igen, pontosan egy év telt el azóta, hogy itt hagytál minket kedves Dönci barátunk.

Igazából azóta sokunk számára megváltozott minden. Pedig az a nap sem ígérkezett különlegesnek, nem volt az mint egy átlagos január hetediki nap, ám akkor még mégis más volt minden.

A mindennapok nehézségei ellenére akkor én még naivan hittem abban, hogy mi még nagyon sokszor fogunk találkozni, jóban-rosszban tervezve a jövőt és megtéve azt ami az erönkből kitelik a közösségért,…

Hozzád szólok most kedves barátom, hozzád aki nem vagy, nem lehetsz itt velünk már szinte egy éve.

Hihetetlen de alig telt el egy év azóta, hogy a hivatalod asztalánál arról kérdeztelek, hogy miket sikerült megvalósítanod azokból a tervekből amikkel elindultál amikor elvállaltad, hogy indulsz községünk Makfalva polgármesteri székéért.

Kérdésemre szerényen azt válaszoltad, hogy „Nem volna ildomos magamnak tulajdonitanom az elért eredményeket. Együtt csináltuk azt a keveset amit…

Újonnan többször is végig gondolta az életét, az eddigi és az ez utáni létének értelmét.

Mosássérült lévén eddig nem nagyon foglalkozott azzal, hogy ez miért van ez így, miért éppen őt és családját sújtotta ezzel a keresztel az élet és a sors.

Nem volt szokása túl mélyen elmélkedni a mindennapjain, s sokszor eszébe sem jutott, hogy különbözne másoktól.

Persze voltak és vannak az életében olyan akadályok amelyeket segítség nélkül képtelen legyőzni, de ilyekor veszi igénybe…

Tudom, szinte hihetetlen,

Mégis igaz a következő történetem.

Pontosan kétezer kilenc szeptemberében történt meg az eset,

Amit most itt

en önöknek elmeséllek.

Egy szép napon arra ébredtem,

Hogy egy jó barátunknak köszönhetően.

Én és a jó anyám,

Egy hetes meghívást kaptunk tulipán országba,

Az-az Hollandiába.

Most nem azt mesélem el itt önöknek,

Minként szálltunk fel Marosvásárhelyen a repülő gépre

És, hogy hogyan szállt…

Az elmúlt pár napban kénytelen voltam rá eszmélni, hogy sajnálatomra, lassan véget ér az idei nyár, ami mondhatni nem is volt. (De gondolom nem csak én vagyok így ezzel, egyedül).

Mint minden évben így most, is ez a felismerés rossz kedvel töltött el. Egyrészt mert természetemnél fogva nem tudom megunni az igazi nyarat.

Értem ez alatt a harminc Celsius fok körüli páramentes igazi kellemes jó nyári meleget.

Azonban más oka is van a rosszkedvemnek. Gondolom nem csak nálunk van…

…Hogy nyögjük mi magyarok mind, a Trianoni békeszerződés következményeit.

Hogy mik ezek? Azt többé-kevésbé mindannyian tudjuk és érezzük. Hogy csak a legnyilvánvalóbbat említsem. 1920 június 4-én, az akkor aláírt békeszerződés következtében, Anyaországunk a „Nagy-magyarország” elvesztette területének csaknem hetven százalékát, és ennek következményeit mindannyian tudjuk.

Egykor, Wass Albert Erdélyi író költő ekképp kezdte az „Üzenet haza”

ӆzenem az otthoni hegyeknek:

a…

Egykor Vass Albert nagy Erdélyi költőnk „Az otthoni hegyekhez” üzent. Na hát én kevés vagyok ahhoz, hogy hegyeket szólítsak meg. De kedves barátaim akik vagytok.

A közeljövő eseményei arra indítottak, hogy én is megfogalmazzak pár üzenetet hozzátok barátaimhoz.

Tehát üzenem én nektek kedveseim (elnézést a megfogalmazásért): Köszönöm a sorsnak, hogy utamba vezérelt titeket, és fordítva.

Hogy nektek mennyi jó származott ebből én azt nem tudom, csak remélem, hogy hibáim ellenére…

Habár szinte hihetetlen számomra is, és ezért nem könnyű kimondanom, de megszületésem óta az-az már több mint negyven éve élek itt a Maros megyei Makfalván, melyet így ennek értelmében szülőfalumnak vallok. Habár ama notórius esemény amit születésemnek neveznek nem itt, hanem nem messze innen Marosvásárhelyen zajlott.

Sokak számára Makfalva egy ugyan olyan falu mint sok más itt a Kis-Kükűlő mentén, de nekem Makfalva a szülőfalum és ez elsősorban számomra teszi őt különlegessé, hiszen…

Minden év december havának vége táján,

Nagy gond van a mi Szilveszterünk nyakán.

Az gondja nem más, mint az ő nevének napja,

Mert a sors, no meg a néhai Gergely pápa úgy adta.

Hogy esik ez minden év legutolsó napjára,

Ezért hát Szilveszter az ő neve napját hideg verítékben várja.

Mert ahogy a régi jó szokás járja,

Ha el érkezik az ő nevének oly híres napja.

Testvér, koma, szomszéd és barát,

S mindenki más ki ő hozzá közel érzi…

O én édes istenem, hogy ezt kellett megérnem,

Hogy felnőtt disznó fejjel leölnek engem.

Pedig hát milyen szépen kezdődött minden,

Amikor én megszülettem.

Alig, hogy megláttam ezt az árnyvilágot,

Az egész háznépe körülöttem forgolódott.

Mivel anyánk jó koca volt, s nagyra vágyó,

Ezért neki öt-hat malacság nem volt elég belőlünk,

Így mi összesen tízen öten lettünk.

Nem csoda hát, hogy nekünk odabent szűk volt a világ,

És alig vártuk,…

Nehéz volt elkezdenem ezen sorok papira vetését mivel egy tragikus esemény vezetett oda, hogy ezek a gondolatok megfogalmazódtak bennem.

Késő nyáron érkeztek ők családunk körébe a kistestvérével együtt és már világra jöttjükkor nagy izgalmat okoztak mindannyiunknak, de leginkább családunk gyermek tagjainak, az öccseimnek.

De csakhamar kedvenceink lettek ők, dédelgettük babusgattuk őket és igyekeztünk hogy mindenük meglegyen amire csak szükségük volt ahhoz, hogy jól érezzék magukat.…

A monda ugye ismerős, annak elbeszélése lehet igen csak velős.

Széllyes Sándor művész úr megírta, s aztán meg elmondta, hogy miként járták be az ősmagyarok egész Észak-Amerikát.

S, hogy jól az eszünkbe vésődjön a frázis, azóta elmondta ezt nekünk jó párszor már Gyepesi László barátunk is.

Ám, hogy mi történt aztán miután ősapáink Amerikából megtértek, azt elmesélni megpróbálom én itt néktek.

Hogy az egészet az elején kezdjem, és ha a mondára még jól emlékszem.

A…

Ezt ne kérdezzék tőlem, mert erre én nékem nincsen elméletem.

Egyet felállítani nem is merészelnék, mert bárhogy is lészen, a végén a balhét nekem kéne elvinnem.

S aztán ezzel én is úgy járnék tán, mint szegény Darwin Károly, aki volt olyan bátor a tizenkilencedik század közepe után.

Minek annak előtte úgy 1831 tájékán a Beagle vitorlásra fölszállva,

A fél föld golyóbist át utazta.

Át kelve a szoroson pont úgy mint egykor Magelan, egészen a Galapagos szigetekig…

Az előzetesen megbeszéltek szerint, ama ominózus nap reggelén ott várakoztunk Zsuzsa és édesanyja társaságában a buszunkra amellyel elutaztunk erre a kirándulásra.

Nem akarván itt fölösleges részletekkel untatni itt önmagunkat így most nem térek ki arra, hogy miként kerültünk fel a buszra, hiszen az már mindannyiunk számára ismert procedúra. Na meg arra sem szeretnék különösképpen kitérni, hogy kik tartottak velünk erre az útra hiszen többé kevésbé mindig szinte mindig ugyan azokból a…

„Először is remélem, hogy akik barátomnak mondják magukat megtisztelnek azzal, hogy elolvassák eme soraimat és így talán jobban megismernek és megértenek engem.

Beismerem furcsa monológ lesz de úgy érzem, hogy ezt ki kel írnom magamból. Egykor Shakespeare írt nagy monológokat, ám ő nagy emberek szájába adta ezeket mint Otelló vagy Hamlet herceg míg én csak magamat adhatom.

A „barát” szó mostanában talán túl elcsépelt és megjelentek az újkori szinonimái is mint például…

Hol lehet, hol marad?

Kérdezi kiáltja a cinege madárka,

Ki a csizmáját már majdnem kérgiig járta.

Hol lehet hol marad?

A rég várt tavasz, így hangzik szájából a panasz.

Csizmácskája már a végét járja,

De még mindig a dér úr a határba,

Így hangzik szájából a panasz,

De szívéből már érkezik a remény s a vigasz.

Hogy mire csizmája elkopna,

Eljön már a tavasznak uralma.

S a hatalmas zöld palástját kiteríti már

A fenséges…

Hogy pontosan melyik évben került hozzánk ő alig pár hónaposként, már nem emlékszem. Azt azonban állíthatom, hogy az első naptól kezdve meghatározó egyénisége volt családunknak.

Hogy miért nevezek egy Cocker Spaniel meg egy ismeretlen faj párosodásából származó keverék kutyát családtagnak, az talán ki derül…

Habár már említettem egyszer, hogy nem szoktam más „tollával” ékeskedni de a tegnap este egy olyan meglepetésben volt részem amit nem tudok nem meg osztani önökkel. A Facebookon nézelődve ezek a sorok vonták magukra a figyelmemet…

Figyelj már!

Ó,figyelj már, tedd a kezed a szívedre s érezd hogy kalimpál.

Ó,figyelj már,engedd szabadon a lelked,úgy ahogyan a madarak játszanak a széllel.

Ó,figyelj már,láss át…

Emlékek!

Ilyenkor késő ősz táján mindig el fog a melankólia és eszembe jutnak a gyerekkori emlékek azokról a hetekről napokról amelyeket Cséjén töltöttünk el bátyámmal édesanyám nagynéniénél aki férjével nagyszüleink helyet nagyszüleink voltak.

Biztosan emlékeznek még Csérére a szinte napra pontosan egy éve közzétett írásomból amelyben a Cséjét körülvevő erdők kivágott fáihoz írtam egy mementót.

Ez a mostani írásom nem egy bizonyos történetet mesél el hanem az ott megélt…

Egészségi és egyéb problémáim ellenére a tegnapi napig nem nagyon tudtam mi is az igazi félelem vagy szomorúság. Ami számomra két barát elveszítésének felmerült lehetősége lenne. Előre bocsájtom, hogy minden látszat ellenére semmi hátsó szándékom nincs ezzel az írásom közzé tételével, (hogy jó pontokat szerezzek vagy ilyesmi). Az egyedüli oka amiért közzé teszem az-az, hogy aki olvassa tanuljon a példámból.

Hál Istennek semmi tragikus oka nincs annak, hogy elveszíthetem eme két…