"
Elmesélek hát, egy régi, keleti történetet:
Két koldus lakott az egyik falu mellett. Az egyikük vak volt,
a másiknak nem volt lába.
Egy napon…
Folytatás
Írta Rob Katalin-NAGYVÁRADON szttem! Szeptember 26, 2010, 1:18pm —
2 megjegyzés
Vannak olyan helyzetek, amikor komolynak kellene maradni, mégis elfogja
az embert a röhögés, - ez leginkább híradós körökben ismert pszichikai
jelenség.
Létrehoztam ezt a blogot, mert időnként feltűnnek az interneten olyan
videók vagy híradós bakik, amelyek - ha nem is lehet belőlük túl sokat érteni -,
mégis megnevettetik az embert. Habár ez a honlap döntően komolyabb
témáknak, irodalmi és művészeti alkotásoknak ad helyet, úgy gondolom,
nem árt, ha van egy…
Folytatás
Írta Kálmán Csaba Szeptember 25, 2010, 1:00pm —
6 megjegyzés
Mint sűrű éjben lopakodó árnyék,
Oly észrevétlen volt és nesztelen.
Lehetett volna véletlen ajándék,
Lehetett volna, bár ezt nem hiszem.
Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék.
Sorokba zárni, maradjon nekem!
Szívembe rejtett, csillogó kis játék,
Hogy süssön át, kopottas ingemen.
De nem találtam ceruzát, se tollat.
Távozó lépte, köveket csikorgat,
Emlékezetből írom, ily’ sután.
Könnyű nyomát, a föld rég…
Folytatás
Írta Gámentzy Eduárd Szeptember 25, 2010, 12:30am —
4 megjegyzés
Sinka István, a „ fekete bojtár „1987.szeptember 24-én született Nagyszalontán. Olyan kincset termett a bihari puszta amit szívvel kell őrízni. A balladai sorsú költő műveit olvassátok, és szeressétek.…
Folytatás
Írta Filep Mária Szeptember 24, 2010, 11:30pm —
2 megjegyzés
Édes mostohánk,bússzépségű Erdély,
Minket mennyire magadnak neveltél!
Hogy bár kincseken járjunk messze földön:
Csak rád gondolunk, - s két szemünk merő könny!
Bánthatsz-: akkor is gondodban virrasztunk-
Egy is teljesen a mi lelki arcunk!
Földed és eged - e ritkán derült ég !
Bennük mintha csak a lelkünk tükröződnék -
Felhős szirtjeid, ahogy égbe fúrnak:
Testvér - másai a mi bús dacunknak.
Zúgó vizeid sodra, min… Folytatás
Írta Szabó Mária Szeptember 23, 2010, 6:42pm —
1 megjegyzés
Búcsúzom tőletek Erdélyből és viszlát Cipruson!
Köszönettel tartozom ennek a közösségnek a sípocskákért,a lelki támaszért amit adtatok,köszönöm szépen!
Pénteken éjjel 12 kór,útra kelek,a bizonytalan felé,tele optimizmussal,reménnyel és bizalommal amit ti adtatok nekem!Köszönöm nektek,hogy emberként emelt fővel mehetek bele a nagyvilágba,tudva azt,hogy egy ilyen közösség áll a hátam mögött!Köszönöm nektek azt,hogy a feleségem meggyőződött arról,hogy van ki segítsen ha baj lesz,és a…
Folytatás
Írta USIER JANOS Szeptember 22, 2010, 5:43pm —
8 megjegyzés
Olyan, szinte vágható lekvár, sosem lesz a mi termésünkből, mint a varsolci "Golgotán érett szilvából, amit Birika hozott nekünk, eredeti Dézsházán készült szilkében. Olyan szivesség sem lesz, nincs is, ahogyan ő hozta a "tanárnéni"-nek a kosarában, szőttesbe csomagolt lekvárral teli cserépedényeit, az illatos csemegével. Mert nekünk, gyerekeknek, ez maga a mennyei manna volt, mikor télen ehettünk belőle.
Emlékekből viszont nem lehet megélni, így, mint minden évben, elkezdtem…
Folytatás
Írta Nagy Magdolna Szeptember 22, 2010, 11:00am —
21 megjegyzés
Minap, meséli egyik polgármester ismerősöm, hogy egyik „magyar” tanácsosa (az ellenzék soraiból) feljelentette, amiért gyűlés után egy szűkebb társaságban azt találta mondani, hogy nem támogatja települése „romanizálását”. Magyarán, arról van szó, hogy bizonyos külterületeket nem hajlandó átminősíteni beépíthető belterületekké, mivel a potenciális vásárlók valószínűleg nem magyarok lesznek. Nyilván, ettől az érintett telektulajdonosok meglehetősen ingerültek lettek, mígnem az ellenzéki magyar…
Folytatás
Írta Brassai Zsombor Szeptember 20, 2010, 3:30am —
4 megjegyzés
Vigyétek át
Dobrai Zoltán 2010.09.17.
Hídon vigyétek át bánatom,
örvénybe dobjátok nem bánom.
vágyam mellett vigasz elsuhan,
senki nem osztozik sorsomban!
Ne sajnáljatok, ne szánjatok,
mert a sorsom Isteni átok,
bűnös szegény s gyarló a lelkem,
mintha nekem nem lenne szívem.
Nőt szerettem én ájulásig,
maradni nem bírtam sokáig,
hajtott férfi és magyar vérem,
mindég más- más nő kellett…
Folytatás
Írta Dobrai Zoltán Szeptember 17, 2010, 2:56pm —
1 megjegyzés
Minap, elkeseredett hangvételű levelet kaptam munkanélkülivé degradálódott pedagógus ismerősömtől. Kihullt a megszorító intézkedések rostalyukán - lévén nem rendelkezett…
Folytatás
Írta Brassai Zsombor Szeptember 17, 2010, 6:00am —
4 megjegyzés
A csóréfejű búza és egyebek…
Folytatás
Írta Dr. Bige Szabolcs Csaba Szeptember 16, 2010, 10:00pm —
4 megjegyzés
Szederérés, lassan duzzadnak a fekete bogyók... Séta közben kinyúlok s megérintek egyet. Ha a kezembe esik akkor érett már, s édes, ha nem magától akar jönni, akkor majd holnap... nem sürgös, én ráérek, ö meg nem tudja, hogy minden nap erre járok a kutyávál, tehát nem szabadul: valamikor csak megeszem, vagy hazaviszem a zacskóban a gyermekeknek. Ha elöbb a madarak le nem szedik, de nekik amugy is szabad
De ahányszor leszedek egy szemet, akaratlanul is halkan, magamban vihogni…
Folytatás
Írta zsoka Szeptember 16, 2010, 7:38am —
4 megjegyzés
Leírom történetem,nem azért hogy sajnáljanak,hanem azért hogy más ne járja meg mint én!
Tönkrement családi vállalkozásom után,nem maradt más kiutam,csak külföld.Nem részletezem,hogy miken mentünk át feleségemmel,még erre az elhatározásra jutottunk,csak annyit mondok,nehéz volt nagyon nehéz!
Hol tévedtünk mai napig nem tudom!
Nos,az elhatározást tett követte,érdeklődni kezdtünk,hogyan lehet kijutni külföldre dolgozni.Állas ajánlatokat néztünk,önéletrajzokat írtunk,és tele izgalommal…
Folytatás
Írta USIER JANOS Szeptember 15, 2010, 12:29pm —
5 megjegyzés
Én rövidesen kereken 38 éve élek Debrecenben.Életem szebbik részét Erdélyben éltem , mig nagyobbik részét itt. Ma már nem érzem azt , hogy Erdélyben otthon lennék , de azt sem , hogy itt lenne az otthonom.Nekem Erdélyből csak a szép és a jó maradt meg örökre.Fiatalon kerültem Magyarországra.Nem menekültként jöttem .Olyan sokat megaláztak, voltak munkahely ahol nem fogadtak el, nem ismerték el a végzettégem.Olyan kevesett sütött a nap amikor nem románoztak le.Féltették tőlönk a munkahelyüket ,…
Folytatás
Írta Dobrai Zoltán Szeptember 14, 2010, 10:35pm —
4 megjegyzés
Maros- menti fenyves erdő aljában…..
Mese érzésekről , emberekről, Mezőbergenyéről
Az én mesém is így kezdődik: Egyszer volt, hol nem volt……
Igen, volt egy csodás - alkotó-táborban töltött - 10 napom.…
Folytatás
Írta Baranyainé Tóth Éva Szeptember 13, 2010, 8:30am —
6 megjegyzés
Aniszi Kálmán Otthoni látogatásom keserű gyümölcse.
Kolozsvári anzix
Fájnak a napi…
Folytatás
Írta Székely Emese Szeptember 12, 2010, 8:40am —
2 megjegyzés
"Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél."
Írta Dascalu (Lazar) Anna Szeptember 11, 2010, 8:30am —
Nincsenek hozzászólások
Itt az ősz, s mint mindig nekem óriási gond a két napig tartó zakuszka eltevés. Időigényes, de mindenhogyan időt kell rá kicsikarnom, mert e nélkül (egyszer próbáltam) üres a kamra. Hiába a finom lekvárok sokadalma, kompótok, egyebek.
Gondoltam egy blogbejegyzést megér, hátha a magányos férfiaink is kedvet kapnak erre a két napra. Higgyétek el megéri, és nagyon egyszerű, csak időben kell nekiállni.
Kezdem az augusztusi paradicsommal. Befőzés, lényeg minél sűrübb legyen a…
Folytatás
Írta Nagy Magdolna Szeptember 9, 2010, 9:00am —
17 megjegyzés
Alighogy elcsendesült a fegyverropogás Romániában, mindjárt karácsony és újév között, megérkezett Magyarországról akkori iskolám elé egy kisbusz, és hozott 425 darab könyvet az iskolai könyvtárba. Szerencsénk volt, avagy azt is mondhatom, hogy ők voltak ügyesek, mert a fris zűrzavarban még senki nem tudta a határon se, hogy mit lehet, mit nem, így a könyvek átjöhettek, sokezer más magyar könyvvel ellentétben, amiket már nem engedtek fogadni Romániaszerte, mert a könyveknek hely kell, és…
Folytatás
Írta Bálint Mária Szeptember 9, 2010, 2:30am —
19 megjegyzés
- megtörtént személyes élmények alapján -
Sok minden történt azóta. Az üresen maradt nevek selyemhernyó-gubójáról már csak a köréjük tekeredett történetek fonalát tudom letekerni. Jól van ez így; sőt szerencsésnek érzem magam, mert itt és most már semmit sem kell bizonyítanom; hátradőlhetek a székemben, miközben illatos szivar és zamatos bor társaságában mesélhetek.
***
A kovácsoltvas lámpatartó, adta a borstyánlevelk borította ház igazi patináját. Függönytelen…
Folytatás
Írta Simonfi Attila Szeptember 7, 2010, 5:30pm —
1 megjegyzés