Szőcs úr megszokott mozdulattal tolta fel a redőnyt. Ma is, mint minden hétköznap jókor reggel nyitott arra számítva, hogy a munkába igyekvők betérnek hozzá a friss pékárut megvásárolni. Ez az idő, meg a műszak vége jelentett nagyobb forgalmat a péküzletnek. Sok küzdelembe, nyűgbe került, ameddig idáig jutott, ameddig elérte, hogy a maga…

Úgy szökdösött a szívem a mellkasomban, mint a kicsi kecskeolló a tavaszi réten, ahogy kezdett a táj ismerőssé válni. Olyan ismerősé, mint akit már rég az ideje nem láttunk, s most elénk bukkan.

Nem váratlanul, de mégis valahogy hirtelen.

Amíg a szürke aszfalton száguldottam, nem láttam semmit a vidékből, se fákat-bokrokat,…

Egy teljes esztendőt töltöttem munkám során ebben a szép Küküllő-menti községben.

Érdekes, különleges falu volt ez annak idején. Vegyes lakosú – fele magyar, fele román, s a hegy alatt cigánysor. Nem ez a különös, hanem az, hogy ahány ember lakott benne, mind valamilyen mesterséget űzött. Szántójuk, termőföldjük nem sok volt, csak annyi,…

… Éveline mostanában úgy el volt foglalva saját magával, vágyaival, lehetőségeivel, festő barátja iránti nagy segíteni akarásával, hogy alig értette meg Zoltán levelét. Már az is zavaró volt, hogy idegen, ismeretlen bélyeg volt a borítékon, s nem Zoltán hazájában, hanem a szomszéd országból postázták.

   Írta, hogy nem biztonságos náluk a levelezés, az…

Belgyógyász szakképesítése mellett körzeti orvosként dolgozott egy pesti egészségügyi körzetben a testvérbátyám. Hagyatékát rendezgetve, táskájából előkerült egy régi karton, melyet ereklyeként őrizgetett. S rajta egy dátum: 1957.okt.23 – az 56-os Szabadságharc egyéves évfordulója.

A történet a következő: 

Reggel szól a telefon, s egy hang jelzi,…

Boldogult diákkoromban.  

Marosvásárhelyen voltam orvostanhallgató az ötvenes évek második felében.

Az egyetemi életünket át meg átszőtte a kor feszültsége, a megkülönböztetés átka, és a…

   Csöndes esküvő volt a Rozál és Tibor esküvője. Csak a családtagok, szűken harmincan ültek be az anyakönyvi esemény után a Fényes külön termébe. Ötfogásos ebédet rendelt a meghívottak részére a családfő – Rozál édesapja, Nagytelekdi Tamás. Előétel, húsleves – a hagyományos -, sültek, vargabéles és asztalbontás előtt fagylalt, vagy puding-kehely.…

Azon a gyűlésen kezdődött minden, bár nehéz azt eldönteni, hogy valami mikor kezdődik, és mikor végződik. Hiába írunk le egy időpontot, mert előtte is történtek jelentős események, utána is.

   Minden esetre a Művelődési Palota nagyterme teljesen megtelt. A tanári kar a földszinten foglalt helyet, az első sorokban a professzorok,…

   Hullottak a bombák

   A városban a háború ellenére, vagy talán éppen azért élénk kereskedelmi és társadalmi élet folyt. Az emberek vásároltak, költekeztek, színházba, mulatókba jártak, a kocsmáknak, vendéglőknek, cukrászdáknak mostanig soha nem tapasztalt forgalma volt. Mann György ügyvéd úr is gyakori vendége volt a színházi előadásoknak, s az…

   Kőrös parti műugrók

   A vashíd mellett ömlött a Körösbe a Páris patak csatornába kényszerített vize. Nagy öblű csatornát építettek, alsóbb szakaszán a négy méteres magasságot is elérte. Szükséges volt ez nagy méret, mert a tavaszi áradások idején rengeteg vizet hozott le a dombokról ez a máskor alig csordogáló patak. Jól…

A négy polgárit* elvégezve Vera beállt a pult mögé nagybátya, Tibor üzletében. A rövidáru részleg lett az övé, s Tibor maradt a méterárunál. Az nem adta volna át senkinek semmi pénzért sem.

„A méterárunál lehet legkönnyebben elveszíteni a vevő bizalmát” – mondogatta gyakran –, „milliméterre pontosnak kell lenni, és pontosnak! Nem mehet félre a…

  - a nagy ünnepi készülődés idején mesélte el a kedves ezt a kis történetet, s most közre adom, mások is érezzék azt a meleget, mely a gyermeki szívekből árad:

Évikével számolgattuk a pénzünket. Nem sok volt. Szinte semmire sem elég.

 - Anyuka egy…

Örömmel tudatom, hogy végre megjelent újabb könyvem az underground kiadó gondozásában.

Címe: Végtelen utakon.

Rendeld meg, kérlek!

Íme, a link, ahol megrendelhető: http://undergroundbolt.hu/vegtelen-utakon

Köszönöm:…

János bácsi az erdei gyümölcsbegyűjtő állomáson dolgozott a kis vegyesboltban. Este a begyűjtők, miután leadták a gombát, gyümölcsöt –áfonyát, málnát, szedret, minek mi volt az ideje -, megkapták a pénzüket, s máris mentek is a boltba elkölteni. - Mit kérsz, Gazsi? – kérdezte a gombaszedő süldő legénykét. - Más pástétomot. - Nincs más csak ez. - Májpástétomot kér a…

  Ha valaki manapság Erdőszentgyörgyre látogat, a helybeliek, mint különleges attrakciót említik a „tavat”. Néhány kilométerre a falutól – bocsánat a várostól – a Küsmöd patakát hatalmas földgát zárja el. A gát mögött keletkezett a tó. Lehet a partján kirándulni, sátorozni, a tóban pecázni, csónakázni. És nagy mulatságokat rendezni. Senkit…

Csöndes esküvő volt a Rozál és Tibor esküvője. Csak a családtagok, szűken harmincan ültek be az anyakönyvi esemény után a Fényes külön termébe. Ötfogásos ebédet rendelt a meghívottak részére a családfő – Rozál édesapja, Nagytelekdi Tamás. Előétel, húsleves – a hagyományos -, sültek, vargabéles és asztalbontás előtt…

Egyik este Rozál bemutatott a családnak egy vékonypénzű, szemüveges fiatalembert, mondván, hogy ő Tibor, a barátja, mondhatni vőlegénye. Anya gyorsan meghívta vacsorára, miután nagyfiát, Eleket elszalasztotta a szomszédba, kérje el a nagy tepsit, mert annak a mérete felel meg ahhoz a gyors piskótához, amit a vendég tiszteletére meg akar sütni. Mikor Elek…

Temesvári autó állt meg a téren, a méteráru üzlet előtt. Karácsony előtt voltunk két nappal. Az emberek felfokozott eufórikus állapotban jöttek-mentek. Körül állták a kocsit és izgatottan tárgyalták, hogy lám ezek a bátor emberek, ezek a temesváriak. Az autóban ülő barna bőrű fiatalember aggodalommal telten figyelte gyülekezőket. Meglepett a félelem, ami…

A mostani történetem igazából a nyári szünidőben kezdődött.

Lássuk, hát!

Még javában tombolt a nyár, s a város utcái, a házak, járdák ontották a hőséget. Egész nap a folyóban, a Kőrösben lubickoltunk, de alig hűsített a víz. Az is meleg volt, akár a „mosogatóvíz” – mondogatták a felnőttek, akik délutánonként csatlakoztak a fürdőző, úszkáló gyerekekhez. A…

Nomen est omen

Két emberről mesélek most nektek – kezdte Gyárfás, miután kényelmesen elhelyezkedett a díványon. A családból valaki a keze ügyébe helyezte a kávéscsészét, amit bólintással nyugtázott, majd folytatta a mondókáját.

Két emberről van szó ugyanabból a házból, ugyan abból a családból. A két ember két…