Semmi

Írta: Attila-benczi

Kölyökként néztem a csillagos eget

Nem értettem miért nem esnek le.

Mikor megtudtam, nem lett könnyebb.

Rögtön felmerült egy újabb kérdés:

Mekkora a semmi a csillagok között?

Hosszú éjszakákon át figyeltem őket

Hatalmas volt, milliószor elfért a Föld.

Én a kis gyerek elvesztem a semmiben.

Felnőttem, nagyobb lettem, nem sokkal.

Most is figyelem a végtelen semmit,

Okosabb lettem, félelmem nagyobb lett.…

Mindenkinek
Írta: Attila-benczi

Egy érzésgondolat,
Ki tudja, mit hoz a holnap.
Egy név, egy kép,
A jó barát, te leszel épp.
Egy szómosoly,
Te leszel a jó?
Egy kézmozdulat,
A jó barát mindig tettre kész.
Ez csak egy gondolat?

Emberek nélküli Városok
Írta:Attila-benczi

Körülöttem vajon mi van?
Semmi? Vagy mégis!
Városok ezrei.
Duruzsoló méhekként
Rohanó emberek.
Fásult lelkemben ajtó nyílik
Rajta átörvénylik szenvedésük.
Nem félek.
De fáj lélektelen közelségük.
Csak állok fájdalomtól telve.
Talán újra visszatérnek
Az igazi EMBEREK.
És benépesítik
A Városok ezreit!

A Hős, akit elfeledtek

Írta: Attila-benczi

Mozdulatlanul feküdt a hideg kövön

Csillogó páncélján harmatcseppek,

Vékony csíkokban gördültek alá.

Kezében kardját szorongatta,

Mint egy Hős, ki tudja, tőle

Függ ezernyi ember, szánalmas sorsa.

Ott volt, ahová mindig is el szeretett volna jutni.

A zöldellő völgybe. Ott lenni de nem egyedül,

Ahol először látta meg a napvilágot.

Ott feküdt a hideg kövön. Teste!

Eltompult, várta, hogy a…

Film vagy valóság az életem

Írta: Attila-benczi

Ülök a székben, mozivásznat bambulva

Kezemben popcornos, zacskót szorongatva.

Kialszik a fény. Megjelennek a képek

Pörgésük oly gyors, mozdulnak a színészek.

Játszadozó gyermekek, unatkozó felnőttek

Az ég fekete lett, ijedtükben mindent ellöktek.

Ropogtatom az ujjaimat, szívem megremeg

A vásznon ott szalad egy gyerek. Bőröm bizsereg.

Szemem róla le nem veszem. Hová megyek?

Némán…

Félsz
Írta: Attila-benczi

Félsz? Ne félj
Holnap messze leszek,
A kapun, min hozzád
Hívatlanul beléptem
Lassan becsukódik, végleg.

Ma reggel még volt
Egy gyönyörű vágyam,
De a hajnal jöttével
Elpárolgott, mint napsütéskor
A vízcseppek a fűről.

Légy boldog, én elmegyek,
Vissza sem nézek.
Páraként az égbe megyek
Egy naptalan reggelen.

Engedd
Írta: Attila-benczi

Engedd, hogy letöröljem könnyeidet
Csókokkal halmozzam el mindenedet.
Reméltem könnycsepp lehetek arcodon
S királyfiként ölelsz majd egy hajnalon.

Szíved kertjében rózsabokor lenni
Kéz a kézben mezőkön által menni.
Te vagy az éj, te vagy a nap
Szívemben, te egy ragyogó csillag.

Kedves! Várok rád, egy életen át
Cserében, neked adom az életem!

Reménytelen szerelem

- Cs. Sz-nek-

Írta:Attila-benczi

Hiába, próbálok másként élni,

Szívemből nem tudlak kitépni.

Hiába hunyom le a szemem

Emlékképeidet keresem.

Hiába kérted ne szeresselek,

Nélküled megnyugvást nem lelek.

Hiába nézem csillogó szemed.

Tudom, soha nem lehetek veled.

Amikor nem vagy mellettem félek.

Kérve kérlek, mondd, hát mit tegyek?

Éjjel párnák közé fúrom fejem

Neved suttogom, szívem…

Árnyékként
Írta:Attila-benczi

Árnyékként osonok
Rólad álmodozok!
Szívedbe beosonok,
Kezemben fadobozok.

Egyenként feltöröm
Nincs bennük öröm.
Szívem kettétöröm.
Kérem vissza kürtöm!

Kezembe fadobozok
Halkan hozzád szólok:
Ne kelljen menekülnöm,
Engedj melléd ülnöm.

Óvatosan kezed fogom
Bezárom fadobozom
Rólad tovább álmodom
Vajon lesz még holnapom?

A déli napsütés

Írta: Attila-benczi

-E SOROKAT NEKED AJÁNLOM TISZTALELKŰ ANGYAL…

HA LÉTEZEL, VÁROM VÁLASZOD!-

A déli napsütés csiklandozta orromat

És ettől színesebben láttam sorsomat.

Kedves arcod ott lebegett a kék égen

Láttam okos és hű szemed a fényben.

Sötétség nélkül újra érzem, hogy élek

Rég kereslek, nincsenek könnycseppek.

Félek, e látomás elszáll, nem lesz varázs.

Régi házra gondolok, kandallóban parázs.

Magával…

Az életünk
Írta:Attila-benczi

Keresed a holnapot,
Közben feleded a tegnapot.
Mit várunk tőlük,
Úgyis mind ellökjük.
Gyöngysorok pattogva
Eltűnnek, ki tudja hova.
Minden óra egy gyöngy,
Ki nem mondott szó, egy könny.
Hamisan csillogó életünk,
Hazug szavakra ébredünk.
Várjuk a reményt hozó holnapot
Szép szavakkal teleírt képeslapot.
Ne keressük a mát a jövőben
Hisz itt van velünk, a szívünkben!

Kék selyem
Írta: Attila-benczi

Barna bőrét kék selyem
Takarja be mindenütt.
Ránézek, nem találom helyem.
Ámor nyila szívembe üt.

Mézédes, bánatos hangján
Fülembe suttogja: "Jöjj hát"
Lantján pengeti szerelem dalát
Rám borítja aranyszőke haját.

Akkor kezdődött
Írta:Attila-benczi

Csak arra emlékszem
Mikor felszállt a gömb
Tudom, sugárzik testem.
Merre van az a földgömb?
Magamtól ellököm,
Minden rossz emlékem,
Tükörképem eltöröm.
Kezdődik születésem,
Lelkem a világnak adom.
Szeretetre szomjazom!

A sziget
Írta:Attila-benczi

Van egy sziget ahol vagyok,
Másoknak is helyet adok.
Pofonokat nem kaphattok,
Csak szeretetet adhatok.
Nincs rács, kerítés
Csak a megértés.
Nincs szövegelés
Az a sok-sok "és".
Csak nagyon akarjátok.
A sziget otthonotok,
Többé ne bujkáljatok.
Ti jó emberek vagytok!

Hagyj elmennem

Írta:Attila-benczi

Hagyj! Nem kell ölelésed

Kerestem lelkem békéjét

Hittem melletted meglelem.

Hittem a szerelem létezésében,

De te, vagy én

Rossz irányba indultunk.

Végső elkeseredésemben

Saját világomba zárkóztam.

Békémet ott sem lelem.

Te voltál az egyetlen

Kit ily közel engedtem.

Perzselő tűzgolyó van a mellemben

Mikor meghallom hangod:

Átölel, cirógat, felhők közé emel.

Véget kell vetnem!…

Tűzlány
Írta: Attila-benczi

-Gitta Schlemmerné Szabó-
Tűzlány című festményéhez

Hajnalban furcsán rezegtek
Kertemben a bokrok.
Félelmetes volt,nagyon!
Vöröses lángnyelvek
A pázsit fölött.
Vajon mi lehet?
Jó barát, ellenség,
Egy alak lépked kecsesen felém
Tűzmadárnak nézem!
Tekintetével felfal, eléget
Nem fáj, megnyugtat.
Ő az kire vártam!
Boldogan átölelem,
A Tűzlányt szívembe zártam.

Hol a lámpás?
Írta:Attila-benczi

A boldogságért hegyeket kell mászni
Nem ingyen van, sokat fizetünk érte.
Amikor a hegyről lecsúszunk
A Pokolba gurulhatunk.
A világ vajon milyen?
Nem is rossz, nem is jó.
Az emberiség érzelemmentes lett,
Eltévedtünk?
Lámpásunkból ki aludt a fény
Gyújtsuk meg azokat újra.
Ne bujkáljunk lelki sötétségben!

Születésem meséje!

Írta: Attila-benczi

Jaj hogy is volt!

Minden apróság fontos.

Reggel elindultak a piacra:

Apám! Szokásához híven,

Laza volt állandóan viccelt,

Kofáknak udvarolt.

Anyám idegeire ment,

De a kosár hamar megtelt,

Pénzük is maradt bőven.

A délután hamar eltelt:

Sütés, főzés, viccelődés.

Fekete fátyolt öltött a nappal.

Csillagos égbolt alatt

Halkan ciripelnek a tücskök.

Talán akkor éjjel

Jöttem…

Háttal ültem

Írta: Attila-benczi

Háttal ültem a bejáratnak,

Szemben tükörképemmel.

Azt látom, néz valakire.

Balra pillantok, ablakon ki nézek,

Egy árny áll tétován.

Hirtelen szemébe nézek tükörképemnek.

Tágra nyitja szemét felhúzza vállát.

Jobbról szekrényajtó nyikorog.

Üvöltve kérdem én: Ki van ott?

Választ nem kapok,

Helyette az árny áll ott.

Szembenézek tükörképemmel,

Széken nem ül már!

Rám néz, cinkosan,…

Van ott valaki?

Írta: Attila-benczi

Van ott valaki?

Kérdezte a rőtszakállú.

Válaszra senki sem méltatta,

Hisz egyedül volt, kertjében.

Szavait csak ő hallhatta.

……………………………………….

Ágyadban izzadtan fetrengsz,

Érzed, valamit elvesztesz.

Ébren, szád bennem áll.

Reggelre. Udvarodon ismeretlen fa áll.

…………………………………………….

Csont kerítése körül

Rózsabokrok nyíltak

Színtelen szirmaik

Elfelejtett üzeneteket hordoztak…