Az agyad még mindenre ügyel

szíved mégis újra

a régi hibát követi el

kalimpál

szorít

szemedre

halvány

ködpászmát kanyarít

és nem látod

a koszos padokat

a térre hányt

ócska lomokat

sem a dübörgés

sem a szennyek

nem érnek el



nyújtózol



nem követelhet már új

áldozatot életed

csak ülni

egy padon

és csendben

enni inni

és

belélegezni a…

Csak hang legyen

és fény

tűnjenek el az arcok

kikről

nem jut eszembe más

csak haszontalan

keserű harcok



csak egy kis nevetés

szórd ide

vállamra

késő nyári

árnyad



míg csendben

muzsikálnak

a karcsú

zöld fűszálak



csak bújjunk össze

végre

egy tágas

bolondos

réten



margaréta

szirma

verje meg a térdem



csak

reggel

dél

és este

míg…

Meglásd lesz még jövőnk