Nem tudom a többi férfi társam, hogy van ezzel, csak azt tudom, nincs olyan nő, amely az érdeklődésemet és persze a kíváncsiságomat föl ne keltené.

Még hogy nincs? De bizony van! Édesanyám, és persze az idős asszonyok, akik unokájukat sétáltatják Párizs utcáin gyalog, vagy hintóval.

Megfogódtam. Mert még van egy kategória, szerencsére az ide tartozó lányok nem nők még, csak lesznek. Ha jól megfigyeli őket az ember, föllelhető bennük, milyen típusú nőkké válnak.

Nőkről…

Folytatás

Írország nyugati partjánál terül el Sheffild, egy kis halászfalú. Errefelé nagyon ritka a napsütés, legtöbbször mindig ködös, nyirkos a levegő és szeles. Az itt élő emberek, amikor nem halásznak, isznak a falu egyetlen kocsmájában. Isznak és beszélgetnek, különféle dolgokról. Egy hónapja nem volt szép idő. Rengeteget esett az eső, az óceán hullámzott. Halászni sem igen lehetett kimenni a nyílt vízre. Ez az idő rányomta a hangulatát az emberekre. Mindenki morcos volt, rosszkedvű, sőt egyes…

Folytatás

Egy ember ül, az óceán partján

egyedül.

Körülötte csend honol,

ezer madár dalol,

a sziget szívében, őserdő mélyén.

 

Előtte a végtelen óceán,

amely most,mint akadály

terül el közte és otthona között.

Nekimenni úszva….kész halál.

 

 

Pedig hányszor határozta el magában,

az otthon utáni vágytól fűtve.

Leküzdi ő ezt az akadályt,

képzeletben ezerszer véghez is vitte.

E…

Folytatás

Szabó Gitta: Karácsonyi hangulat című képe

 

 

 

 

 

A fenyőfa öröme

 

 

 

A fenyőerdőtől távol egy pusztán, élt egymagában egy kis fenyőfa. Nem tudom ,hogy került ide, sem ő, sem a szülei nem emlékeztek erre. Egyedül, távol az otthonától nőtt fel, jól megvolt önmagában. Egy rekettye bokor volt a barátja, vele osztotta meg minden baját, búját, örömét. Idén…

Folytatás

Volt egyszer nagyon régen ott, ahol a madár sem jár, csak nagy ritkán, egy hatalmas őserdő. Vagy száz, de az is lehet kétszáz fafajta élt egymás mellett, a többi növényekről nem is beszélve. Egy nap összedugták a fejüket és úgy döntöttek, választanak vezetőket, akiknek az lenne a tennivalójuk, bölcsen, igazságosan, irányítsák az erdő ügyes-bajos dolgait. A döntés az erdő három legmagasabb fájára esett, a Mamutfenyőre, a Tölgyre és a Pálmára. Örömmel fogadták ezt a megtiszteltető feladatot,…

Folytatás

Eltelt a karácsony. Lelohadt az ajándékozási kedv,kihunytak a csillogások a szemekből, mindenki visszatért a szürke hétköznapok valóságába. Az embernek olyan érzése van, a szeretet egy napra költözött ebbe a világba. Mert így élnek, élünk, mi emberek. A keresztény világ karácsonykor Jézus Krisztus születését ünnepli. Mária az édesanyja volt az első, aki várta. Induljunk ki tehát innen, vizsgáljuk meg milyen érzések lehettek Máriában, miközben várta fia születését.

Éjszaka van.…

Folytatás

Porzott a régi karavánút. Az oázis, amely négy fontos út találkozásánál volt, megelevenedett. Megérkeztek a karavánok, árúval megrakodva. Mindenki sietett letáborozni, a kútnál kisebb tömeg alakult ki, a tevehajcsárok miatt. Az oázisban lakó gyerekek, kis csoportba verődve, szaladtak, egyik karavántól a másikig, bámulták a szebbnél szebb portékákat. Volt itt minden, elefántcsont, ébenfa, drágakövek, igazgyöngyök, gyémántok, rubin, smaragd, bazilt, zafír, különböző kenőcsök, fűszerek, s…

Folytatás

Késő őszi hűvös, szeles, de napos idő volt. Péter a tizenegy éves kisfiú nagyszüleinél ebédelt. Szülei esküvőbe mentek, nem kis cirkusz után, mégis otthon hagyták, édesapja kikelt a képéből, a sok hiszti és földre vetődés láttán, büntetésből egyedül akarta hagyni a lakásban,édesanyja viszont átölelte és kieszközölte a papától, hadd maradjon tatával és mamával. Péter annyira szeretett volna velük menni, a rosszkedvén ez a kis szívesség semmit sem változtatott. Mogorva volt, egész délelőtt…

Folytatás

Néhányan azt mondják, az emberek intelligens lények, ez az írás erre szeretne rácáfolni.

 

 

 

 

 

 

Hűvös reggelre ébredt az erdő. Leesett az első hó. Legszívesebben minden állat otthon ült volna, mégis az erdei ösvényeken rengetek friss lábnyom árulkodott arról, hogy valami készül. A nyomok egy nagyobb tisztás fele vezettek. Itt gyülekeztek az állatok, rendkívül fontos megbeszélni valójuk akadt. A téma az ember. Nyolc óra tájban, már egy tűt…

Folytatás

Ezt az írást két idős ember egymáshoz való viszonya ihlette, és gondoltam „megvizsgálom’’, milyen szemmel tekint ma a társadalom rájuk.

 

 

 

Mikor leültem, jelen írásomat „papírra vetni”, nem tudtam eldönteni, milyen címet adjak neki.

Úgy voltam vele, „életképek az öregekről” lenne a címe, mivel „fényképeket készítek” különböző helyeken az idősekről, és innen derülne ki, hogyan is viszonyulunk, ma hozzájuk. Kis vacilálás után mégis más, a fenti cím mellett…

Folytatás

Halottak napján az ember, azért megy ki a temetőbe, hogy újra találkozzék szeretteivel, hozzátartozóival. De ez egy érdekes nap, amely néha nagyon sok meglepetést is tartogat a számunkra.

 

 

 

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én a halottak napját nagyon szeretem. Lehet, mert késő ősszel van, a természet ilyenkor díszbe öltözik, furcsa, olyan mintha ünnepelné a halált, az elmúlást. Néha igaz esős is, ilyenkor nehéz…

Folytatás

Szem- és fültanúja voltam, egy érdekes beszélgetésnek Közzéteszem, hátha akad néhány ember, akinek tetszeni fog, és tovább is göngyölítik a gondolatok Gordiuszi csomóját.

 

 

El voltam fáradva. Éreztem, vasból van a cipő a lábamon. Egész napos fakitermelés után, minden porcikám pihenésre vágyott. De még messze volt az otthonom, viszont tízpercnyi járásra tudtam, nyitva van a falú egyetlen valamirevaló korcsomája.(kocsmája)

- Kedves lábaim! –…

Folytatás

Ez a kis történet, lehetne, akár az emberi butaság folytatása is, és sajnos ma bárkivel előfordulhat. Egy nagyon közeli ismerősömmel esett meg. Olvassátok szeretettel.

 

 

 

 

 

Szombati napon történt, a következő esemény, egy kis faluban. A férfi délben hazaérkezett a munkából, ebédelt a családjával, majd egy kis déli pihenő után, kiment a kertbe, ásni. Szép őszi idő volt, jó kedvel, fütyörészve látott munkához, nem is sejtve mi vár rá. Elő is…

Folytatás

Ott feküdt a korházi ágyon. Egy élet látszott széthullani, ugyanis hegymászó volt, akinek épp most vágták le térdből az egyik lábát. Még bágyadt volt, az altató hatása most kezdett csak szűnni. Nővér jött be a szobába, épp jókor, gondolta és megszólalt:

- Nővér, lenne egy kérésem?

- Tessék parancsolni- szólt a csinos nővér, miközben letette a beteg gyógyszereit az asztalra.

- Van ugye számítógép a nővérszobában?

- Igen van- felelte a nővér csodálkozva, furcsa volt ez a… Folytatás

Szép napsütéses délután volt, a levegő szinte izzott a forróságtól. Az egész család a kertben hűsült, ha az árnyékban való üldögélést, lehet ennek nevezni. A két gyerek éppen csapd le csacsit játszott, míg édesanyjuk, hámozta a pityókát. A családfő a tűzhelyet készítette elő, körbe, apró kövekkel rakta ki a kikapált részt, majd forgácsot állított fel ügyesen indián módra. Ezután papírt tett a forgácsok közé és begyújtott. Csípős füst szállt fel, majd a forgácsok egyenletes ropogása jelezte,… Folytatás

A magok és a cigányzene.

 

Kint ültünk a barlang bejárata előtt és beszélgettünk. Gyönyörű tavaszi idő volt, a szomszédos erdőből kihallatszott az énekes madarak tavaszi „koncertje”.Nem kövön ültünk, ahogy én szoktam, hanem egy padon, nem engedhettem meg Rékának, hogy kőre üljön, hiszen nő és könnyen felfázik. Ezért cigány barátaimmal arrább vittük a követ elég nagy nehézségek árán, majd készítettem egy padot, azon csücsültünk most és a beszélgetés mellett néztük…

Folytatás



Egy csodálatos nap a koldus életéből

 

 

 

 

Már három hete együtt laktunk a barlangban, amit át is alakítottam. Szerencsére elég nagy volt ahhoz, hogy két ember kényelmesen elférjen benne. Rékától elhoztuk ide az ágyát, és az asztalát, két székkel együtt, meg egy kis vaskályhát. Ma reggel éppen a kályha egyenletes duruzsolására ébredtem. Réka ezek szerint már felkelt, tüzet rakott és főzte a teát. Kiugrottam az ágyból, mosakodtam,…

Folytatás