Túl élete delén, megfáradva a párt szabta feladatok szüntelen kihívásaiban, a pártitkár élete értelmén gondolkodott az Aranysárkányról elnevezett kocsma fényesre dörgölt sárgaréz pultjánál. Nagy csend honolt az ivóban. Puszi úr a poharakat törölte át nagy beleérzéssel, Nénnyuka, a vendéglő állandó és örök felhatalmazással bíró szakácsnéja éppen sztrapacskának való nokedlit kavart a konyhán, és csak egy öngyilkos hajlamokkal rendelkező légy billegett a söröscsap karmantyúján, mikor Borsos…

A beszolgáltatások keserű éveiben igencsak főtt Puszi úr feje, milyen forrásból szerezzen friss árut az Aranysárkány konyhájára. Egyszerű és ízletes ételeket főzött Nénnyuka a kifőzdében, olyan káposztás cvekedlit meg tojásos galuskát hírből sem ismertek, mint az övé. Nem ragaszkodott a hagyományos receptekhez, alkalmazkodva a nyersanyaghoz, amit Puszi úrnak sikerült felhajtania a közeli falvakból, rögtönzött, például olyan szalonnás alapot dinsztelt hagymával a nyögvenyelő alá, amilyet még…

Mint rosszkedvű varjú gubbasztott az Aranysárkány kertjében Szende Putyi, s még az a feles sem tudta megvigasztalni, amit Puszi úr tett elé.

Putyi a keresztségben az Aladár nevet kapta, aztán oly sok honfitársához hasonlóan a háborúban fogságba esett, majd Szibéria kalandos vendégszeretetét élvezte pár esztendeig. Olyasféle áldásokban is részesült, mint fagyás a lábán, két ujjának csonkolása a bal kezén, s ha ez még nem lenne elég, az egészet megkoronázta egy kiadós tífusz, amiből…

Egyes férfiak a lábuk között hordják az eszüket, mondta Nénnyuka fejcsóválva, mikor az Aranysárkány pultjánál kiszolgálta Tavaszi Benőt. A fiatalembert születésétől ismerte, s fürösztése közben gyakran volt alkalma megszemlélni az említett testrészt, lévén a kis Benő elsőszülöttje testvérhúgának. A gyermek apa nélkül nőtt fel, s kisgyerekként sokat betegeskedett, a csenevész fiúcskát sokszor megverték a nagyok, ám amint betöltötte a tizennégyet, a természet úgy döntött, behozza a lemaradást.…

Mostanság az öreg

kőbékákkal álmodom,

gyermek vagyok, s a

kék csempék csókja

hűvös talpamon

szinte még parázs,

ugye tart még a varázs,

a nyúlánk nyárfák

ég-vigyázó karja,

a Kálvária-domb

 kis, kanyargó útja

felfelé…

Hiszed-é, hogy a

könyöklő vén platánok

a strand felé, őrzik még

a léptem valahol…

S ha néha  a szívem

furcsán zakatol,

hallom, mint hív

nagyanyám…

Eeegy-ketőőőő… Eeegy-ketőőőő – szálltak kissé visszhangosan a megafonból Lánci elvtárs, a körzeti bizalmi vezényszavai. A május eleji harmat még meg sem száradt az Aranysárkányról elnevezett kocsma előtti kis park bokrain, ám a munkásosztály jelentékeny hányada szorgos tornagyakorlattal ébresztgette izmait. Borsos elvtárs ugyanis, a megyei párttitkár, úgy találta, a május elsejei felvonulás előtt jót tesz majd a felvonulóknak egy kis bemelegítés. Ezért reggel hatra testületileg kirendelte a…

Szilveszter este volt és megőrült a világ. A máskor oly csendes falusi utca háborús övezethez hasonlított. Szabálytalan időközönként robbanások és sivítások követték egymást. Mi lesz itt éjfélkor, tűnődött az asszony, míg beengedte a macskákat.                                                                Már délután elkészítette a krumpli salátát és a hideg sültet, a lencseleves is kinn dermedezett a konyhaablak párkányán. Veletek mi legyen, nézett a két tacskóra. Mi lenne, szólt a férje,…

Ez szép. Ez a délután.

Estébe hajló kék

ég dereng át a fán.

Pisla fények épp csak

kacsintanak, örök vándorai

 végtelen utaknak, mik

 semmibe visznek talán.

Harangszó kondul puhán,

s áldást oszt egy vén varjú

a göcsörtös körtefán.

Majd én elintézem azt az engedélyt, nem várok tovább - dörrentette az ajtót Puszi úrra konok dühvel Pálpusztai Szeréna. Göndör hajkoronája, mint kígyófészek lobogott, keble halmai pompás fújtatóként emelkedtek meg süllyedtek, és, jaj, tartani lehetett attól, hogy mindjárt kibuknak a szűk kis kartonblúz mély kivágásán.

A háború alatt a nagyon fiatal, de már korántsem hamvas Pálpusztai Szeréna lokálokban kereste kenyerét és miután nem találta, felcsapott parkettáncosnak. Dizőz ugyan nem…

Akkoriban apám az egyetemen tanított, anyám meg irodalmat a város jó nevű középiskolájában. Ha lehet egy nagyszájú, büdös lábú kölköt feltétel nélkül szeretni, ők azt tették. A nővéremet korán elvesztették, csak egy banális tüdőgyulladásnak indult, de a háborúban ez a halálhoz épp elég volt, meg ahhoz is, hogy őrült imádattal csüggjenek a megmaradt egyetlenen. A fiún. Aki akkoriban élte kamaszkora legteljesebb, legszebb nyarát, a cimborákkal.

Gondolkodtak már azon, mi teszi a…

Z. úr átlag kétnaponta járt el az öreg bérház előtt, ahonnan mindannyiszor istállószag csapta meg. Ló szag, az a finom, édes, pikáns illat, ami a vidéki élet velejárója, és a városi emberben mindig megidézi a nyaralás gondtalanságát.

Z. úr szemét szinte ellepte a könny, amint eszébe jutott az eldugott kis völgy, a barátságos vendégházzal, ahol reggelente az ezerráncú fogadósné friss tejjel várta, meg az öreg fogadós, ahogy gyengéd, ám mégis határozott mozdulatokkal csutakolta a lovait…

Erdőbe vágyok,

hol a fák, szelíd,

öreg óriások

reszketeg ágkarjukkal

magukhoz ölelnek,

fejem mohapárnára

simítva szendergek,

mosott kék az ég,

csend van,csak

a levelek peregnek.

Sosem-volt suttogások

 kelnek, kék tollú

madár felelget

egy rőt szoknyájú

bokrocska ágain,

s míg eres kezével

hátraint a nap,

hajának aranya

 fennakadt egy

üres…

fészkelődő hidegek intenek
lila didergésben
megálljt, s a hallgatózó
csendben puhán roppan
a nyár dereka,

haja engedelmes aranyát
szelíden füstszagú
szelek markába ereszti,
míg ezüstbe fordul
rőt bokor ágain
a fény,

borúnak csiklandós
cseppje hull,
oly bágyadt a nap,
rozsda vált aranyba, amint
bőkezűen szórja
az irigy szélbe kincsét
a tegnapi ragyogás.

szeretem fényedet,

szeretem mézedet,

szeretem száraz,

zörgő lépteidet,

szeretem reggeled

fázós borzongását,

délutáni napod

bágyadt villogását,

szeretem a szemed

égkék nevetését,

felhő gyermekeid

víg bukfencezését,

tűnődő estéid

tücsök muzsikáját,

csillagporos dunnád

hideg ragyogását.

Hiába sütött aznap reggel hétágra a nap, és hiába sertepertéltek már nyitás előtt szomjas atyafiak az Aranysárkány küszöbén, Puszi úr gondolatai egészen másfelé kalandoztak. Keze szórakozottan törölgette ragyogóra a poharakat, és bár fényesen kacsintott felé a sörcsap rézkarmantyúja, édes maláta illatot eregetve maga körül, ő gondjaiba mélyedve akkor sem eszmélt, mikor régen látott cimborája, Kornweis úr telepedett le a pulthoz.

Kornweis úr testvérbátyja temetkezési vállalkozó volt, ő…

lélek-Tisza-hullám

végtelen imában

összeforr-elenged

kézen fog s vezet

van hited, kérdezi

s szemlesütött

magyarázkodásod

a szélbe hajítja

és engedi lépteid karcsú

tornyához vezetni

guggoló házak fölött

fehér ujjú égre intés,

benn térdeplő

barna padok

titkai zizegnek

falak kék magányában,

Mária tenyerén

holdfény csorog,

egyszer-volt…

Kedves Magyar testvéreim, Hagyományőrzők!

     2007-ben megcsillant egy reménysugár, amikor Kelet és Nyugat magyarjai ezer év után először tartottak újra közös törzsi gyűlést. A történelem kereke akkor lassan, de biztosan fordulni kezdett. 2008-ban a hagyományőrzők vezetésével megvalósult a magyar összefogás, és 2010-ben Bugacon a hun-türk tudatú népek újkori törzsszövetsége. Most mi, magyarok visszük a zászlót, és Atilla unokái mind minket követnek. Ígéretünkhöz híven,…