Napok óta senki se lelte helyét.

Nyugtalan gondolatok cikáztak

ráncolt homlokok mögött,

kitörni vágyó szavak

feszítették a hangszálakat.

Akkoriban csak a „difuzort”,

a falra akasztott beszélő dobozt,

hallgathatták a faluban,

már akinek az is volt,

de a hírekből nem lehetett

kihámozni az igazságot.

A félelem kérdésfoszlányokban,

felelet nélkül csüngött mindenki feje fölött.

Egyre nőtt a keserű…

 Kerítést állítanak, s kaput nagyot,

Hogy karvaly szemektől védjék a portát,

Mutassanak Istennek hódolatot,

S a világ szemét elkápráztassák.

A nagykapunak szénásszekér

 Nem éri széltét, magasságát,

Az utcaajtón ki békével megy be,

Békével fogadják, s amikor  kimegy,

 Útjára kérik az ég áldását.

Hogy vihar ereje  ki ne döntse,

A zábékat mélyre ássák a földbe,

A kapukat gerendával…

Ez az elbeszélés emlékezés egy korra, mely nem múlt el fölöttünk nyomtalanul.

Házasodni mindenáron

(Szerelem más időben másképp)

"Fél év múlhatott el, amióta meghalt a felesége, amikor idős Barta István közölte egyetlen fiával, hogy szándékában áll újra megházasodni, mégpedig nem is akárhogy.

– Hát hogy, apám? – kérdezte kíváncsian a fia.

– Eddig vén feleségem volt, most fiatalt veszek!

– Nacsak na! Ugyan biza melyik fiatal leány menne…

A fogadalom ereje

                Sötétedett. Gizi néni, a házigazda felesége, meggyújtotta a petróleumlámpát, s a kis konyhában kellemes meleg fény terült el. A fiatal tanítónő, a nagy asztal egyik oldalán másnapi leckéinek vázlatait írta, vele szemben Gyuri, a háziak hetedikes fia tanult. Pista bácsi az ablak előtt alacsony munkaasztalánál épp befejezte…

Sárkányölő Szent Györgyök

Mentsvára,

Végek hatalma  idők peremén,

Ágyúöntők hite a megmaradásban,

Hol Istent is bástyával védi

A székely erény.…

Törjön derékba minden szál fenyőnk,

Kopjafáinkat borítsa gaz,

Szikkadt testünkben lelkünk feledje,

Mi létünkhöz fontos és igaz.

Ezt kívánják.

S mi egyként üzenjük:

A hegyeken újra tüzek gyúlnak,…

Billentyű kattog,
Torz szavak,
Sánta mondatok
Harca dúl.

Ó, idő!
Kezedben kard,
Stílust szab,
Mi talpon marad,
Oly renyhe szegény,
Gyümölcse steril,
Magtalan.

Nemes oltovány termi csupán
Ízes gyümölcsét a nyárnak,
Kertész vigyázz, ne érje rontás
A holnapnak termő fákat!

 – Fákkal borítom e helyet – mondta az Úr –,

Megáldom esővel, fénnyel…

A föld, melybe magvaik hullatják,

Bölcsője lesz számos nemzedéknek.

 Nőni fognak majd az ég felé…

Az ember, ki uralni fogja…

Nyárról álmodik a föld

Fehér csendben,

Pihen a gond, tétlen ül

E téli éjben…

De a gondolat szárnyal,

Végtelen úr!

Véletek issza borát

Hangtalanul.…

Házunkba jöttél, havasok királya,

Fényt árasztani szürke világunkba.

A Magasságnak hoztad üzenetét:

Megváltó született földi bűnökért.

Méltó feladatot osztottak neked,

Nem hajlong kegyekért szép szál termeted,

Felhők sötét arca meg nem tántorít,

Viharban melletted állnak társaid.…

Kérünk, Várakozásunk Fénye,

Vezess ösvényeden,

Hogy megtisztulásunk méltó legyen!

Engedd kusza létünkben rend fogantatását,

Lazuljon a torkunkat fojtó kötelék,

Újuljon, mit eddig rozsda mart kevélyen,

Oldozd fel dermedt szívünk…

Még füledbe cseng a tücsök cirpelése,

Mezőkön sejlik még az elmúlt  a nyár,

De kerted csendjében a gyep tetemére

Már sűrű szemfedelet hullatnak a fák.

Harmatcseppet ringat az…

Alak, értelem…

Értéke kincs,

Üzenet a kezdettől a mának,

Örökség, mellyel kezeskedik

A jelen a holnapnak.

Romboló sorvasztás

Vétkek halmaza,

Máglyára…

         Mese, mese, mátka, mondom én nektek, hogy vannak kincseink, amelyeket elődeinktől örököltünk és ezek a kincsek csak akkor maradnak örökéletűek, ha azokat épségben-szépségben örökségül hagyjuk mi is utódainknak. Gyertek hát velem, és szemetekkel láthatjátok, fületekkel hallhatjátok, hogy amit az imént mondtam, színtiszta valóság.

         Erdély ország közepében, ott, ahol a hegyek termékeny dombokká szelídülnek, egy szélesen kitárulkozó völgy közepében találod, ha arra jársz,…

                                      Ebben a csodálatos világban, amelyben élünk, létezik egy annál is csodálatosabb hely, mellyel nem vetekedhet a régi mesék Tündérországa se. Ez a hely délceg hegyek, bogárhátú dombok, napfényes fennsíkok, szorgalmas emberek lakta medencék országa, melynek neve: Erdély. Erdély délkeleti csücskében, a Kárpátok ölében találod, ha arra jársz, Székelyföldet és azon belül a Háromszéki Medencét. Az itt lakó, bátor emberek a háromszéki székelyek, kiknek…

Lehullhat a fák levele,

válthatja medrét ezerszer a vén folyó,

de örök az erdő a dombokon,

a sziklás oldal,

mely visszhangozza gyermekéveink, 

az iskolánk, hol botladozva indult

emberré válásunk,…

Megújulásra várva

Üres szobában

Elhaló visszhangok, 

Nyomukban…

 Ha legördül a függöny,

a maszk lehull,

meztelen állunk,…

 

Új esztendő,…