Tele van a világ csodákkal,

csillogó gyöngyszem minden pillanat,

de a gyöngyszem elgurul,

az idő pedig gyorsan elszalad.

Nincs mire várni, tétlen irigységgel

ne nézd mások kincseit,

mert mindenkinek jut annyi,

amennyiért lehajol,

ami felesleges, az elvakít.

Figyelj! A jót vedd észre előbb.

Tegnap, tünődtem az emberek fölött,

közben annyi-annyi mindent láttam, igénytelenséget, bárgyú közönyt

de találtam kincset is egy…

Hosszú ideje van

hideg és sötét.

Hosszú idő óta

nyomorog a nép.

Megváltóra vár,

összekulcsolt kézzel,

Istenre figyelő

tekintetével hiszi,

hogy eljön még

a megígért remény.

Egy nap szól az angyal:

Talpra emberek!

Csíksomlyón fény van,

oda menjetek.

És a székelyek,

jönnek sorba mind

Csaba királyfi

csillag ösvényén,

boldogan borulnak

a jászol elé.

Örvendeznek neki,

milyen szép…

Emlékszem, öt éves lehettem

és egy játékbabára vágytam,

nem volt pénzünk, ezért a karácsonyt

vágyakozón, szívrepesve vártam.

Nem tudtam mi a karácsony, csak azt,

hogy az angyalok a földre szállnak.

Önkéntelen gyermeki hittel

adtam át magam a csodának.

Összekulcsolt kézzel imádkoztam,

úgy szeretnék egy játékbabát,

fényesen hunyorogtak rám a csillagok

a jégvirágos ablakon át.

Ó, milyen messze lakik a Jó Isten,

az én gyenge…

Nehezen virradt. Súlyos köd nyomta a világot, ránehezedett az emberek vállára, beleette magát a testükbe, szívta a lelküket és ezen még az sem változtatott, hogy advent volt és közeledett a karácsony.

Máriát bántotta a gondolat, nem várta az ünnepet, belefáradt az életbe.

Azt akarta csak, hogy nyugalma legyen, hogy abba maradjon a reggeli rohanás, az éjszakai műszakok.

Ez a vágya néhány nap múlva teljesült.

Lázzal kezdődött, aztán köhögni kezdett, most kicsit jobban van,…

Amit ígértünk, azt betartottuk. Minden csomagot, minden karácsonyi ajándékot és jókívánságot, elvittünk azokhoz akiknek szántuk még karácsony előtt. Több mint 60 település, több mint 700 idős, magányos emberéhez, nélkülöző gyerekéhez, családjához jutottunk el. Minden önkéntes a csomagot személyesen kézből kézbe adta át, boldog karácsonyt kívánva. …

Ki lehet próbálni az életet?

Ragályos divat lett manapság, nem csak fiatalok körében, a „kipróbálom magam” lózung: egy munkahelyen, egy szerepben, egy izgalmasnak ígérkező munkakörben, szolgálatban, hivatásban, életállapotban. Aztán, ha nem sikerül, odébb állok. Mintha egy ruha- vagy cipőüzletben lenne. Ha szorít, ha szűk, minek hordani, inkább eldobom. Holott jóformán még próbára sem tette magát, sem az élet őt. Minek lekötni magam? Rugalmas kell lennem. Elcsípni az…

Koldusbot vagy varázspálca

Ilyenkor, ünnepek tájékán az átlagember már meg sem hatódik a koldusok látványától, akik az üzletek, templomok bejárata előtt, kifacsart végtagokkal, némán, kis pléh- vagy műanyagpersellyel, karjukban alvó kisbabával, nyöszörgően ringatózva, vagy éppen csendben, sajnálatra méltó tekintettel könyörögnek egy két aprópénzért. Ha élelmet adsz nekik, eldobják, amint továbbléptél. Van, aki mellett néhány sarokkal arrébb ott a főnök, és figyeli. Tele van…

Szeretem hallgatni a himnuszokat, válogatott mérkőzések előtt, vagy amikor a győztesek tiszteletére felvonják a zászlót. Mindig van benne valami felemelő. Már maga a zene, az ének is sok mindent elárul, s különösen az emberek közbeni viselkedése. Ötéves múltam, mikor édesapám, aki nagy focikedvelő volt, magával vitt a Népstadionba, az Aranycsapat egyik mérkőzésére. Jól emlékszem, mikor nemzeti imádságunkat énekeltük (akkorra már én is tudtam!), szinte egyszerre lélegzett a sokezernyi néző, s…