Harmónia

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Szomorúfűzfák között,

hideg patak sebesen

folyik, az ezernyi

virágokkal borított

egyhangú mezők alatt,

és apró cseppjeivel

felfrissítve, álmosan

ciripelő tücsköket.

Hajnali napfény halkan

követi útját, itt-ott

megvilágítva, víz fölé

emelkedő sziklák éles

csúcsait. Harmónia.

Ébredezik a természet.

Álomittasan nyújtogatják

nyakukat a bimbózó

virágok s közben: jó…

Óvd az életet
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Tenyeredben apró neonzöld buborék,
éjsötétjében megvilágítja utad.
Szemed sarkából figyeled,körülölel
a szitakötők szivárványszínű népe.

Melled inda fonja körbe,ezernyi élet
minden szálvégén,hozzád szolnak,énekelnek.
Apró levelek szállnak légen át arcodba
mindegyik egy szívdobbanás,szeretetjele.

Ne feledd, senki sem kérte,hogy megszülessen,
de ha már e világon van,óvd,ne pusztítsd el.

Ördögi kör
Írta: Attila - benczi (Dawn Bat)

Ördögi kör, ez a pénz uralma,
örök fogságba tartja a testet,
rozsdás bilincsként leköti
a tiszta érzékű lelket.
A pénz esztelen hajszolása,
ezernyi kőfal megjelenése.
Falak mellett falak, árnyékuk
alatt, elszáradt virágok.
Érzelem mentes emberek.

Kusza gondolat
Írta: Attila - benczi (Dawn Bat)

Fehéren feketén, vérvörös tintával
írom sárguló papiruszra versemet.
Világtól fertőzőt csont ketrecébe zárt
agyamban, cikáznak a gondolatok, hogy
belőlük, talán értelmes mondatokká
válnak. De ez sajnos nem lehetséges,
mivel a Világ megfertőzte életem!

Kértem én
Írta: Attila - benczi (Dawn Bat)

Kértem én, hogy ölelj még? Nem soha.
Pillantásoddal melengesd lelkem.
Érezem magányos estéken annak tűzét,
Csak ennyit kér e koldus, érezze, hogy még él.

Angyalgyermek
Írta: Attila - benczi (Dawn Bat)

Lágy Szellő fodrozza világ fátylát
Azon keresztül nézik az Angyalok
Az Ember fehér bársony bőrű lányát.
Meglesik kecses mozgását,mosolyogják
Kellemes énekét ami Isteneknek szól.
Szárnyra-kapva napsugárból fonnak csokrot
Fehér bőrű lánynak lábai elé szórnak.
Harmat vízzel könnyes szemét mossák.
Könnyei boldogság cseppek,hisz méhében
Angyalgyermek fogant,békét hozz a Szívekbe.

Én és Énem
Írta:Attila- benczi (Dawn Bat)

Egyek vagyunk összeforrva
Mint ikrek. Szívünk egyet
Dobban akár bánat, akár
Öröm melengeti vagy fagyos
Szelek, jégcsappal díszíti.
Egyek árnyvilágban s napnak
Fénye alatt, mert Én és Énem
Isten akaratából születünk.

Magányom szerelme

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Éjjel ébred a város,

nyűgösen, mint mindig

végtelenül zajos,

végtelenül eleven.

Sötétség bársonyos

köntöse mögött, ott vár

valaki, vérvörös ajkakkal.

Valójában csak ő van nekem,

ő az egyetlen reményem,

egyetlen, ami állandó.

Sírba viszem titkom,

nem mondhatok el senkinek.

Már nem tudom, mi vagyok.

Kivagyok, s meddig húzom még.

Remélem nem örökké,

de valami…

A szürke

Írta:Attila-benczi

... utcán még csönd van,

lüktet a lusta nyári éj.

Hallod,csöndjét kettészeli

egy fájdalmas sziréna hangja

s magával elragad mint

a szél a leveleket.

Talán elmém ép,döntenem

kell,hogy mit s hogyan tegyek.

Nézd,hogy remeg csontos kezem.

Arcod a homályban keresem

de nem lelelem hisz rég nem

vagy már mellettem,árnyékként

néha ott hagyod illatod

a megkopott párnám csücskén.

Nézd,a…

Kivagyok én

Írta:Attila-benczi

Vajon sikoltó lelkű árva méh vagyok,

aki a barna pók hálója felé száll?

Nem,csak egy Ábel vagyok a sok közül,

aki bolyong a sötét rengetegben.

Szendergő fény lennék az elesettekben?

Nem,pusztán egy csecsemőlelkű árnyék,

aki lidérces hangján életért nyüszít,

a tölgyfaerdő,avarral lepte szélén.

Ki vagyok valójában,ízléstelen szörny,

természet csúf fintora,Ördögnek fia?

Lelkem lyukas,benőtte a…

Reccsen a padló

Írta:Attila-benczi

A csöndben megreccsen a padló,

fájdalmasan széttépi a jelent,

mi nékem már semmit sem jelent.

A felszálló pór eltakarja szemem,

kábulatba ejti még ép elmémet

s felszínre emeli rejtet kilétem.

Mozdulni sem birok.Elfelejtett képek,

rajtam állnak bosszút mert megtagadtuk,Őt.

Elpusztítottuk mindazt mit tőle kaptunk.

Reccsen a padló,eltűnik minden a ködben

csillagok sem hullnak az égből,az Őrzök…

Pillanat ösvényén

- Negatív vers -

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Ülj le mellém te rém

s takarj be szemfedővel,

hadd leljem meg békém.

Én,ülök a világ tengelyén

fejeimben tele őrülettel.

Gondolkodom az élet rendjén.

Pillanat ösvényén

megfagyott szenvedéllyel.

Vigyél magaddal,Rém!

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Pillanat ösvényén

- Pozitív vers -

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

-

Ülj le mellém,szépség

s…

Patak partján fűzfa

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Mit keresel?Kérdezi tőlem

fölém hajló szomorú fűzfa.

Reszkető kézzel üveges

tekintettel kutatok a

kiégett fűben.

Láztól kicserepesedett

ajkamról halk válasz rebben:

"Hogy mit keresek? Gyöngyként

szétgurult életem"

"Tudod e fűzfa,hová lett

vihartól szétfújt boldogságom?"

"Mert helyette nem találtam

csak széttépett boldogságot."

"Harmatkönnyeimmel áztatlak…

Pókálom -Rémálom
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Kék reggelekről álmodik,
fejjel lefelé lógva a pók,
dohos szagú odúm,szú ette
gerendájáról menekülve.

Rákiáltok:Várj,egy kérdés:
"Mit vársz ettől a csillagkeblű
élettől mikor sötétben élsz?"
Denevérszárnyammal átöleltem.

Rémisztő a hangja,szőrősképe
megnyúl,cincog mint egy kis egér.
"Ne ficánkolj,nyolclábú,mert te
már nem látod meg a kék reggelt."

Miért nem voltunk bálban

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Rém voltam és az maradtam,

de szeretlek te drága!

S ha tudni akarod miért

nem vittelek tavaly a bálba,

most elmondom neked:

"Mert pöttyös tollaslabdaként

tüzes napsugarat nem vihettem."

-----------------

Különben is,szerelmünket

mentőszirénája zavarta meg

s gorilla méretű fogdmegek

hátul megkötős zubbonyba tettek.

Ezért nem vihettelek!

De éjszaka halld meg a…

Hajnali koldus,ablakom előtt

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Csorgó orral,könnyes szemmel

rongyokba burkolt fáradt testtel

csoszog a vén koldus a hajnali

hideg fényben,lebénult jobb kezében

fehér veder lóg fájdalmasan,

kitudja mit rejt benne.

Szakálla kosztol,ragad,szája sarkában

elégett cigicsikk,kiált a világra.

Ablakomból figyelem s megszólítom félve:

Bátyám állj meg egy szóra,

hadd adjak egy tál ételt az útra!

Kék szeme…

Kint - bent

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Odakint,ismeretlen életcseppekbe zárt élet,

idebent,sötét zárkába zárt magányos lét.

De hol van kint és hol van bent?

Ha kilépek,megvakít a magány tüze,

ha bent vagyok,világomba zárva:egy halott.

Kiáltásom visszaveri tükörképem

ezért csak bohócnak látszom.

Emberek kik turisták az életemben

mosolyogva integetnek: jópofa,

mindig vidám s bennünket felvidít.

Nem bírom sokáig,zárkám zárját…

Sátánsarja
Írt:Attila-benczi (Dawn Bat)

Napkavicson kúszva szisszen már a halál,
elrontott élet,lelkek mélyéről kiabál.
Hol az út? Csak meredek sziklafal vár,
Tíz köröm nyomait hordozta,elsodorta az ár.
Tűzparázs alól,Sátán,nyelvét nyújtja
s vigyorogva szívedet patája nyomja.
Éjsötétjében hozzád sompolyog a Hold
kék villám szemed világát elveszi,
Sátán fia végleg veled marad,mert
övé lettél örökre,életedet elviszi.

Hangok
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

északnak szállnak a Hangok
szememben vörös homok,
sötét átkuk meddig követ?
nincs már mit nekik adnom,
ezért itthagyom az egészet.

Születésed

- Kislányomnak,Teklának-

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Hűs patak szivárvány színeiből született

vízre boruló fűzfák cirógatták arcát.

Éjszaka,a Hold Küklopszszeme vigyázza álmát

s puha felhőkkel takarja be törékeny alakját.

Zöld mező zsenge fűtakarója csiklandozza talpát,

tőle a magasba szökken, mint egy újszülött gida.

A magas hegyek mögül a Nap, féltő sugarai

enyhén barnítják fehér bőrét.

Alkony fényénél fodros…