Mottó: "Karácsonyi füge"

Bizony egyébnek örült az ötven év előtti gyermek karácsony táján. Már egyáltalán az külön várakozást keltett bennünk, hogy hoz-e az angyal karácsonyfát. Mifelénk ott Erdélyben az angyalok dolga volt ez, akik meg is tették, amit lehetett, sokat dolgoztak, mindig siettek, hogy mindenhova eljussanak, annyira, hogy néha az aranyhajuk …

Advent van, díszbe öltözött a város. Néhány üzlet már karácsonyi lázban ég, itt is, ott is felhangzik a diszkósított Csöndes éj, s van ám minden, mi szem-szájnak ingere… Piacon, bevásárlóközpontban járva – veszem észre magam – mindig kerül kosaramba egy kis csemege, legtöbbször datolya, vagy füge, s a mozdulat, mellyel értük…

Beszél a csend …

Beszél a csend,

ott bent,

ha hallgatod,

Elkísér múltbéli,

lelki utadon.

Dallamok, illatok, ízek, nevek,…

Lennék magasban ágaskodó fenyő fenn az égen,

Lennék harmatcsepp,mely megmártózik a nap fényében,

Lennék hegyorom,mely a felhők felett magasodik,

Lennék zuhatag,mely a mélybe hullva tajtékozik,

Csodás természet mily kevés vagyok én melletted,

Halandó vagyok én magas hegycsúcs nem lehetek,

Kis porszem vagyok a délceg fenyő árnyékában,

Félek elvesznék a vad zuhatag…

Vacsora után

A férfi kilépett a főváros nagynevű, patinás étterméből az utcára, szórakozottan

körülnézett, majd kissé tétovázva úgy döntött, sétál egyet a tér túlsó sarkából

nyíló sötét kis utcában meghúzódó szállodájáig. Láthatóan még a vacsora hangulata

uralkodott el rajta, mozdulatai gépiesek voltak, igazgatta magán a télikabátja

lelógó övét, egyik kezéből a másikba, majd visszavette az ajándékba…

Ismered e szerény  kis virágot?

Őszbe simult észrevétlen,

ártatlan virága, hófehérke.

Nyáron zöldelt bokorban,

ágabogas  bimbókban.

  A rózsa még aranyat hint,

       tüzes krizantém,

        cseppnyi bánat,

megfagyottan hőssé válltak.

Havaat! takarónak, párnának.

Tavasszal virultok hegykén s ledéren,

  jógondotok viselem,…

Bekódoltak, megszámláltak,

Vajon, milyennek találtak?

Tudhatod-e, a nemjóját,

Ki veti rád a hálóját?

Tizenhárom tagú szám vagy,

Ha még érzed, hogy magad vagy?!

Fel vagy szépen leltározva,

Adózóként besorozva!

Mert ezt várja a hatóság,

Ki egyébként csupa jóság!

Adataid bediktálod,

De csakhamar viszontlátod!

Jön a levéllel a postás:

Van eladó liszt és tojás!

Csíkból tüstént…

Nehéz a Nappal szemben játszani

Mezőgerebenesen történt. A Nappal szemben játszottunk, tikkasztó melegben. Szédelegve a kimerüléstől, az félidő végét jelző sípszót vártuk. A házigazdák felszabadító rúgása valahonnan a magasból ereszkedett lefelé, amikor beállósunk, Sz. A. nagy erővel akarta visszavágni a labdát a gerebenesi csapat térfelére. Az égre tekintő játékost azonban megzavarta a szemét hirtelen elvakító nap és hatalmasat…

            Az alábbi történetek nem a fantázia szüleményei, hanem a valóságban megtörtént események. Ezt bizonyíthatják azok a csapattársaim, akikkel közel két évtizedet kergettük a bőrgolyót a sáromberki Haladás színeiben, a megyei bajnokságban, és akikkel alkalomadtán, egy korsó sör mellett, felelevenítjük    pályafutásunk  mulatságos pillanatait. Ezeket szeretném megosztani az alábbiakban a tisztelt tagtársakkal.

A sofőr…

Megjöttek

A fénytelen őszi reggel fáradtan könyökölt be az ablakon. Az étkezőasztaltól a kertbe látni. Fázósan húzzák össze magukat a bokrok, a diófa ágain kis madáretetőket hintáztat a szél. Már tegnap feltöltöttük őket magvakkal, de kertünk szárnyas kis bohócai a cinkék, vörösbegyek, rozsdafarkúak és társaik még nem jelentkeztek.

 Jólesik a kávé melege, ám a reggeli közben olvasott újság hírei még keserűbbek. Nemcsak az idő szomorú odakint, hanem a gondolataink…



„Az út a jutalom…”

Gondolataim a futásról és az élet dolgairól.

…Ha a futás kerül szóba arra emlékszem, hogy a Debreceni Egyetem Klinikáján elfutottam a mandula műtétem elől. Nem lehettem túl rossz már 5 évesen sem egy kilométeren, hiszen a műtőssegéd igencsak megizzadt, hogy utolérjen – mesélte az Édesanyám. Szóval így kezdődött!

…Korai randevú volt – én mindig „bajnoknak” készültem!

Mint mások – én is belevetettem magam a „munkás évekbe” és szépen…

 Tartozom ezzel a történettel a szereplőknek – azoknak is, akiket megidézek, s azoknak is, akiket nem. Az ő életük, mondhatnám, része az enyémnek. A sors akkor sodort bennünket egymás közelébe, amikor csak emberséggel, összetartozással, egymás iránti kölcsönös tisztelettel lehetett felszínen maradni, elkerülni a bukást. Távolról sem anyagi, hanem kimondottan…

Reszket a levél az ágon,

Üvöltve tombol a szél,

Nincs már gólya a háztetőn,

Közeleg a hideg tél.

Most lesz neked nehéz sorsod,

Piciny cinege madár,

Zord időknek kezdetével

Elbújik minden bogár

De ne búsulj, segít rajtad

Sok-sok kedves jó gyerek,

Madáretetőkbe tesznek

Szalonnabőrt, s kenyeret.

Tavasszal majd ne felejtsd el

Meghálálni ezt nekik,

S pusztítsd újra…

Még füledbe cseng a tücsök cirpelése,

Mezőkön sejlik még az elmúlt  a nyár,

De kerted csendjében a gyep tetemére

Már sűrű szemfedelet hullatnak a fák.

Harmatcseppet ringat az…

   Ősz.

Dércsípte levél lehull a fáról-

Denevér szárnyon elsuhant a nyár,

Észrevétlen lesz holnap a mából,

Öreg szívem még új tavaszra vár.       

         Gabipapa

Ezt az írást két idős ember egymáshoz való viszonya ihlette, és gondoltam „megvizsgálom’’, milyen szemmel tekint ma a társadalom rájuk.

Mikor leültem, jelen írásomat „papírra vetni”, nem tudtam eldönteni, milyen címet adjak neki.

Úgy voltam vele, „életképek az öregekről” lenne a címe, mivel „fényképeket készítek” különböző helyeken az idősekről, és innen derülne ki, hogyan is viszonyulunk, ma hozzájuk. Kis vacilálás után mégis más, a fenti cím mellett…

Rozsda-avarba

bújt a múlt,

fény helyett árnyék

égbe nyúlt.

Bársony lég…

Erős várunk, Béla várunk

        ledőlt rég.

Mi várunk valamit még... 

Bölcsőtől, a vár alól,

hány helyre vetett az Ég.

Sors lába vitt úttalan utakon.

Hittem álmaim...,

előre megmutatják,

de feledés jött, ébred(és)...

Nem tudunk előre semmit.

Dönteni kell, gyerekből felnőtt,

felnőttből lassan gyerek születik.

Aggodalom, sok baj, gond.

Messzi repült…

Keze, lágyan siklott végig a zongora billentyűin.

...Amikor elolvasta a cikket nem tudott vele betelni. Állott az ablak üvege előtt és figyelte a cseresznyefák virágainak rezgéseit a szélben. Elméjében látta amint elsuhan a büszke női arc hirtelen a fa alatt és látni vélte annak homlokán és szempilláin amint felfogja és érzékeli a szél játékát. Aztán azt is látta képzeletben, hogy a nő megrezzen mikor a szél jobban megrázta a cseresznyefa lombját, virágai mint ezer apró…