Mindenik pad foglalt volt a parkban. Na, nem teljesen. Egyiken töpörödött kis öregasszony ült egymagában, távolba révedt tekintettel, szelíden, ölében összekulcsolt, ráncos kis kezekkel. Ez jó lesz, gondolta. Csendes „padtárs” lesz az anyóka. Megkérdezte leülhet-e. Egy halk igen után a pad szélére ült, majd lehunyt szemekkel, a háttámlának dőlve élvezte a még…

Manapság, autóbuszon-villamoson utazva, atyánkfia gyakran felejti szemét hatvanöt-hetven körüli asszonyok arcán. Milyen ismerős némelyik! Ez a szempár egy réges-régi össztáncon mosolygott rá az Aranybikában, az a még mindig huncutkás meg egy előadáson felejtkezett rajta pár évtizede, amaz, a kissé már szarkalábas pedig egy ötórai teán szemezett vele kitartóan.

Arra is felfigyelt atyánkfia, némileg neheztelve, hogy e szempárok már nem néznek vissza rá, mint egykor, se kacér-kihívóan se…

Az egyetemi büfé sarokasztalánál teázik két, komoly egyetemi hallgató – Tamás a gépészmérnöki karról és Mariska a történelem-régészetről.

- Idd meg a teádat! – bíztatta a fiú Mariskát. – Kísérjelek el a bentlakásig?

- Nem kell, jól vagyok – szedte össze magát. – Menj add be az indexedet.

- Rendben van!…

  - Anyukám, mesélj még apámról! – szólalt meg egy csöndes, meghitt estén Benedetta. – Otthon nagy családunk volt, együtt éltünk mind: Bold nagyapó, nagymama, a szigorú szemű dédmama, nagybácsik, nagynénik. Nem éreztem olyan nagyon apám hiányát, mint most. Mikor Kizilbe[1] mentem iskolába,…

Hagyjátok békén a meséket!

Különösen pedig a népmeséinket.  Hogy miért? Egy Kányádi Sándortól hallott történetet szeretnék bevezetésként idézni:

A közeli város képezdéjéből frissen végzett tanító érkezett a székely falucskába, hivatástudattal tele. Gyorsan megszerették a nebulók is meg a falubéliek is. Utóbbiak közül pár férfiú karácsony előestéjén meglátogatta szerény kovártélyán, hogy némi ajándékot vigyenek néki, és közösségük nevében megköszönjék…

  A vonat száguldott kijelölt útján, közben itt-ott megállt a nagyobb városok állomásain. Néhányan leszálltak, helyükbe mások jöttek. Az újonnan érzettek újabb híreket hoztak. Hírmorzsákat. Ahogy újabb és újabb felszállók csatlakoztak az többi utashoz, úgy sokasodtak a hírmorzsák. Sokasodtak, növekedtek, cipónyira duzzadtak. Kibontakozott a…

Legyünk együtt Angyalok, a vírus ellenére is tegyük együtt szebbé a erdélyi szórványban élő nehéz sorsú magyar idős emberek, gyerekek és családok karácsonyát!

Az Angyalok a Mezőségen alapítványunk talán legismertebb akciója.…

  Csak állt lehunyt szemmel és csendesen fohászkodott: „Hátha idén! Hozd vissza őt, Uram…” A lámpafényben megcsillantak az új falinaptár rajzszegei. Ismét eltelt egy év. A tizenkettedik. És ismét nélküle. Kezdetben szinte görcsösen dédelgette a reményt: „Visszajön! Vissza fog jönni! Megígérte. Esküvel ígértette velem is, hogy várni…

Azt nem tudom, hogy akkor mennyi lehetett

egy bontott lapicserépnek a piaci ára,

de azt igen, hogy azóta többen ránéznek

az első királyunk szent koronájára.

 …

Están kilencven éves volt. Egy Isten háta mögötti falúban, Árapatakon élt. Ide is elterjedt a maszkhordás. Estánról tudni kell, hogy az egyik német láger túlélője volt. Négy év fogság után megszökött.
Egy este halkan ezt mondta a húsz éves unokájának:
- Fiam, én annak idején meg tudtam szökni a lágerből, mert volt ahová mennem. De most mikor az egész világ lassan egy láger lesz, mond fiam, hová szökünk meg belőle?

Mozgalmas időt töltöttek Costas és társai Loránd vajda bajomi birtokán. Mátyus Salamon, a várkapitány lett állandó kísérőjük. Costas is jó barátságba került vele. Lelkesen tanulta tőle az erdélyi, székely harcmodort. De még lelkesebben forgolódott a kapitány fekete szemű hajadon leánya, Margita körül. Kedvéért megtanult…

Kis szoba. Holdvilágos éjszaka van.Az emberek nagy része már rég álmodik,de a férj és feleség ,meg nem magyarázható módon még nem alusznak,Pedig Julis fájlalta ma mindenét,itt is ott is fájt,  a háta

különösen a sok munkától és Pali sem volt valami víg kedvében.

Egész nap zsörtölődött  mindenkivel.A gyerekekkel…

Kedvesek ők nekem, hőst látok bennük, a magam, a te sorsodat is, minden emberét, aki valahová született, és néha eltűnődik azon, hogy jobb helyre is születhetett volna. Nekem, neked, nekünk nyílnak, Isten akaratából nekünk segítenek, minket erősítenek ezek az ördögbordák.

Bordának borda, és ez már első látásra is kiderül a bordaszerű levélnyelekből. Ha…

 (részlet a Búvópatak, avagy hamu alatt izzik a zsarát című regényből. Megrendelhető: https://undergroundbolt.hu/termek/buvopatak-avagy-hamu-alatt-izzik-a-zsarat/ )

László halálának híre kerülő…

A felkelő nap az utolsó hegygerinc lejtőjén találta. Egy fűcsomóra ült, megpihenni néhány percet. Pirkadatkor indult. Messziről, a harmadik völgyből. Válla sajgott a nehéz átalvető alatt. De nem bánta. Most már közel van. Jóleső érzéssel nézte a mélyben húzódó, reggeli páratakaróval borított völgyet. Csak a templom tornya csillant meg a napsugárban. A…