Vigyázz, hatalom
Írta: Attila-benczi

Hé, te ott. Igen, te!
Neved, születési éved?
Betűzd, és ne dadogj.
Töröld meg az orrod.
Az Istenért, válaszolj.
Mi ez, mit mutogatsz?
Hé, hová szaladsz,
Repül a gumibot
Eltalálja az asszonyt.
Kezéből kihull a plakát:
-JOGOT a RENDES ÉLETHEZ-
Otthagyott gyermeke zokog
Nyílnak az ablakok:
HATALOM, VIGYÁZZ!
Növekszik a tömeg,
Gumibotok hirtelen eltűnnek.

Alszol, reménykedsz

Írta: Attila-benczi

Alszol, álmaid buborékjai szétpattannak

Reménykedve felkelsz, apró cseppjeit kergeted.

Csalódás lavinája zúdul ébredő elmédre.

Vársz, talán valami történhet, vajon rátalálsz?

Végül elsírod magad, semmi sem változhat?

Élsz, vagy sem, egyre megy. Álmaid elszálltak.

Utoljára tükörképed nézed. Mosolyogsz.

Könnyeid letörlöd, mennyi remény szertefoszlott.

Arra gondolsz, ha végleg elalszol!

Talán…

Nappalok, éjszakák őrei

Írta: Attila-benczi

Egy szikra keltette életre őket

Most a fénytől is rettegnek.

Ők voltak a nappalok, éjszakák őrei,

De mára már halk a hangjuk.

Mert a kiégett föld szaga tompítja

A ritmusos, boldogító égi daluk.

A dal mi szállt a csöndes éjben

Átölelte, kiknek szívük nyitott.

Egy új szikra kellene, hogy lobogjon

Ismét életük lángja a Föld felett.

Sírnak-sírnak az angyalok

Mert nem hallani daluk…

Bocsánatkérés

Írta: Attila-benczi

Bennem vagy s én benned

Nélküled én nem létezzem.

Hisz te adtál életet!

Szemed rólam le ne vedd,

Pajzsként tartsd rajtam kezed,

Ha mindezt elveszed

MEGSZŰNIK EMBERI LÉTEM.

S ott bolyongok újra az űrben

Arra várva, hogy életet

Lehelj porszemnyi testembe.

Tudom, sokszor vétkeztem,

Intő szavaid dacára

S neved kimondván,

Átkot szórtam rá!

Bár ne tettem volna,

Gyarló lelkem,…

Ha elvisz az ár
Írta: Attila-benczi

Ha elvisz az ár
Más karja téged zár
Ne gyűlölj, ne szeress, ne sírj.
Néha, gondolj rám.
Mint a Hold a Napra,
Mint a Víz a Tűzre.
Még lélegzem,
Emléked megőrzöm.
Magányos éjszakán
Rád gondolok.

Gyötrő kínnal kísért
Írta: Attila-benczi

Gyötrő kínnal kísért
A tiltott gyümölcs,
Ellen állni nehéz,
Hisz oly édes.
Mint egy csupor méz.
Tudom, nem szabad,
De ha nem teszem,
Szívem megszakad.
Bírám én leszek,
Büntetést, fejemre
Én hozom.
Kínlódjak egyedül
Ameddig bírom,
Ha a gyümölcsödet
Nem kóstolhatom!

Lélekvándorlás

Írta: Attila-benczi

Kicsit zárt világ ez. Itt élek.

Bármerre nézek. Jéghegyek.

Lelkem, testemből kilépett.

Eldobta jelen életem. Lenézett.

Újjászületésemre várok? Lesz megoldás?

Vagy újabb hibák halmaza. Elmúlás.

Várok. Testem nem mozdul

Nincs bennem félelem. Az IDŐ lelassul.

Lebegek égi mezők közepén.

Itt ragadtam, lepkeként „ablakom” szélén.

Villámlás töri meg a semmit

Testem megmozdul, újra itt.

Vége…

Hitünk

Írta: Attila-benczi

„Maradj az ösvényen, Nem a te dolgod.”

Mondogatja minden ember tudat alatt.

Vajon miért van így? Hol az ösvény,

Melyen maradni kell?

Az ösvények kuszaságában elvesztünk.

Cipőnk talpát elhagytuk, mint ahogy hitünk.

Az ajkunk cserepes, lábunkon vérző sebek.

„Maradj az ösvényen, Nem a te dolgod”

Zakatol e mondat szüntelen. Tovább megyünk.

Vérvörös foltként izzik a Nap a szürke felhők mögül

Sivataggá vált…

Álompár

Írta: Attila-benczi

Ajtajában márvány padocska

Rajta pecsétes, gyűrött ruhácska.

Az alkonyat piros egén

Táncot járnak a holdsugarak

Az egyik vidáman elé libben

Kérdi szerényen: Megvárjalak?

Pihetollú angyalka, mint ha tűzről pattanna,

Márvány padról ruháját felkapja

Dühösen, kerítésén átdobja

Varázspálcáját megsuhintja

Ékszín kék ruhába bújik újra.

Holdsugárnak fülébe súgja:

Vágysz-e még csókjaimra?

Átöleli…

Lepke szárnya
Írta: Attila-benczi

Nézd, egy lepke!
Ott száll lebegve.
Színes szárnya
Szerelmesek vágya.
Nézd,széttépett
Szerelmes levelek!
Elfelejtett érintések.
Csókok emléke
Mára már vége.
Mindez egy pillanat
Ma már csak kacat.
Nézd, a múltat
Járd békével utad!

A mennydörgés

Írta: Attila-benczi

A völgy sötét volt, mint az éjszaka.

Sűrűn nőtt fenyők eltakarták az eget.

Nehezen közelítettem meg a házikót.

A szúrós bokroktól alig láttam.

Sietnem kell, eleredt az eső.

Olykor egy kő gördült le a hegyről,

Amit az eső vize mosott ki

A fák gyökerétől.

Igaz, mindig szerettem a záport,

Örömmel hallgattam a mennydörgést

Erőt sugárzott, villanása megnyugtatott.

Végre, áthatoltam a sűrűjén!…

Kell egy ember

Írta: Attila-benczi

Nem érdekelnek a hibáid

De annál inkább a gondolataid.

…………………………………………………

Ha van, egy ember ki rád figyel

Az nem lehet más, csak egy igaz barát!

Ha kell. Megteszi. A hátán „cipel”

Ott áll melletted, elfeledi saját baját.

…………………………………………………

Nem érdekel ki vagy, honnan jöttél

Igazából az számít: itt vagy, elbűvöltél.

……………………………………………………..

Ő csillapítja fájdalmadat, ha az élet pofon vág…

Én, meg ÉN

Írta: Attila-benczi

Én, meg ÉN… Csak Én!

Mi hárman jól megvagyunk

Volt rossz s jó, nevettünk a végén.

Bár mi lesz mi együtt halunk.

Első énem még gyermek

Ez oly jó, de SAJNOS mindig átvernek.

Akik ezt teszik, elfeledték

Gyermekként őket is átverték!

Kettes énem felnőtt lenne:

Férfias, megfontolt, ki mindent elront!

Azért egy jó szóért bármit megtenne.

Ha fejét beveri, vállat von. Beforr az…

Miért büntetsz

Írta: Attila-benczi

Oly kellemes volt a déli napsütésben

Ülni a kopott fapadon, majszolgatva

A gondosan elkészített uzsonnát.

Nyílt az ajtó, Te jöttél át rajta.

A Nap, szégyenében szürke felhők mögé bújt,

Mert szépséged fényesebben ragyogott, mint Ő!

Leültél mellém, kekszet ropogtattál.

Figyeltem arcod, sima és üde volt

Mint egy hajnali nyári zápor.

Boldoggá tett e látvány, felmelegítette lelkemet.

Kis diákként…

Békét hozó dallam

Írta: Attila-benczi

Ketyeg az óra, mit tegyek?

Peregnek a homokszemek

Az elmúlt időn merengek,

Szárnyaszegetten röpködnek

A képtelen ötletek.

Ülök egymagamban

Eszembe jut, halkan,

Egy gyönyörű dallam,

Tőle jól érzem magam.

Nem vagyok boldogtalan.

Szívemet, balzsamként átjárja,

S folyton folyvást azt suttogja:

Engedd el magad. Ne félj, érezd,

Miként nyújtok vigaszt néked.

Felejtsd el…

Vizes életcsepp
Írta: Attila-benczi

Víz. Vízcsepp,
Vizes csepp.
Tó. Tótükrén karika,
Karikákban életiga.
Vizes karikák cseppekben,
Tovatűnnek csöndesen.

Pokoli szerelem

Írta: Attila-benczi

Hömpölyögtek fölötte a

Meddő, fáradt napok,

Nem is érzékelte a múlást.

Kívül élt az időn. Felhők,

A bús alvilágban,

Sötétség birodalmában.

Fehér Arcára fagyott

Az alkonyati napsugarak.

Kezében sárguló papírok

Ezerszer olvasta a dőlt betűket.

Siratta a Fény lány sorait.

Tizenöt hónapja látta először

Mikor a fény és a sötétség összeért

Akkor írt neki, többé nem látta.

Továbbra…

Kéreg nélküli gyermekszív

Írta: Attila-benczi

Hol a gyermekszív hangja?

Fakéreg borítja már rég,

Mosoly nélküli békesség.

Szorít az élet maszkja,

Hol vannak a vidám manók,

Tűz nélküli egy fejük?

Bezárult az átjáró,

Itt ragadtunk nincs vissza út

Sír a szív, ez nem jó!

Hol a gyermekszív hangja?

A világ rég nem hallja.

Újra játszani önfeledten

Fényt az emberek szemében!

Nem kell semmi más

Csak szeretet,

Kéreg…

Pajkos barátok

Írta: Attila-benczi

Néha a magány köd felhői mögül

Újra felbukkannak a pajkos barátok

Kiket ő hívott életre gyermekként.

Oly sok vidám órát töltöttek együtt

Fogták egymás kezét, el nem engedték.

A felnőttek nem értették a mélységet

Mi bennük lakozott,

Mert nekik már nem volt meg rég.

Aggódó félelemmel nézték őket.

De lelkük mélyén irigykedtek.

A barátok eltűntek, gyermek kór elveszett.

Ő is felnőtt lett, azt…

Emlékkép a múltból

Írta: Attila-benczi

Most jöttem rá, hogy hova kerültem

Körülöttem a mélykék hideg tenger

Amelyben hajózva éreztem félelmem.

Ültem a sötétben, nem voltam ember.

Egy hang állandóan arra buzdított:

„Lépj bele bátran, mosd le bűneid!”

Odakint tomboló vihar pusztított

A levegőben a félelem bűzét éreztem.

Éles fütyülés hasított a sűrű ködben

Meg remegett a fatest, reccsenés,

Percekig tartó zuhanás, sötétség.

A…