Most,

mikor letört körmeidet méregeted,

és bozontos hajadat a tükörben,

nézz szembe magaddal mélyen,

azt lásd, mit tettél másokért!

Annak nyomán hány szempár ragyogott,

mit számít, hogy a tied megkopott!

A sors hintaja nem téged ringatott,

a világ kereke bőszen forgatott,

küllőibe kapaszkodva tápláltad néped,

mígnem küllővé válva magad is, érzed,

lábaid nyomán virágzik az élet.

2014 március nyolcadik…

Pillanatképek

I.

                Matatok a kiskertben, fel se nézek, amikor hallom, hogy lóval vágtázik az úton valaki, mert tudom, hogy Póli Balázs az, a faluvégről. Ő szinte minden este lovagolt egy kört. Lám, a kamionúton is lehet vágtázni. Most ez van, s percenként három autó is elszáguld rajta. Aztán mégis felkapom a fejemet, mert hirtelen eszembe jut, hogy Póli Balázs évek óta „hazament”. Korholom magamat, miket is gondolok, ő…

Születnek szépek, hogy csak nézzed, nézzed, nézzed

szikrázó szemét, magas homlokát,

amint átmegy az utcán odaát,

homlokáról libbentve szöszhaját,

s tudod, hogy ő a tegnap esti idomár.

Oroszlánokat terelt körbe-körbe,

tüzes karikán át, és hintára ülve,

kis vezérlőpálcával integetve,

ostort sosem vett kézbe.

1971, Temesvár

Évek hosszú során át ajéndékkal örvendeztette meg az elsőéves hallgatókat a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszéke. Tudtuk, hogy nagyon érdekes lesz, nagyon különleges lesz, és ott KELL lenni. A felsőbb évesek se árulták el, hogy mi az. Volt, aki azt mondta: öltözzetek ünneplőbe. De komolyan. Ezt valamiképpen mindenki megszívlelte, de csak módjával, egy kicsit. Nehogy a többiek kinevessék, ha úgy adódik, azaz nem úgy adódik, ahogy vártuk. Aztán már a kapuban várt bennünket a…

Az egyik északról jött, a másik délről.

A nőnek repesni kezdett a lelke,

a férfinak megborzongott a teste,

a nő örült, a férfi meglepődött.

A nő még  félkézzel  elrendezte maga körül a dolgokat, bár remegett a lába, tikkadt …

Ruhamosás

Nem láttál és nem éltél eleget,

míg nem láttál patakban ruhát mosó asszonyt,

ki  lábfeje köré tekerve csavarja ki a gyolcsot,

háta görnyed a tekenőt cipelve,

arcán patakban pereg a könnye.

1978

Amikor gyerek voltam, a jó ég tudja miért, mindig azt akartam tenni és tudni, amit a bátyám. Ha arra volt szükség, kissé fájó szívvel, de feláldoztam a kisházamból a csipketerítőt halászhálónak, csak részese lehessek valaminek, aminek ő is. Ha a fiúk fociztak, akkor én is azt akartam, ha mást nem bírtam, beálltam a kapuba védeni, ha onnan kikergettek, mert már…

"

Sepsibodok

Látnivalók:

Református, védőfallal körülvett vártemploma 15. századi, 1651-ben átépítették. Tornyát a 19. században újjá kellett építeni. Erődfalai félkörívben állnak, hiányzó részét az 1920-as években bontották le, köveit az iskola építéséhez használták fel.

A Bodoki-havasnak az Olt völgye felé kiugró fokán láthatók Kincsás várának terjedelmes maradványai. Nevét annak a hitnek köszönheti, hogy területén elásott kincseket sejtettek.…

-Hívd fel csak Józsit!

-Szervusz Józsi! De jó,hogy hazaérkeztél. Nem akarod lehozni a hegyről a barackot ma?

-...

-Jól van akkor, nem szóltam semmit.

-...

-Csak azért, mert Laci megy a traktorral, fel is vitt volna, és le is hozott volna.

-...

-Semmi-semmi. Csak akkor már segíthettél volna neki a törmelékcserepet lerakni a Csipkés útjára, Meg amikor visszajösztök, megrakni a remorkát megint. Te is ott jársz. ( Neki is ott a szőleje,…

Amikor a magyar nyelvű oktatás jogáért küzdöttünk az 1990-es évek elején Sepsiszentgyörgyön is, még sokan voltunk. Gyertyás (azokat a hollandok küldték, hogy legalább gyertyánk legyen, ha áramunk nem is) felvonunálassal érkeztünk a sportstadionba, hogy meghallgassuk a…

Vackor kutyámmal haladtunk lassacskán a szégyenükben ittmaradt, piszkos hóbuckák között, a sódert síró, bokatördelő, valaha járdának szánt képződményen, végig a temető téglafala mellett. Délutáni séta helyett választottuk ezt a romantikus útvonalat, mert abba az üzletbe vezet, ahol végkiárusítás van bútorokból, annak pedig lenne helye a családnál. Romantikus, vadregényes, mondja az ilyen kényelmetlenségekre a fényűzéshez, nyílegyenes vonalakhoz szokott nyugatnémet. Ámbár, válhat ez…

Midőn ezt írom a Szilágyságban petárdák ropognak-robbannak körülöttem, tüzijátékok szökellnek a magasba, főleg Varsolc és Bádon felől világítanak. Ez nem olyan kezdetleges óév elütése, mint amit mi rendeztünk ifjú korunkban karbiddal és egynémely konzerves dobozzal.

Alig bírták kivárni a fiatalok a hagyományos újévköszöntés végét, olyan is volt, aki belepuffogtatta az örömét. Emberemlékezet óta megszólalt éjfélkor a harang, s a harangozó nagy erőbevetéssel húzta egy óráig. Mert az az…

Motto: A szégyen napja

Sokáig kitartottam. Kitartottam Erdély mellett Erdélyben. Másokat is arra biztattam, hogy "itt élned és meghalnod kell". Ezt tanultam anyukám egyik kézzel másolt verséből (tudjátok ti, melyik), amit egy erősen kopott krokodilbőr táskából halászott elő a családi fényképek közül, azt meg a belső szoba ruhásszekrényéből. Odakuporodtunk az ágyvégébe és felolvasta nekem, aztán szabad volt nekem is elovasni, és annyira átéltük, a magyarság szomorú sorsát,…

Mottó: "Karácsonyi füge"

Bizony egyébnek örült az ötven év előtti gyermek karácsony táján. Már egyáltalán az külön várakozást keltett bennünk, hogy hoz-e az angyal karácsonyfát. Mifelénk ott Erdélyben az angyalok dolga volt ez, akik meg is tették, amit lehetett, sokat dolgoztak, mindig siettek, hogy mindenhova eljussanak, annyira, hogy néha az aranyhajuk …

2011. Augusztus 26. Berlin. Az Alexanderplatz olyan, mint több évvel ezelőtt, körülötte mindenféle árkot áskálnak, de sokkal több a szemét. A sarkon leértékelt könyveket árulnak, mint akkor, csak most drágábban. A szuvenír és bóvliárusok, ugyanúgy árulnak, de ők is drágábban. Egy kéregető nő ugyanúgy odajön hozzám gyerekkel a karján ennivalóra kéregetni, mint akkor,csak most…

Felkapta a fejét bosszúsan. A nemjóját! Már megint? Honnan ismét ez a beste kő? Negyven éve dobálta a köveket a kerítés aljába, vagy ha nem látták, s éppen orrolt rá, néha a szomszéd kertjébe (pszt!), vagy játékosan meg-megcélozva egy-egy gúnyosan nagyra nőtt csalánt, olykor keserűlaput. Nincs mit tenni azonban, hiszen a kert egy köves oldalban fekszik, lesz itt még ezután is, ha továbbra is borzolják a talajt, hol az ekével, hol a boronával. De ekkora? No, mindegy. Ezt is ki fogja ásni, ne…

Beszélnem kellene a szomszéd asszonnyal, lehetőleg még ma. No, hamar elkaphatom, mert nyolc óra tájt szokta sétáltatni a Maxi nevű minikutyáját.

Csak kitekintek az ablakon, s szólok neki.

De lőbb gyorsamn megfőzöm a kávét, megkavarom a meggyet, enni adok az én állataimnak, kicsit fanyalognak, mást szeretnének, megmagyarázom, nekik, hogy a csirkehús, az ritka dolog, amikor olyat eszem, azt még én is megünnepelem, olyankor szoktam felvenni a legritkább  ruhadarabjaimat (kiindulva…

Első húsvétom ideát

Jött a tavasz, és jött a húsvét is jóidővel, mezei zölddel, ahogy illik. Én is ünnepibe öltöztettem a lakást, poroltam, sikáltam, mostam, festettem sok pirostojást, azaz írtam is mindenféle színűt, hogy jobban örüljünk neki. Oly fösvények voltak abban az évben az oktatás vezérei, hogy húsvét után azonnal iskolába parancsoltak bennünket. Mindenki helyénvalónak is találta, csak én morogtam, hogy három nap a tavaszi vakáció.

-Mi, mit mondasz?…

Kecskeólban

Ülök a műzsörszé nadrágkosztümömben - ez most a menő, meg a praktikus, meg úgyse lehet mást kapni, mert ez a divat - és bőszen hintázom a széken. Tehetetlenségemben. Megint a "mit tegyek, mit tegyek" gondolat uralta el egész elmémet. Kint ragyogóan süt a nap, bent mindenki szemlesütve ír. Azt a mindenit, meg a hétszázát, s a fűzfán fütyülő rézangyalát!

- Írjál már - szólt rám a fennebbvalóm.

- Hagyjál már gondolkozni - hallom magamat.

Miként…