Elmúlt a szombat délután, estébe hajlott az idő. Gondterhelt volt a tiszteletes homloka, nagyon gondterhelt. Már két hónapja megkezdték a felkészítőt a konfirmálásra. 

   A buzgóbb hívek gyermekei bizakodással jöttek, sőt, itt voltak elejétől fogva. Egy kis buzdításra a többi gyerek is begyült, de hogy a lelkén ne száradjon, azért elővette a baptistoriumot is,…

   Őszbe borult az idő, jöttek a hóharmatos éjszakák, ideje volt a szedésnek. Törték a fiatalok a kukoricát szerte a határba. Aki felérte a kukoricacsövet, azt már kikérték az iskolából, az osztály csak félgőzzel haladt a tananyagban, mert a fele létszám volt az általános. No, azért egy-egy esős napon mégiscsak majdnem az összesen begyűltek, kivéve…

...mi az ifjú úttörők, köszöntjük a népet,

hogy a szebb jövő felé, megint nagyott lépett!



   Benne éltünk nyakig a kommunizmusban. Nem is láttunk ki belőle, pártunk és kormányunk építtette a jövőt, természetesen velünk, meg általunk és ami egészen biztos volt: nekünk!

   Abban a „rohanó” világban, amelyikben minden reggel négykor…

A kis utcán süt a nap, minden gyerek könyvet kap.

Gyere pajtás iskolába, írjunk szépen a táblára,

Rajta, rajta hát, kispajtásom rajta hát!

Olvasunk és számolunk, vidám nóta járja.

Kispajtásom gyere hát, menjünk iskolába!

Jóbarátunk lesz a könyv és a fali…

   Furcsa egy világ volt az én gyermekkoromban, mert csak arra emlékszem, hogy mindenért sorba álltunk. Erősen cifrák voltak azok a sorok, sok mindent megtudhatott az ember, ha a fülét jól hegyezte.

   Halványan derengő emberarcokat láthatott csupán, meg vastag posztókabátokat, s a tetejükből felszálló lehelletpárát.…

   Valahol a Hargitán innen, ott ahol borús időben a hegyek az eget súrolják, ott ered a Deres, vagy ahogy a helyi, hegyi emberek mondják: a Deres-pataka.

   Nem nagy ez a patak, de nem is kicsi, hossza úgy kanyargósan vagy negyven kilométer, légvonalban huszonöt, ameddig belefolyik az Oltba. Egy tágas, hegyekkel koszorúzott, dombos völgykatlannak ő a…

   Szentannai Ferencnek hívták. A Mezőségen, Kolozson tanított. Székely ember volt.

   Végzettségileg román nyelv és irodalom tanár! Hát ilyent azért egy személyben székely emberről ritkán hallani. Érdekes, hogy abban az időben, amikor minden nyakkendős ember elvtárs volt, őt mégis mindenki „tanár úr!”-nak szólította, erre bizonyítékul álljon itt egy idézet.

  …

Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány?

Hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán!

   Lehet, hogy ez a nóta úgy alakult ki, hogy a Mezőségen járt a szerzője és megtudta, hogy itt van Májális! Persze ez nem olyan békés, Szinyei Merse Pál-os,…

   Javakorabeli ember, szépen felöltözve: fehér inggallér, fekete zsinóros öltöny, kifényezett cipő, vasalt él a nadrágon, zsinóros kalap, az is fekete. Áll a bánffyhunyadi gótikus református templom előtti téren és finom kézlegyintéssel int. Megáll egy Dacia, kinyitják az ajtaját.

   – Tessék beülni!…

    A harmadik utca jobbra, onnan a második balra és már be is lehet állni a sorba a reggeliért. Sokan vannak ma reggel. Némán,…

   Hajnalodik. Zakatolnak a vonat kerekei a fülkénk alatt. Lassan megébredek. Édesapám a vagon folyosóján áll, ő az áldozat, vagy az őrszem.

   Neki azt hiszem mindegy, hisz egész éjjel virrasztott. Édesanyám a lábamnál, ferdén nekidőlve a pad fejtámlájának, mélyen alszik. Fejem alatt az otthonról hozott kispárna, a szomszéd padon a nővérem és az unokatestvéreim,…

   – Megkötöttük a szerződést! – jött haza egyik nap édesapám, de látszott rajta, hogy a méreg majd felveti.

   Hatodikos koromban engem is felvettek a szüleim a családi kupaktanácsba és ezzel elindítottak, legalábbis a gondolkodás bonyodalmas erdején keresztül, a nagybetűs élet felé. Mint később kiderült, mert ez az eset engem már hetedikben ért, hogy édesapám az állami szerződő bizottsággal való megállapodásról érkezett haza. Abban az évben kitalálták az elvtársak, hogy a…

   Máramarosban született Hosszúfaluban, 1904-ben, hétgyermekes családban, apja a Teleki család hosszúfalui uradalmának udvarbírója, megbízható ember. Innen, messzi földről került a falunkba, szolgálni a patikába. 

   Ott ismerkedett meg a későbbi férje urával, Sándorral a nagyapámmal, aki fél kezére nyomorék volt, de áldott jó ember. Tízévesen törte el a karját, szánkózás közben, és a bába rosszul tette sínbe. Így forrott össze a karja, a jobbik, örökre derékszögbe gémberedve, de…

   Meleg nyári nap volt a Fekete tenger partján a nagy tömegben, valahol nem a vízben és nem a szárazon, azon a helyen, ahol a homok elég nedves már, de még nem mossa el a víz, ott játszott Lacika és Áronka, a két testvér. Homokvárat építettek, a ki tudja hányadikat.

   Édesapjuk a nagy építő vezette rá őket a várépítés szeretetére. Mindig azt mondta: „Ha van rá idő,…

   Valahol a Mezőségen, ahol a hegyoldal már májusban kopár és a jó bor ritka termék, messziről hozzák. Csak a ház mellett terem meg a szőlő, az is csak nova. Itt egy faluban szüretibálra készültek. Kosaras bálra gondoltak. Hozza csak mindenki kínálásra a portékáját: szalonnát, száraz kolbászt, rántott csirkét, friss lágy kenyeret. Legyen diós kalács, mákos bejgli, szilvaízes rácsos tészta, de azért az ital se maradjon el.…

   Csípős hideg csapott az arcába és megébredt, kitakarózott a négy rongyos nagykabátból, kinyitotta a kővel eltorlaszolt nylonzsákajtót és belenézett az egyre erősödő világosságba. Karácsony szombatjának reggele volt, de ő nem tudta még, hogy intézze, pedig ma este mindenki kell kapjon valamit.

   Kissé másnapos volt a savanyú bortól, amit az egyik kuka rejtegetett magába. Benézett az Oduba. Az asszony borvirágos arca még csendes, folytonosan szuszog pedig, hogy veszekedett az este,…

   Veteményes kertnek használták nagyapámék, csak az alja táján mindig tele volt kővel. Arra ment a római út fiam, mondta nagyapám, tudod egész régen még a római időkben is bányásztak sót, itt a mi falunkban, és azt monták a régi öregek, hogy az út itt a patak mellett haladt fel a Hegy felé. Kolozsvártól 22 km-re a „Hegy” mögött fekszik Kolozs, ma a falu sóbányája emlék, sósfürdője nagyon látogatott.

   Ebben a faluban sok a vallás, legalább hat és sok a nemzetiség, legalább három.…

   Édesanyám, a lánytestvérem, jómagam és Péter bácsi a nagybátyám, valahol a sor közepe táján álltunk. Négyes sor volt, egyszerre tíz embert engedtek be a boltba. Fejenként két, negyedkilós kávéért álltunk. Kávé?! Szóval: „Cafea cu năut”! Utcanyelven neutronos kávé. Aki kijött, szaladt a sor végére, hátha még elkapja a második kört.

   – Ejsze valami bombapor van benne adaléknak! – jelentették ki többen is a sorban állók közül. De az ízét már ismerték, nem volt rossz. Ugyan már, ki…

   Kicsi süppedő félben levő ház, oldala tapasztott. Az udvar sáros, meglehetősen lejtős. Sánta Ferkóék laknak ott. Csak úgy hitelbe, mondja Ferike az iskolába. Távoli rokon Rózsika néni, görbehátú aszott öregasszony, a Ferkó apjának Péternek nagynénje. Így kerültek Ferkóék erre a portára.

   Mellettük a mészáros, Nádas István ezermester háza. Jó telek, rendezett gazdaság, minden a maga helyén, minden a maga rendjén, mert csak így lehet, mondja a Ferike padtársa az ezermester fia. Hát…

   Reggel van, a hajnali derengésben párás, ködös az udvar. Dübörögnek a gépek, folyik gőzerővel a termelés a részlegeken. Különösen nagy a zaj a présrészlegen. Tegnapelőtt véglegesítettek egy nagy rendelést Nyugat-Németországból a brassói Traktorgyárba.    Sepsiszentgyörgyön működik ez a kis üzem. Ide irányították át a traktorok gardántengelyeinek és az emelőszerkezetek…