Ma hálát mondok én Istenem:

hogy hitet, s szerelmet adtál nekem,

s mint látható fájdalmat, s bánatot,

s szemet, s mi bánattól ejt könnyeket.



Engedted, hogy a természettel legyek:

tavasz idusán kiteljesedjek,

május rózsáiban elaléljak,

s búzavirágok közt tündököljek.



Boldogság volt a nyarakkal élni,

nap melegét szívemen érezni,

sárga-búza kalászában érni,

s kenyérrel életeket menteni.



Azt sem bánom, hogy ősz lett…

Egy hársfa alatt, kopott padon,

ült roggyantan magában az ősz,

gondolatai kalandoztak valahol.

Nem értette, hogy történhet meg,

hogy a nyár szembe szegült vele,

makacsul őrizte virágait,

küldte őellene álmait.

Járt, kelt, s útján virágok nyíltak,

színvilágukkal kápráztattak,

nem engedtek őszülő vágynak,

nyárasszonyával csókolóztak.

Itt táncolt előtte gyönyörrel

csábítva…

Csak egy múló árnyék vagyok e világban,

ki a fénytől hol kisebb, s nagyobb múlásban.

Nem vagyok több mint fűszál alföldi réten,

s mint magányos fenyő hegynek tetejében.

Ha gondolatokat, szavakkal is szóltam,

elszállt, semmivé lett, lélektudatokban.

Küzdöttem, verekedtem, mindig hittem,

hogy nem hiába való múló létem.

Hittem, hogy tartozom egy nemzetemhez,

lelkemnek oly szerelmes véreimhez.

De ahogy lassan őszbe borul fejem,

sorsunknak…

A 130 éve született Donáth László emlékezete

Donáth László (1883–1967) erdélyi magyar református lelkész-íróra emlékezünk 2012. október 10-én, szerdán 18 órakor.

Az emlékezésnek a Felsővárosi Református Gyülekezet ad otthont (Marosvásárhely, 1989. december 22. u., 49. sz.)

Az áhítatot az est házigazdája, Kántor Attila lelkész tartja.

A marosvásárhelyi Bartis Kör első nyilvános ülésén Bölöni Domokos a szerzőről beszélget H. Szabó Gyulával, a Kriterion Könyvkiadó…

                                                       Fekete álmok

                                              Szememre jeges borogatást teszek,

                                              hogy át vészeljem az éjszakát!

                                              Fekete álmok,le nem írt sorok,

                                              és sorolhatnám így…

Ha majd úgy érzed, hogy nem bírod tovább,

ha majd a bánat szívedben ver tanyát,

ha majd nem érted magyaroknak szavát,

s elhagy a nap, s nem látod a hold arcát.

S ha a szeretet téged kardélre hány,

s ki téged szeretett mind tovább áll,

állj meg egy pillanatra, szállj magadba,

keresd a Jóistent, keresd lelkedben.

Fordulj Őhozzá, s imádkozz csendesen.



Mi atyánk ki vagy a menyekben

ha úgy érzed a magány mind rád szakadt,

ha kérdésekre…

Újra zord őszi szelek járnak

szél-tépett fák, s kopár hegyek között,

nekem, mégis szépen kacarásznak

vándorlásom lombjai között.

Elmúlás szívemben ver

remegő fájdalmat, s körbefonja,

őszi-vágyak szellőzenéjét,

s elmereng a múló napokban.

Lehet hallom majd a dallamot

szelők susogásán muzsikálva,

szép magyar világban, hazánkban

könnyek hullnak szavak nyomában.

Nem lesz annál semmi, mi tisztább,

érzésben, lélekben, életben,

szeretett…

(Vár sétány)

A Vár sétányon hullanak a levelek:

sárgák, vörösek. Csokorba kötöm, és

a saját árnyékomba helyezem. A képzelet

hullámhosszán a lángoló szarvas méltóságával

állok a szirtre, és ürítem poharam az örök

virulásra. Reménykedem.

Erdőben jártam, s jött az őszi táj,

sárgult levelekkel jajgattak fák,

megfogtak, s mormoltam értük imát.

Ma jött velem szemben végleg az ősz,

kérlelhetetlen arcán bíbor, s bősz,

szívemben sajgó érzés öldökölt.

Vajon ha elmúlik mind, itt mi marad?

A tél hava mit talál, s mit takar,

kedvem szökik, keservesen fagy.

Elmúlt virágnak gyöngykoszorúja

világnak békéje, hitnek háza,

épül torz elméknek gyarló vára.

Eltelt egy év, eltelt…

Árnyékban és napsütésben. A Vársétány

görbe fái alatt cinkos emlék nyomot takar.

Lidércszellők mozgatják az egymásba

kapcsolódó ágakat. A kobaltkék égbolt

ráhajlik   a régmúlt idő békehajlékára.

Ellenfényben, öncsalás és önámítás nélkül

veszem bonckés alá tükörképemet. Szemet

huny a kék, vibrál a fény.. Az elmeszesedett

pokoljáratok figyelmeztetnek az elmúlás

foltjaira. Keverem a kéket, ugrom a mélybe.

Szembekerülök a…

Uram, ha kérhetném:

reményt adj könnyekért,

s nekem síró szemet,

fájdalmas szerelmet.



Vagyok az ősz benned,

szépséges, bársonyos,

s élő lélek vagyok,

lelkedben hallgatok.



Ősz vonul már bennem,

irgalmas életem,

s múlnak el dalaim

némulnak szavaim.



Könnyekkel meghajlok,

győzz az akaratod,

s nekem őszi levél,

a csend, és a szél.



Hálát adok neked,

teremtő Istenem

s áldani is foglak,

míg…

Elmélázom, az életem fele

harc és küzdelem ellenségeimmel,

míg másik fele harc a lelkemmel,

hittel vitázva, vele szenvedve.

Állok itt magamban elkeseredve.



Ami körülvesz, maga a színpad,

játék, hazugság, színészi falak,

az élet, a természetakarat,

minden lebeg, gyarló szándék alatt.

Ember nem áll ellen, vesznek szavak,

győzz a színész, becsület nem marad.



Tépelődöm, s ha legördül a függöny,

eljön e a béke, s a csend vele,

lesz…

Drága főorvos úr, furcsa dolgok történtek az én kedves hivatali irodámban. Tévedésből megjelent az újságban, hogy nálam közönségszolgálat működik. A második emelet hetvenhatos szobája helyett a harmadik emelet hetvenhetes szobáját jelölték meg mint központot, pedig nekem semmi közöm hozzá, mivel én csupán a Segítség Alapítványt vezetem. Vagyis nem csinálok semmit. Hiszen ön is tudja, doktor úr, hogy ezen a világon annyi a gond és a baj, annyi ügyet kellene elintézni, hogy jobb, ha az ember…

Szeretnék elmenni innen messze,
s bolyongani a nagy semmibe,
felkérni a napot, hogy kísérjen,
a holdnővért hogy szeressen.

Lehet egyszer majd hazatalálnék,
tölgyek alatt én lepihennék,
lassan álomba is szenderednék,
s mi volt múlt, mindent elfelednék.
27.09.2012

Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a a Népmese Napja

Éppen hét éve, 2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult az érintettekhez, hogy Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a legyen a Népmese Napja. „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk…

Előszó:

Tegnap a Román szenátus elutasította a Székelyföldi autonómiáról szóló törvénytervezetet. Az RMDSZ öt szenátora szavazott mellette, ketten tartózkodtak, míg 54-en a szenátus tagjai közül ellene szavazta



Ne álmokban, de földön éljetek,

földön van remény, hit és szeretet.

Legyen bármely nehéz is az élet,

de küzdeni érte csak itt lehet,

s vezessen téged mindig tisztesség,

jutalma legyen szerethetőség.

S ha csüggedsz, s legyőz az erőtlenség

ne…

Havasi levegő

A határok megnyitásának boldogságában történt, a kilencvenes évek elején, a metró mozgólépcsőjén, a váróban vagy éppen a kocsiban. Hazatérő, nem tékozló, inkább eltékozolt gyermekként járta az utcákat, oldalán (immár ott élő) lányunokájával, aki egyik ámulatból a másikba esve tanulta, hogy nem elég ott élni, be is kell lakni a Várost. Hazám nekem ez az ország, fővárosom Budapest, rikkantotta Kölpényi Károly, válltáskáját büszkén panyókára vetve. Gőze sincs, miként…

v Zetényi Csukás Ferenc Zetényi Csukás Ferenc added new fényképek to the album Tegnap... Az „utolsó Puma” – vitéz Michna György temetésén..

                                                          Sírvers v.Michna György fejfájára.

                 A hősök érdeme elévülhetetlen.

                 Vándor, ha erre jársz, állj meg egy percet,

                  S tégy a fejfájára egy nefelejcset !...

                                                             …

Ó mily szép volt a szemed nekem

lenyugvó nap vetületében,

elmúló fények tükröződtek,

csillagok gyúltak ki szívemben.



Kora ősz osont a fák alatt,

koszálló vadszelek fújtattak,

avar kupacában turkáltak,

takart minket bíborvarázslat.



Az útra ráborult az este,

vakított a sötétség benne,

kezed az én kezem kereste,

matrózcsomóként ragadt össze.



Szerelem lopózkodott bennem,  

bátorította holdnak fénye,

segítette az erdő…

Zúg a szél a víz fölött

zúg erdő, mező között,

tépi honunknak nyugalmát

természet legszebb arcát.

Neszek ébrednek, s mennek,

messze elveszejtetnek,

komor szívvel, s lélekkel,

s az őszülő létünknek.



A hegyek állnak, s várnak,

igazsággal a mának,

szemükkel messze látnak,

arcukkal, s mint világnak.

Kő, s mozdulatlanság,

erő, büszke bátorság,

e kövekben él tovább

arcunk, s a mi hazánk



Hegyperemén paloták,

jelzik…