélyes beszédművelő volt. Felesége, Emma asszony olykor így feddte ezért: „Ne lőrinczézzen már annyit!”. Lőrincze tanár úr később említette is egyik nyelvművelő műsorában, hogy ő bizony megigésedett.



Idén Kodály Zoltán kettős évfordulóját ünnepeltük, ünnepeljük (130 éve, december 16-án született, és 45 éve, március 6-án…

Nem kenyerem a vitatkozás , mert én csak egy amolyan müvészlélek vagyok , de ezt a levelet (szerzö , cím ,és címzettek nélkül is) érdemesnek találom bemésolni ide .

Ìme : 

Sir Leonard Wolley archeológus professzor, ki egész kutatómunkás életét (közel 60 esztendőt) töltött Mezopotámiai ásatásokkal, a következőt mondta:



"1939 óta 

kérelmezem a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. A Sumir nyelv - 7.000 éves volta dacára - ma is…

A szája körül ráncokat húzott hetvenöt évnyi érzelem, barázdált szép arca kipirulva. A rózsaszín rúzs csomóban ül a száj sarkaiban. Ránc a homlokán is, de az a dühtől van. - Csak töltöm az időt vele, és nem sikerül. Nem sikerül, na! Bárcsak kitalálnám, hogyan kell, és akkor karácsonyra is készítenék, meg szilveszterre. Csak töltöm az időt vele, és nem sikerül! Percek telnek el, és ő nem válaszol, nem is mosolyog. Csak ránéz az órájára. - Ildikénél jóízűen etted. Láttam! Soha még ennyit nem…

Alkotás, kép. Fűrész, észe a fakivágás részének. Egyensúly, arc jobb és bal oldala. Vág, fűrészel jobbra és balra hintázva halad mélyebbre és mélyebbre, míg elvágódik a fa. Fém és fa harca óvatosan dolgozik. Új természet kép jön létre. Minden változik, mozog, akár a fűrész mikor vág, fűrészel. Túl közel a fához a fűrész a fába jut. Aki meghalt nem álmodik, akár a kivágott fa. Ezért védem a fákat, hadd álmodjanak.…

Hideg csípős, téli reggel

köd szitál és esik a hó.

Szerelmes a szűz természet,

 ártatlan akár  télapó.

Mintha sima óceánon

Lépkedne a vőlegény.

  Nyomokat keres a havon,

  szívében éled új remény.

Ameddig ellát a szem…

 Száz kenyérmorzsa, száz csepp bor,

 Áldozhatsz ezer jó szóval,

 Lelkedben kell felkészülve légy,

 hogy megérezd ha itt a pillanat.

 Nem kér tőled megbánást a világ,

 jóságot adj s te is jót kívánj.

 Ne pálmaágat teríts az útra

 ha kertedben csak szomorúfűz áll.

 Magad helyett add csak magad

 s nem baj ha csak morzsa az

 áldozat.

Ez szép. Ez a délután.

Estébe hajló kék

ég dereng át a fán.

Pisla fények épp csak

kacsintanak, örök vándorai

 végtelen utaknak, mik

 semmibe visznek talán.

Harangszó kondul puhán,

s áldást oszt egy vén varjú

a göcsörtös körtefán.