Önarckép

Írta : Attila-benczi

Csendnek némasága zúg fülemben,

ugye milyen képtelen képelem?

Körül ölel a végtelen ismeretlen,

sehol egy hősnő ki megmentsen.

Három biliárdgolyó kezemben

összegük huszonhárom.

Szerencsét el űző számok,

szívemben könnycseppek.

Kopott billentyűk kattogása

szabálytalan sorok sokasága.

Hétszer csap le az ásó,

az egész élet más képen szól.

Háromszor kukorékolt a kakas

bokámon nagyon…

Melegházhatás

Írta: Attila-benczi

Lent, a tó fenekén korhadás,

fent, a víz fölött,csalóka remény.

Ki tudja meddig él ez a KÉK?

Mikor eljön a szikkadás időszaka

megteszi a maga sírásó dolgát,

a természet.

Elpárolog lassan a víz,

tüzesebben éget a nap,

megsüti a föld rétegét.

Lassanként eltűnik az élet.

Meddig tűritek még,ébredjetek!

Mikor közeledik az örök sötétség,

hiába fohászkodtok …

Beleférek
Írta: Attila-benczi

Beleférek a keretbe?
Ez kattog a fejembe.
Talán,de nem hiszem.
Ha egyszer beletettek,
Vajon kiléphetek?

Nagyon mély a meder
múltam benne hever.
Egyedül,csendesen
járatlan utakon.

Várok egy hangra,szóra
felém nyújtott igaz jobbra
Átázva,fájdalommentesen,
fekszem a veremben.

Lelkiismeret
Írta:Attila-benczi

Tudod kivagyok? Fejeden átok.
Még ha nem akarod, lelkedbe látok.
Nekem te kevés vagy, oly kicsi,
de veled szeretnék világítani.
Kicsiny fény gyertyának lángja,
önmagad szemetesládája.
Veled vagyok, hol nincs vigasz,
ott ahol nincs csak lelki gaz.
Csak te vagy nekem.
Nem engedem,
hogy veled elbánjanak.
Együtt üvöltünk ha bántanak.

Holt költő

Írta: Attila-benczi

Az idő csúszik-mászik

én,mozdulatlan maradok.

Holt költő koponyája

isteni teremtmény árnya.

Itt heverek mozdulatlan

sehol egy reményszikra.

................................

.................................

Mennyben

Írta: Attila-benczi

Mennyben

tágasabbak lesznek

a virágzó kertek?

Mennyeknek Csarnokában

várjatok.

Ezernyi kérdés,

választ mikor kaptok?

Akiben…

Keserű elmélkedés
Írta: Attila-benczi

Keserű elmélkedés, megőszült fejemet
s gazdag reményeimet tömlöcbe zárta.
Eszembe jutott minden,üdvözlés helyett
jövőm.Mára elrothadt paradicsom maradt.

Mennyit érsz
Írta: Attila-benczi

Vajon mennyit érsz? Annyit,
ahogyan élted életed?
Hitted, mindezt te irányítod.
Téves elmélet. Mások tették azt.

Apámhoz

Írta: Attila-benczi

Hová, hová rejtetem dolgaim?

Apám csak nézz, haragosan leint.

Á, vagy úgy ő már nincs itt.

Emlékektől roskadnak polcaim.

Mióta nincs, beszélnek-e róla?

Nem tudom. Talán. Vagy mégis.

Hagyjuk, nekem csak lelki protézis

Még volt úgy sem szerette angyala.

Hová, hová rejtetem dolgaim?

Bennem, érte harang kondul.

Hány éve már, elvitte álmaim.

Szemem ablakán, könny csordul.

Hallod, ad vissza,…

Megtisztulás
Írta: Attila-benczi

Ülök, testem fényért kiállt
sötétség hercege rám talált.
Összeráncolom homlokom
végre meg kellene mozdulnom.

Testem korhadt fához hasonlít,
hajnal minden erőmet elvit.
Keresem. Bárcsak meglennének.
Remélek. Nincsenek emlékek.

Mi ez? Dobok!Nem furcsa hangok
bennem szanaszét szórt maszkok.
Kidobtam értelmetlen múltam
Ma, talán újra szülöm önmagam.

Ima

István királyhoz

Írta: Attila-benczi

Földből,hamuból szól e dal

számodra,szentek szentje,

nem mondjuk ki szavakkal

neked,Úr kegyeltje.

Te megalkottad álmodat,

erős hazát adtál e népnek.

Veled legyőztük az akadályokat

Kaptunk:reményt s békét.

Csak te tudsz újra erőt adni

fekete felhőket szétoszlatni

széthulló nemzeted feje felől,

hogy ne álljunk szégyentől

lehajtott fővel előtted.

Küldd el mennyei…

Barátság

Írta: Attila-benczi

- Sikerült! Végre feljutottam!

A hegygerinc tetején kapaszkodok.

Minden porcikám verejtékben úszott.

Némi pihenő után végre ott álltam,

a barlang előtt.Félelem nélkül.

Kerestem nyomokat, akármit,

reméltem valamit találni fogok

de minden szertefoszlott.

Barlang mélyéről lépések zaja,

fekete ruhás alak állt előttem.

Akármerre mozdultam

ő is ugyan azt tette,

mintha tükörképemmel…

Élet
Írta:Attila-benczi

Isten által születtem emberré
de nem Istentől halok meg Én.
A vágyam csak egy:
Éljek emberként,
még eljő az ember általi:
Vég.
..........................

Végsőkig

Írta: Attila-benczi

A végső erejükig küzdöttek

sokan közülük elbuktak.

Lelkük mélyén mind tudták

a csatát soha nem nyerhetik meg.

A Tanács tagjai jól irányították

ellenük kivezényelt egységeiket.

Ők mindig ott teremtek, és rendet tettek.

Lázadókról szakadt a verejték, nem mozdultak.

Vezetőjük rég nem volt köztük.

Szelleme, tanítása összetartotta őket.

„Viharban legyetek hajlékony fenyők,

előttük térdre soha ne…

Szétesett Világ
Írta: Attila-benczi

Szétesett Világ, mit tegyek veled?
Megtaláltam szétszórt szilánkjaid,
Összeraklak, de nem kérek belőled,
Ezért eldobom széttört kereted.

Megsárgult papírlapomon
Serceg csonka hegyű tollam,
Írjam újra, vagy mégsem.
Nagyon nehéz döntenem.

Hervadnak a gyönyörű virágok
Rájuk hulló forró könnyeimtől,
Szavaimnak nincs hatalmuk,
Kitör belőlem a fájdalmas zokogás.

Milyen nyomot hagytam én

Írta: Attila-benczi

Ki kell használnom

ezt a több-kevesebb

időt, ami még hátra van.

Az élet nagyon rövid,

már egyetlen percet sem

vesztegethettek el.

Csak én és a gondolataim

bolyongunk a Körös parton,

közben hallgatom a vén fák

fájó susogását.

Gyönge, tehetetlen ember vagyok

nincs mit szépíteni ezen.

Egyszer meg fogok halni

remélem húsz év múlva,

vagy talán holnap, mindegy.

Úgy…

Még egyszer én

Írta: Attila-benczi

Lehunyom fáradt szemem

testemben idegen lettem.

Lelkem kiált: Adj még időt!

Had keresem meg őt.

Egy hang szól hozzám,

Légy önmagad,így akarom

Légy, ami voltál, Hatalom!

Ne egy elsárgult sorszám.

Légy a Fény, Újvilág teremtő!

Ne egy beképzelt, kapzsi törtető.

Életre hívlak most Téged én,

ahogyan te engem teremtés kezdetén.

Állj, itt kérlek, újra mellettem

Hadlegyek még egyszer…

Van ilyen is Írta: Attila-benczi

Sötét szeme felcsillant, mikor meglátta először. Igen. Mindig erre vágyott, mindig várta, hogy eljön, és most itt van, feketén csillogón, merész vonalakkal. Már az első percben megérezték.Egymás kisugárzását.

Az élettelen test és az élő barátságot kötöttek olyan szálakkal, mely erősebb volt a szerelem, a testvér iránti szeretet és a győzelemvágy kötelékeinél is. Hozzásimult bársonyos üléséhez és az puhán magába fogadta. Bőrkesztyűs kezével a…

Nem voltam mindig hajléktalan

valaha,volt életem,családom.

Mára már mind elvesztettem

önhibámból, avagy sem,

nagyon nehéz megmondanom.

Volt idő, amikor fájt, az egyedüllét

s a betevő falat is hiányzott.

Nem tépelődök rajta már

hisz minden nappal új kaland vár.

Évek óta,te szólsz hozzám

érdeklődve nézel rám.

Barátaim a szürke tollú galambok

morzsákat csipegetnek,rám telepednek.

Galamblelkem megtört,beteg vagyok,

következő…

Poros éjszakán minden csendes

messze a forgalmas autóúttól.

A férfi kissé görnyedten állt,

mellette,jobbján hófehér lepelben

a tó tündére lebegett,

lecsukott szemekkel.

Arra gondolt miközben figyelte:

„ Milyen gyönyörű,egy lépés

vele lehetnék,örökre.”

………………………………….

A Hold szomorúan nézett le a tóra

még látta őszülő hajszálakat

ahogyan alámerül,

fodrozódni a víz felszínét

s tükröződni saját fényét.

…………………………………

bimbózó rózsák
a nyári esőt várják
hogy szívedbe zárd
titokzatos szerelmét
érezd hát üzenetét