Keresztem

Írta:Attila-benczi

Fémesen csengő kristály cseppek

folyosók labirintusában,követnek.

Érzem,nem látom valaki van velem.

Ajtók nyílnak,el kell mennem.

Karomra tetovált kereszt égeti bőröm.

Folyosó végén tükör,benne nem látom magam.

Susogó árnyak körül vesznek,hűtik testem.

Tükörből,női kéz letépi keresztem.

Fémesen csengő kristály cseppek

lassan becsukódó ajtók,hova menjek?

Itt állok a hegy tetején,

fejem felett…

Szerelmes ősz
Írta:Attila-benczi

Figyeld hogyan nőnek a fák,
dús lombjaikra rászáll az ősz.
Nézd az ég felé nyúló hegyeket
ahogyan gránit karjaikba zárnák
fölöttük elsuhanó felhőket.

Csodás látvány! Szerelmes természet.
Viharfelhőkként varjak serege
lepi el a még virágzó mezőket.
Ahogyan tüzes vas égeti lelkem
irántad be nem teljesült szerelmem.

Vallomás

Írta: Attila-benczi

Úgy éltem akár a víz,

hol csendesen csordogáltam,

hol vad zuhatagként romboltam,

de mindig önmagam voltam.

Úgy szerettem akár egy oroszlán,

gyilkos vadsággal öleltem,

de mindig hűséges maradtam,

ha kellett utolsó vérig védtelek.

De most fogatlan aggastyánként

álmaimban hozzád szólok,

értelmetlen szavakat mormolok.

Mára kiszáradt a patak,

megöregedett a vad.

..............

De…

Holdkenyér

Írta:Attila-benczi

Azúrfellegen csókolnám ajkad,

tőle halántékom lázban ég.

Érzem véremben áramlik a vörös Hold.

Félve,cukorablakon keresztül figyelek,

ahogyan szívem kertjében rózsabimbóból

pompázó illatos virág leszel.

Holdkenyeremet megosztanám veled,

de inkább hallgatok róla, mindörökre.

Érzem véremben a vörös Hold erejét.

Mezítelen lábakkal,fák vonagló

árnyékában boldogan bolyongok

e drága…

Északi szél

Írta:Attila-benczi

Érzem,hideg van,vagy kopogtat a tél.

Elfáradtam pedig még keveset éltem,

érzem a süvöltő északi szelet

jégfogaival ropogtatja csontjaimat.

Érdekes,Apám hangja száll felém,

ő már nem fázik,már nem él.

Kalcium nélküli csontvázamon

bőröm a hidegtől megrepedt.

Széthull a testem,tönkre tettem,

most már hiába korbácsolom magam,

az északi szél megteszi helyettem.

Ez a fagyhalál? Apám ne…

Gonosz ellen

Írta: Attila-benczi

Az utcák zugaiban lappang, rejtek

helyükön megöli az ártatlanokat,

szemei lesnek az ügyefogyottra.

Leselkedik mint éhes oroszlán,

lenyomja,tiporja,erejét kiszívja.

Látod,nem segít!

Szája telve átkokkal,csalárdsággal,

kétágú nyelve alatt álnokság mérge.

El rejti igaz arcát,hamis mosollyal

csalja csapdába a remény vesztett

áldozatát.Álnok szavakat suttogva:

Ne bízz benne!

Kelj…

Reményvesztett emberként

Írta: Attila-benczi

Azt reméled biztonságban vagy,

minden jóra fordulhat?

Elképzeled,TE boldog vagy

mindez álomkép ,délibáb.

De ajkad sírásra görbül

szíved össze tömörül.

Élni akartál,boldog lenni

ennyit vártál az élettől.

Nem kegyelmez,padlóra küld

s rád,homály fátyla terül.

Hited lassan elmerül.

Körülvesz a sötét űr,

érzed ahogyan összegyűr.

Reményvesztett emberként

várod valaki…

A kulcs

Írta: Attila-benczi

Bejártam a végtelen Univerzumot

szívemet csillagok tüze hevítette.

Harcoltam élőkkel s holtakkal

nem féltem semmitől s senkitől.

Évezredes küzdelmeim végén

megtaláltam amiért megszülettem:

A Kulcsot,mely az Örökkévalóság

ajtaját nyitja.

Hittem megvan,enyém a Világ,

de közben elsuhant mellettem a Lét.

A Kulcs kezemben,mégis tétovázom.

Az ajtón túl vajon mi van,

az amiért éltem s…

Kiszáradt sivatag

Írta: Attila-benczi

Az autóbusz lassan haladt,akár egy ház nélküli csiga. Az utasok többsége nyugodtan viselkedett a rekkenő hőségben ami az elhúzott ablakokon keresztül kiszárította még a lelküket is.

Én hátul ültem az ablak mellett,nem mertem fészkelődni mert minden mozdulatommal egy dézsányi verejték ömlött végig a hátamon. Így hát, párolódtam tovább a saját zsíromban.

--------------

Szemem becsukva.A végtelen sivatag forró,szürke homokdűnéi…

Sárga vízen

Írta Attila-benczi

Sárga vízen futottam

égette talpam.

Hátra néztem,

egyedül voltam.

Hátamon magány ül,

vigyorogva súgja:

Kitől s hová szaladsz

senki nem követ

utad végtelen.

Sárga vízen futottam

kezem kinyújtottam,

semmibe markoltam,

testem könnyebb lett.

Hátamon senki nem ül.

Végleg magam maradtam?

..............

Riadtan ébredek

narancslében fürödtem,

ajtóm alatt ezer…

A hírnök

Írta:Attila-benczi

Rózsaszín fény táncolt a látóhatár fölött,

sárga falevelek lehulltak. Hideg lett.

Feltámadt a négy égtáj felől a szél

száraz,csikorgóan fagyos lett a levegő.

Távoli csillagok hírnökeként érkezett

magában hordozza a teremtés titkát.

Vigaszt s örömöt hoz a Földre.

Ragyogásával új értelmet ad,a LÉTNEK.

Évezredek óta vártunk,róla álmodtunk.

Megmaradt-e bennünk még az égi szikra,

hogy újra befogadjuk…

Kérdés
Írta: Attila-benczi

Kérdés. Magas,széles mekkora a végtelen?
Ha széttöritek mi lesz veletek,tovább lebegtek?
Nem kérek egyebet,csak figyeljetek mit tesztek,
ne tépjétek le a MAGAS ÉGI fáról a zöld leveleket,
mert nélküle megfullad az élet,fekete lesz a gondolat.

Kandalló
Írta:Attila-benczi
Ihlető:Juhász Patrícia Annabella
- Köszönöm-

Előtte ülők fehér medve bőrön
kezemben tele ezüstserleg
benne lévő nedűt bűvölőm.
Kandallómban a tűz serceg
mellette nem félek.

Enyhe fuvallat,ott ülsz velem
serlegem leteszem,
arcom tenyeredbe teszem
félelmem elröppen.
Nem kell a kandalló melege
mert itt vagy nekem.

Írta: Fájdalom

Súlyos terhét válláról soha
lennem tenné.Fél, mi lesz vele
gyászruháját felkelne vennie
lassan rá telepedne a moha.

Tengerfenéken
Írta: Attila-benczi

Kiszáradt tengerfenéken szedegetem csontjaim,
körülöttem galaktikus szivárvány színek vibrálnak.
Fásult lelkemben tomboló vihar dúl,érted kedvesem.
Nem félek,hogy a végső csatát érted hol vívom meg.
Furcsa.Érthetetlenül állok a tengerfenéken,
lebegés az életem.Lilás fehér bőröm megrepedt,
bokámba vág a vastag kötélen lógó súly,nem enged.
Földön nem lehet életem,szellemvilágba megtérek.

Egy tálban a tét
Írta: Attila-benczi

Tányérom mélyén alultáplált rizsszemek
megtörten,félszegen,olajban pirultan.
Kanalam kíméletlenül ezernyit kiemel.
Sikításaik a térben elvesződnek
végső útjuk a számba vezet.

Kék bolygónkon éhező népek
naptól, éhségtől megtörten.
Pusztító fegyverek,gyilkoló gépezet,
üvöltéseik a szélben elvesződnek.
Földiparadicsom helyett pokolban ébrednek.

Töprengés

Írta:Attila-benczi

Töprengés,csöndben elmenni,

vajon ezt kellene tenni?

Körbenézek csodálkozok, mit látok?

múltam s jelenem apró szorongásait.

Velem szemben szobám ajtaján

kiragasztott gyerekrajzok,rólam.

Tőlük,nekem írt szülinapi versek.

Mellette, sarokban ordító rossz gitár.

Falba rejtett polcon,kopott papírlapok,

könyvek voltak,elporladtak.

Mint ahogyan én is.Ráncaim barázdái

mélyebbek a felszántott földnél.…

Egy belső kép

Írta: Attila-benczi

Testem falára felkúszó futórózsák

körülöttem becsapódó villámcsóvák.

Illatuk elviselhetőbbé teszi

időspirál által ellopott reményem.

Felrobbanó percek,aknamezőn élek

másodpercek szilánkjai széttépnek.

Falamon szorgos pók szövi hálóját,

rózsák keresik az idő kapuját.

Süvöltő szél szétszórja téglapor vérem

aknamezőkön,szülessen újjá reményem.

Fekete pont voltam eddig a fényben,

elindulok az…

A tenger
Írta:Attila-benczi

Békés most a táj
semmi sem fáj.
Kint a végtelenben
összeér a láthatár
ég és víz egy pár.
Övé minden percem.
Életem lényege
egy szírén éneke.
Nyugalma,Isteni
tombolása emberi.
Szeretem a végtelent
s benne a Jóistent.

Szívem ismeretlenje

Írta: Attila-benczi

Hagyd,hogy átöleljen megérintsen

szürke betűkből formált szavaim.

Hagyd, kezem,ajkam simogassa hajad

mint szellő a zöldellő mezőket.

Hagyd,beszéljenek az érzések,

figyeld a felsorakozott szavak

mondatokká alakult életem regényét.

Mert számodra lehet nem vagyok egyéb,

mint fűben lapuló szikla morzsa.

Megkövült tekintetemet rád emelem.

Tőled.Tőled,egy jó szóért esedezek.

Nem tudom ki…