Szép szó: Fohász

Írta: Attila-benczi

Atyám, láttasd meg velem jónak útját

Amit hosszú életem alatt elvesztettem.

Fekete bárányként száraz kórót rágtam,

Számból eltűnt a zöld fűnek éltető íze.

Kérlek, kapjam vissza örömteli emlékeimet,

Még egyszer hadd gyűjtsem össze őket.

Taníts meg újra élni, boldognak lenni.

Atyám, tudom, nem voltam igaz híved

Sokszor pöröltem veled, bocsásd meg nekem.

Fekete bárányként, add, hogy találjam meg…

A király bukása

Írta: Attila-benczi

Számok, csak nőnek, nézzem s hagyom.

Régóta várok. A percek elmúlnak,

Itt ülök ezer éves trónomon

Arra gondolok, hogyan tovább.

Hallgatom az esőcseppek koppanását,

Szakadék választ el, hogyan jussak át?

Szívem szomorú, egyhangú kopogása

Elrontott uralkodásom mása.

Kihalt, jéghideg palotámnak márvány

Kövein, lehulló láncok zaja közelit.

Tudom, jönnek kicsik s nagyok

Rajtam, számon kérni…

Az utolsó reggelem

- Talán, horror novella-

Írta:Attila-benczi

Honnan hová tart az utam, megmondaná valaki? Természetesen a választ még nem találtam meg. De vajon szeretném-e tudni? Utam végén látni, amiért itt vagyok. Már nem fontos a válasz.

Csak egy dologra jobban mondva kettőre szeretnék válaszokat kapni. Első: Hogy mért van itt ilyen hideg s sötét? Kettő: Hogy mért lógok fejjel lefele?

Nem érzem a végtagjaimat. Kezem s lábaim nem engedelmeskednek az agyam…

Fehér ingem
Írta:Attila-benczi

Elszakadt habfehér ingemen piros foltok
Eltakarják mind a tizenhárom ostorcsíkot.
Vele együtt elveszett:a hit,remény,szerelem.
Magam után sajnos semmit sem hagyok,
Csak a tizenhárom véres ostorcsíkot.
Fehér ingem piros lett,életem odalett.

Bár ne
Írta:Attila-benczi

Bár ne láttam volna a régi vitézeket
Bár ne halottam volna kiáltásukat
Bár ne lettem volna trombita
Bár soha ne hívtam volna csatába,
Évszázadok óta népünk bátor fiait.
Mind ott fekszenek a hideg földben
Életüket adták szebb,szabadabb jövőért
Minek? Ha ma rabláncon penészes
Kenyéren mind lassan meghalunk.

Ne sunyi törpeként
Írta: Attila-benczi

Vágygól látni? Nyisd ki szemed.
Ne csak nézd, lásd az életet
Ne sunyi törpeként suhanj át rajta
S majd egy sarokban zokogva
A világnak panaszolod sorsodat.
----------------------------------
Egyenes gerinccel viseld a csapásokat
Hogy ne keljen megbánd múltadat.

Kikapcsolás

-Talán sci-fi novella-

Írta:Attila-benczi

Megreccsent a padló, ajtóm nyikorogva kinyílt. Nem láttam semmit, csak éreztem.

---------------

- Állj fel! - dörrent egy hang.

Épp a táskámba kotorásztam. Reflexből felálltam.

- Ki az? Hogy jöttél be?

Az előtér sötétjéből, valami, valaki mozdul. Szobámban is félhomály dereng, asztali lámpám fényénél nem látok semmit.

- Hol van? Nem kérdezem még egyszer te vénember! - üvöltött a hang, de…

Útra kelek
Írta:Attila-benczi

Minden untat,gitárom sarokba dobtam
Lomhán mozdul Hold sarlója,elbuktam.
Arccal a földön fekszem,most jó nekem
Csillagok neked szikrát szórnak,elmentem.
Távolról nézlek ábrándozva,mit tegyek
Gitárom húrjait hiába pengettem
Holdnak orcáján könnycseppek.
Lyukas bakancsomra foltot teszek
Jósasszony kendőjébe pogácsát rejtek.
Vár az ismeretlen,békémet talán meglelem.

Gondolat
Írta: Attila-benczi

Szívembe zártalak
Az lett kalitkád,
Madár ki ködben jár
Ne feled,egy barát
Mindig te rád vár.
Adok boldogságot,
Szépet.
Te csak szárnyalj
Sasként az égen.

Átváltozás
Írta:Attila-benczi

Kitárt karokkal repül
Lábai kinyújtva,
Szeme csukva
Arcán fájdalom ül.
Hosszú zuhanása
Soha véget nem ér.
Vágyait leírta, elásta,
Testéből ki futott a vér.
Nem ezt akarta,
De a Hegy hívta,
Szellő halkan súgta:
Tedd meg s bíz!
Bőre csupa víz.
Szeme nyitva
Arcán öröm,
A múlt kapui csukva.
Lebeg. Angyal lett belőle.

Hazafelé

- Novella-

Írta: Attila-benczi

Végre! Kigördült a busz a gyár kapuján. Szabadság, de jó érzés. Nem mintha nem szeretném a munkám, csak az elmúlt hetek elég fárasztóak voltak. Lehuppanok az ablak melletti székre, ma nem jó pofizok szokásomhoz híven, gyötör a köhögés, csorog az orrom. Pillanatok alatt el is nyom az álom, munkatársaim megszokták, mindig figyelmeztetnek, mikor kell leszállnom. Rendes tőlük.

------------

Most magamtól ébredek, döccent a busz…

Enni vagy szeretni

Írta: Attila-benczi

Reggel ébrednék, de nem teszem

Mert téged hiába kerestelek.

Asztalomon finom étel, nem eszem

Nélküled inkább éhezem.

Megszülettem pedig nem kértem,

Életemet lassan leéltem.

Megleltelek, de elkéstem,

Ezért csak a fényképedet nézegetem.

Mi lesz így most velem,

Ha nem lehetsz reggel velem?

Asztalomon sok finom étel

Éhes vagyok, mind megettem.

Szerelmünk oltárán nem fekszem,…

Karácsonydélután

- Mini krimi novella-

Írta:Attila-benczi

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, ezernyi gondolat, mondanivaló kavarog a fejemben.

Szerintem legalább egyszer mindenki kipróbálta, hogy csak úgy ok nélkül kikönyököl az ablakba és figyeli a kinti eseményeket. Ma, hosszú évek óta először én is megtettem.

Bámultam a kinti forgatagot.

Percenként elsuhant mindkét irányból egy-egy kocsi, nagy csörömpöléssel váltották egymást a villamosok ... Fülsüketítő…

1.

Írta: Attila-benczi

Talán utoljára,egymás szemébe néztek

Tudták,ők már mindörökre egyek.

A távolból még egyszer visszanézett

Lelkében, szívébe őrizte titkát.

Talán soha nem látja a Hegyek lányát.

Összehúzott vállakkal megfordult

Tarkóján érezte tüzes tekintetét

Bátorságot,kitartást sugárzott.

Nem látta a Napot a hegygerinc mögül

A Völgybe vezető út ki volt világítva

Ezernyi szentjánosbogár jelölte.

Nem vágyott vissza a…

Hazatérés
Írta: Attila-benczi

A Hold megvilágította a kaput
Végre,megérkezett,hazajutott.
Remeg,szíve majd kiugrik.
Félt,vajon megismerik.

A holdfény pajkosan cikázott
Az alacsony házak tetején.
Bátorságot vett,a kapu kinyílt
Nem látott mást,csak vadnövényt.

Kérdés

Írta:Attila-benczi

Ki ő,hogy vándor életére törnek?

A félelem,sárga vigyorral

továbbra is hatalmába tartotta.

Megállt.Felsóhajtott.

Elrohant volna de teste

Nem engedte.

Az erdő megelevenedett

Démonok hada vette körbe.

Szíve fölött,bőrén égető fájdalom,

A rothadó avarban térdre rogyott.

Egy kérdés mi lelkét újra felkavarta:

Miért egy senkit akartok?

Már érezte a démonok bűzét

S megadással várta a vég…

Viszonzatlan szerelem

Írta:Attila-benczi

Megdöbbentette szépsége,

Arcvonásainak tökéletessége.

A hold fénye lassan halványult

Alatta a látóhatár kitisztult.

Egy pillanatra még ránézett,

Látta szemében a szerelem tüzét.

Mély levegőt vett,mosolygott.

A zuhanás nem volt félelmetes,

Mert tudta,amikor véget ér,

Végleg visszatér kedveséhez.

............................

A hegycsúcson, sír egy földiangyal

Kék szemében…

13.
Írta:Attila-benczi

Fekszem a fűben,az eget fürkészem
Bárány felhők felettem,ág reccsen,
A föld remeg.Előttem állnak tizenketten
Fekete lepelben,szemük sem rebben.
Nem szolnak,felemelnek.Arcuk színtelen.
Szárnyam kitárom,tizenharmadik lettem.
Nincs félelem.Fentről a Földet fürkészem.

De jó lenne

Írta:Attila-benczi

Cipőm elkopott,

Magam után

Véres lábnyomok.

Hátra nézni

Nem akarok.

Végre megpihenni

Reggeli harmattól

Átitatott fűben,

Gondok nélkül

Gyerekként kacagni,

Volna újra jó.

Utamnak még nincs

Vége,előttem véres

Lábnyomok,az enyémek.

Körbejárok,kiutat

Nem találok.

Kacagni volna jó.

Madárként a lenyugvó

Nap fényénél hozzád

Szállni,válladon

Őszülő…

Szerelem királynője

Írta:Attila-benczi

Megpróbáltam magam elé képzelni

Ahogy átfesti a faleveleket,

Ahogy kezében tartja az ecsetet

S kecses mozdulatokkal keveri

A színeket.

Hosszú haja vízzuhatagként

Terül el vállán s onnan tovább

Fodrozódik színes tincsei

A Földre.

Megpróbáltam szólni hozzá,

Elnémítani pacsirták énekét

Mert hangját hallani, számomra

Maga az élet.

Megpróbáltam szeretni,

Mind ezt…