Rózsabokor

- Másképp írni nem tudok -

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Sokan mondták,írjak egyszerű verseket

mellőzve a filozofikus tételeket.

Jó,megtehettem de semmit nem ígérhetek.

Nézzük hát.Kertemben rózsabokor áll,

pirosak,sárgák,zöld leveleik fényesek.

Szép,de unalmas látvány,ha olvasod

talán lassan megunod s versemet eldobod.

Folytassam? Ugyan az tiltások nélkül

talán másképpen hat,ha betűk mögé

képzeled magad s nem te vagy a…

Erő,akarat
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Zendülés ellenük,
Menekülsz előlük?
Ne tedd,utolérnek
elkapnak láncra
vernek,eltaposnak.
Feszülő izmok,
táguló erek
mindent elsöprő
lázadó erő.
A lemenő Nap
árnyékában ne
hátrálj meg tőlük
múltad s jelened
démonaitól.
Fejed,ne hajtsd le.

Hogy lenne jó

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Megfakult függöny mögött

a félhomályban vibráló,

meglapuló árnyak között,

ki bujdokol,található?

Senki,semmi csak a szél

hideg susogása csapódik

a megpenészedett málló

lehulló vakolat apró

színtelen darabjaihoz.

Szomorú.Ilyen a lelkem,

amikor rám nehezedik,

szobámban üldögélve

s belefáradva a kinti

rohanó vadvilág gyilkos

iramú "játékától".

Boldog vagyok,mert…

Álmok sós vizű tava

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Látod ott repülni az álmokat,

szivárvány színű csillagok felé

pislákoló sápadt Holdfénynél,

meg-meg csillanva a kék madarak

selymes arany szegélyű tollain.

Hallod,az öreg tölgy sóhaját,

ahogy meghajlik a szellőjétől?

Siratja a hulló leveleit.

Ezernyi fehér pihe úszik

a sima zöld tükrű felszínén,

elvesztett álmok sós vizű taván,

elrejtve az elvarázsolt erdő

mélyén,ahol még…

Lila szilva
– Ember nem Isten -
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Istennek képzelvén magát
ott ül egy törékeny lény,
sötétlila szilva közepén.
Nem veszi észre világa
lassan szétporlad.
Vágyainak lánca végtelen,
de teremtés helyett
Isteni harmóniát tépi szét.

Hajnal
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Hangtalanul jön, csak úgy
észre sem veszed átölel,
orcád simogatva hanyagul.
De ki ő, honnan jön?
A reggel hozza el piros
gallérral villámnyakékkel.
Megvirradt. A Nap teremtő
fénye megvilágítja a mély
ráncokat, nem tűnnek el,
csak egy kicsit kisimulnak.
Lélekvesztőd fekete vitorlái
befogják a hajnali fuvallatot
s tovasiklik az élet tengeren.

Virágzó kövek
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Kövek, kérdések, nehezek és színesek.
Nyüzsgő utcákon emberek, merre mennek?
Körülvesznek megvédenek, eltemetnek.
Nappal ellenségek, éjjel mind félnek.

Mit érzel mikor virágoznak a kövek?
Mosoly mögött ismeretlen gondolat
Jelként veszed s meghajtod fejed.
Szeretném megérteni a virágzó köveket
tisztának érezni a titkolt emberi érzéseket.

Jó veled

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Jó veled

s látni arcodon

ragyogni a boldogság

csillagfényű csókját.

Érzem tested melegét

szíved vad ritmusát

ahogyan óvatosan hozzám érsz.

Jó veled,

ne engedjél el, zárd be

lelkem egy harmatcseppbe

s reggelente tedd bársonyos

bőrödre s csak figyeld

ahogyan végig fut gyönyörtől

Remegő testeden.

Jó veled,

ahogyan szám a szádhoz ér

s felforr bennünk a vér.…

A lány és a fiú
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

A fiú,csöndesen ujjongó felfedezésnek
érezte kettejük minden találkozását.
Mert az volt.Nem szerelem,az elején.

A lány,nem ismert még ilyen fiút.
Izgalom nélküli boldogságot élt
meg vele.Ilyen is van? Nem gondolta.

A lány és a fiú bent a szobában
nem értették,hogy mi történik,
csak azt érezték,ők már egyek,
s ez volt a lényeg.Ők a jövő.

Végtelen - Nő
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Egy napon,a Nő ment el mellettem
olvastam gondolatait s úgy éreztem,
mindent tudok róla,de lelkem legmélyén
egy hang suttogja: Enged el,ő a végtelen.

Hosszú kegyetlen évek teltek el,
Őt ellengettem,de én itt ragadtam
és mindvégig reméltem,hogy eljön értem.
Most elengedem magam s átugrom az időn
mely bölcsebbé nem tett,de vele lehetek
a Végtelenben.

Örök fény

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Örök fény,hideg szobámban

nem találok itt meg semmit.

Nahát! Ott a sarokban valami van,

kartondoboz mögül kitekint.

Mi lehet?Árnyéka óriásra emlékeztet.

Nézzem,figyelem,már ég a szemem,

nem mozdul.Csak árnyéka libben,

ahogyan a szél az ablakon besurran.

Hé,komám meddig várjak még?

Székemből felugrok,a "valami" elugrott.

Most már nem hagyom,doboz mögé nyúlok,

mintha kígyó mart volna…

A Hang

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Újra a Hang,ismerősen hat,

nappal csak érzem,képeket ad.

Éjjel mikor a csend be takar

újra itt van,halkan beszél.

Óvatosan átkarol,már nem zavar,

érzem,mellettem üldögél.

Hallgatom suttogó szavát

szellem világról mesél

ahol az ősök élnek s várnak,

de szavuk hozzám elérnek.

Figyellek."Légy büszke"

Mondják."Mire? A semmire?"

"Arra,aki és ami vagy."

"A vereségemre,ami oly…

Gondolatcsomó

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Bennem,bennünk igazából mi rejlik?

Kérdésre kérdések jönnek.A válaszok

elvesznek a sűrű ismeretlenben,

hideg sebet hagynak forró lelkünkben.

Szörnyek,rémek,félek léteznek.

Ha levágod,kitörlöd.Valójában

ki pusztul el? A rém? Vagy te?

Mi,kik létrehoztuk s tápláljuk.

Kérdésre kérdések,lelkünkbe

mélyedve,kitépni nem lehet.

Mitikus lények,feledésbe merülnek.

Te és én szörnyeké…

Élet

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Élet,e szóval üdvözöllek

s tőle könnyek égnek arcomon.

A benne rejlő titokkal

gyöngéden átölelek.

Nem pusztán egy szó,

Tudom s te is érzed mit ér.

Nincs semmi veszve,

ha jelentése megmarad.

E szónak veszni nem szabad!

Élet,benne van a lángoló,

mindent elsöprő szeretet.

E szó,a Földi létnek

fehéren nyíló rózsája.

Én tudom,s te tudod mit ér?

E szónak veszni nem…

A Rózsa és Te

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Fáj,ha rózsa tövis megszúr,

ne csodálkozz,hisz lelke van.

Lelke van,bár repülni nem tud

mint az ég királya a Rétisas.

Ne haragudj rá,életét mentin

nem akar asztalodon vázában lenni.

Tudom,fáj tőle kapott sebed,

de ne feled,neked is van tövised

s azzal oly sokszor megszúrsz másokat.

Selymesen fehér,vörös,sárga szirmai

nézd hogyan remeg,ha hozzá késsel közeledsz.

Inkább…

Újra a Négy Lovas

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Síkságon jártam

színeket láttam.

Színekből képek,

képekből sátrak.

Sátrakból házak,

házak ablakában

fénylő árnyak.

Hold kíséri utam,

magas sziklák

árnyékában vártam.

Csend éjszakája,

sötétség magánya,

Négy Lovas vágtája.

Síkságnak porán át,

látom sárga szemük

tüzes villanását.

Hegyek felől vörös

fény,erdők mélyéről

kétezer éves bűzös…

Lázadás – Ima

Írta:Attila – benczi ( Dawn Bat)

A trón, amin ülsz

Egy világ fölött

Lebegsz, ahol

Árnyak játszanak.

Reméled örökké

Felettük leszel.

Mondd, ismered

A lét értelmét?

Gondoltam.

Mit adtál nekik,

Reményt?

S mond, ott ülve

Fényes trónodon

Neked most jobb,

Látnod az árnyak

Völgyében szenvedőket?

Pokoli dicsfény övezi

Csillogó koronádat

Mit magad tettél fejedre.

De én az…

A Remény
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Boldog éj,szikrázó csillagok alatt
ott bujkál,vadul kacagva csillámport
szórva,meztelen vállát mutogatva
ő az emberi lelkek utolsó bástyája.
A Remény!
Borús felhők mögül,futó fény lobban
s látom lányos arcodat ahogyan
szeretetteljes tekinteteddel
védelmezed a bús lelkű Embereket.

Életem dala
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Eltűnik a rend,
az Idő zenél.
Dalol a csend,
muzsikál a szél.

Könnyedén értem
a Csend zenéjét,
én is éneklem
a szél dalát.

Az Idő kottája
életemről szól
s indulója,
félelmet dalol.

Szeptember éjjelén

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Szeptember éjjelén

a sötétből rám tört

egy furcsa kép.

Láttam a lelkem,

Elszomorított.

Hallottam vonyítását

s éreztem fájdalmát.

Magasan lebegett

fejem felett,

kezem nyújtottam

visszatartani próbáltam,

de ő nem engedte

s közben ezt rebegte:

"Engedj elmennem"

Halkan szóltam:

"Tudom,hogy fáj,

de bírnod kell,muszáj"

Ülök a sötét szobámban

egyedül…