Az évezredes népi kultúrán túl az erdélyi  Mezőség adta nekünk többek között Nyírő Józsefet, Sütő Andrást és Wass Albertet.

Most mi is adhatunk.

Az Erdély közepén található magyarok lakta Mezőség városoktól távol fekvő táj, a hagyományos…

Majd én elintézem azt az engedélyt, nem várok tovább - dörrentette az ajtót Puszi úrra konok dühvel Pálpusztai Szeréna. Göndör hajkoronája, mint kígyófészek lobogott, keble halmai pompás fújtatóként emelkedtek meg süllyedtek, és, jaj, tartani lehetett attól, hogy mindjárt kibuknak a szűk kis kartonblúz mély kivágásán.

A háború alatt a nagyon fiatal, de már korántsem hamvas Pálpusztai Szeréna lokálokban kereste kenyerét és miután nem találta, felcsapott parkettáncosnak. Dizőz ugyan nem…

                                        Viharkabátos árnyék

                                                                         A-nak

                         Az erdő barna arcán viharkabátos árnyék,

                         ősz hamva pislog árván a holt avar neszén,

                         kezét kezembe tartom s szemében fényharangok

                         dúdolják önfeledten a cserjék…

Ady Endre születésnapjára - Kincs Gyula, a szeretett tanár és életre szóló barát

Ady Endrére emlékezünk most, születésének 135. évfordulóján, meglehetősen rendhagyó módon - félretéve az irodalmi kánont is – elsősorban arról, ami…

Mindig nagyon vártam nagyanyám indulásra felszólító érces hangját: „Vedd a kosarat és indulj! Tata vár! Ne ácsorogj, kihűl az étel! Aztán nézz a lábad elé! Ne légy tácsó!”

Hát az nem, de álmodozó, az igen.

Déli harangszó előtt egy, másfél órával elindított. Tata már hajnalban elment és mama tudta, a legközelebbi határrész is sok időbe telik nekem. Minden ilyen ebéd kivitel kész kaland volt, újabb és újabb felfedezésekkel. Az ismert ösvények mentén megannyi vadvirág,…

Az életben minden mindennel összefügg. Ha az egységet megbontjuk, részletekre szedjük, megbomlik az egyensúly. A természetes attól az, hogy magától értetődő. Mikor a szerelmesek külön válasszák a munkát és szerelmet az pornográfia lesz, úgy a munkából, a művészetből, akár a szerelemből. Nem természetes életét kezdi élni az egyén, a férfi nem udvarol, a nő nem udvaroltat. Megszűnik a titokzatos társkeresés, a párválasztás.…

                                                             Ketten a parton

                                                             Szakállam dere

                                                             nyílt titok

                                                             sietnem kell

                                                             üzent a…

A hit városában némák az ajkak,

emberek fagynak keresztek alatt.

Arcukon fáradtság, kiábrándultság,

lábbal tapossák Isten parancsát.



Szemérmes az Isten, a bűnt eltűri,

nézi, hogy kétség embert legyőzi.

Járja a gonosz embernek bugyrait,

szedi a vakság áldozatait.



Veszik a hit, a remény, az alázat,

veszik lélek az ördögnek magának.

Új istenek születtek új világnak,

templomuk lettek a pénzházának.



A pénz lett az…

Negyven éve foglalkozom beszédtanítással. Nagy-nagy hálával gondolok egykori mestereimre, Fischer Sándor és Montágh Imre tanár urakra, az utolsó mohikánok közül pedig Wacha Imrére, de a minap döbbentem csak rá régi könyveimet, sárguló feljegyzéseimet forgatva, hogy a legtöbbet mégis annak köszönhetem, akivel nem is találkozhattam: Kodály Zoltánnak. Már diákkoromban nagyon imponált nekem a Mester sokoldalúsága (zenét szerzett, tanított, sportolt, jógázott, politizált), s főképpen az, hogy…

Kérlek, figyelj, néz fel az égre,

s lásd hol égi csillag szalad:

őszi zivatarok zenéje

harsog ablakaink alatt.



A hold is bújik felhők arcába,

felhők lomhán futnak feléd,

s a hegyeknek zuhanó fodra

csobban, zuhog, bántón zenél.



Hallod? Székelyföld muzsikája

a nemzet imájával szól.

Átmenve a télnek havába,

kiált egy árva kolompból.



Halkul a szó hegyeknek ormában:

haldoklik a székely torok,

s Isten kezében élve…

Tompa fényét a langyos földre ontja

a jóságosan rám mosolygó nap:

ám Kárpátok hegyét hóval borítja,

s lent legyőzi az indián nyarat.



S itt a hegyen, hol ritkul fák lombozata,

a fény egy árva fészekre tapad:

benne ül magányosan egy szirti sas,

rá a bús felhők havat hordanak.



Lentebb langyosak még fénylő sugarak,

s még zsongnak pöttyös katicabogarak,

hol ébren zöldell még a természet.



De a hegy felől hófellegek gyűlnek,

az ég…

Most csak egy szép szót mondok: szeretlek,

szeretlek bennetek, s jó volt veletek.

S most megyek, merthogy, elfogy az időm,

de a tennivalóm az biz rengeteg.

Be kell, hogy bizonyítsam majd nektek,

mit szeretnék, hogy lelketekben élek.

Régi barátok kérlek, s remélek,

s míg élek öröm, ha köztetek leszek.

Várom újra, hogy visszahívjatok,

s hallgathassam  jó  gyermeki szavatok.

Az emlékeink vesznek az időben,

elmosódnak őszülő életünkben.…

Már bíbor az alkony a nagy palettán,

szürkeségbe vesz a vad sötétség,

hófelhők közelednek fent északról,

tépő szelek rázzák hegyek völgyét.



A szurdokban lent a tó is búsan sír,

szivárvány házát fedi be a köd,

virágok halomra hervadnak most kint,

mi szép volt az őszben, hangosan nyög.



A levelek földkeblére borulnak,

fáznak, lázasak, remegve csókolnak,

engednek enyészet gyújtó tüzének,

ölelkezve lent egymásra halnak.



A fák…

Hajnal közeledett, lesett a résen,

s ijedt szemekkel jött a kócos ősz,

szomorúság izzott fel a szemében,

völgyre csapott, hegyen öldökölt.



A határ rémülten felremegett,

a ködtől, föld s ég, egybe ereszkedett.

A vízcseppek mint megannyi lélek,

mosták arcát, fakuló természetnek.



Óriás felhők mentek égen át,

sötét leplük takarta napnak arcát.

A cseppek mint a ménkő hullott alá,

mélyen szomjazó földet áztatná.



A hegyek vajúdó…

Borzongok, nem fázok,

a boldogság az mi ma szívemben tombol.

Ma gazdagabb lettem,

mert felismertem, nem vagyok tökéletes.

Most tudom, így helyes,

hogy nem akarom legyőzni a hitemet.

Nem szenvedek, élek,

s  nekem mit nyújt föld örömöt, megelégszek.

Nem kérek álmokat,

sem hazug vadcélokban élő vágyakat.

Irgalmat, azt kérek,

irgalmat hazámnak, nemzetemnek, s népnek.

Én a senki vagyok,

porszem múlt, s jelen képében múlóromok.  

És te…

A nő arcán csillan a fény, a férfi közben mérlegel. Mindez megfogalmazva egy csendélet képterén. A kancsó kíváncsi tekintetet sugároz. Ott állnak egymás mellett határozottan, a két portré egyet alkotva, a pódium egyesíti melyen elhelyezve a csendélet két fő motívuma. Mérleg, füles kancsó, mint két arckép uralja a kép terét. Középen a kék szín, mely választóvonal közöttük. A nő ki gyűjt, tárol érzelmeket, szeretetet. A férfi mérlegel, arányokat állít fel, betájol. Kék fényű fém doboz melyben…

Szánnám én biz az ostobát,

ki nem látja menynek hatalmát,

mert aki látja a csodát,

az bírja Isten birodalmát.



A minap el, messze jártam,

hol élet kihalását láttam,

s az este varázspohara

méreggel volt teletálalva.



Sötét, s árva lett éjszaka,

benne zúgott századok zaja,

s az árva-fák alatt lassan,

feljött ámuló hold a béna.



Láttam csillogni falevélnek,

múló aranyszínű életnek

lebegését át másvilágra,

borult rá…

Motto :

„Semmit sem ér a lét, ha szembe nem néz mindazzal,

 ami szembe jön.”

Ne  bízzuk másra, amit most eldönthetünk

Ne nézzünk hátra, ha a jövőnkért küzdhetünk

Vegyük most kézbe a sorsunk-életünk

Vegyük már észre együtt mi bármit elérhetünk 

A dalszöveg rögtön a címmel indul, amit a kórus skandál: “együtt most / együtt mos”, ezzel elindítva az együvé tartozás…

Kik tőlem messze együtt ünnepeltek,

boldogan verseltek, büszkén szavaltok,

költök vagytok, s nekünk hangosan daloltok,

énekeltek, s a lelkek fénytelenek.



Gondoljatok rájuk, kik mentek messze

el tőletek, kik más hazában vagytok,

hol édes a szó: hol kakukkmadár szól,

hol Isten, s haza: magyar szóval kelnek.



Idegenben más nyelveken beszélnek,

más a csók, más az élet, mást kérnénk

szívünknek, a hazánkat szeretnénk.



Zenél halkan a…

Páll Lajos képe alá

Nehezen tudod kivonni magad a hatása alól.  Valld be: mikor azt a helyet választottad kezdő pedagógusként, elsősorban őmiatta tetted. Volt a verseiben valami nagyon vonzó, amit csak Petőfinél éreztél valaha, hogy talán te is tudnál úgy írni – csak éppen nem tudsz. Hogy voltaképpen festő, ez volna a tanult szakmája, arról kevesebbet tudtál, láttad repróit lapban, folyóiratban, de azt, hogy nem fejezhette be az akadémiát, mert elhurcolták, akkor még nem tudtad,…