Akkurátus, kevés szavú ember volt Zsiga bácsi. Amilyen keveset szólott, olyan sokat dolgozott napestig. Ebben nem ismert tréfát. Meg is látszott a portáján - olyan rend, s tisztaság fogadta a belépőt, hogy később nem győzött példázódni vele. Volt egy korombeli fia, Zsiguci, nekem igen jó barátom. Néha, vasárnaponként édesapámmal meglátogattuk…

A dalköltő Pandur Pálról szeretnétek valamit hallani? – kezdte Gyárfás a történetet, miután kényelmesen elhelyezkedett a kanapé sarkánál. Egy tányér aprósüteményt tettek a keze ügyébe és egy pohár ásványvizet. Mesélés közben szeretett valamit majszolni.

Családi hagyomány őrzi emlékét – folytatta.

Nagyszüleim házával szemben, az Úri utca…

A zöldségek elnevezése körül vita alakult ki néhány irodalmat kedvelő és gyakorló honfitársunk között. Az igazság az, hogy nagy zavar uralkodik, különösen a háziasszonyok, szakácsok, és más piaclátogatók között, már ami a zöldségfélék nevét illeti, de még irodalmi berkekben is. Receptgyűjtemények, internetes szakácskönyvek, blogok hemzsegnek a…

   Borbála a meg nem alkuvó makacsságot, és a mindig újabb lehetőséget kereső magatartást otthonról hozta magával. Családjának évszázadokon át kijutott a küzdelemből, s ez megedzette őket. Csak úgy tudtak talpon maradni, ha minden helyzetből, mélységből képesek voltak újra felemelkedni. Ebben sokat segített a faluközösség összetartó, megtartó ereje. Ezt azonban nagymértékben rombolta a kollektivizálás, a közösbe kényszerítés. A nagycsaládok széthullottak atomjaikra, a mindennapi…

     A húsvéti ünnepe, a feltámadás öröme indította útnak Lőrincet. A völgy kitárulkozott előtte, ahogy a tetőről lenézett. Ott terpeszkedett házaival, udvaraival, kertjeivel a falu is, tobzódva a tavaszi fényben. A férfi gyönyörködve nézte. Hónapok óta készült erre a hazalátogatásra. Otthonától a sors messzire vetette, s a nagyváros beszippantotta. Nem volt oka…

Bálint Zsigmond fotóművészt, a múlt héten Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki a magyar állam. A kitüntetés apropóján Szász Cs. Emese | szekelyhon.ro 2014.03.26. [18:42] beszélget a fotóművésszel.

 A magyar köztársaság arany érdemrend keresztjével tüntették ki. Hogyan fogadta a kitüntetést? Meglepte?

– Nem egy olyan kitüntetés ez, amellyel elhalmoznák az embereket, úgyhogy igen. Felhívtak a konzulátusról,…

Most jelent meg! Osztozzatok a örömömben!

Szabolcs

„…fel akarom oldozni magamat…”

(Antoine de Saint-Exupéry)

   A nap már lehaladott, és a nappali hőség szinte mínusz fokig csökkent, a vadászmester visszahívta a vadászokat, s azok lassan gyülekeztek is. Mindenkit lehívott a hegyről, a puskásokat éppen úgy, mint a hajtókat. Egy korty lélekmelegítő után…

Vigyázzuk az éccakát s a törökbúzát

Ládd-e itt vagyok, s tü es megjövél. Immáron ketten vigyázzuk az éccakát.

A makk még nem hullik, a disznók azért jőnek a zsenge törökbúzára. Ha hallod, hogy zereg az avar, cserdítsél nagyot, én meg majd forgatom a kerepelőt. Még ne tégy vizet a karbidra, csak ha mondom. Ne vesszen el az ereje idő előtt.…

     Több mint nosztalgia: Küküllő menti krónika

   Hatvannyolcban vezették be a megyék rendszerét. Ezt úgy tették, hogy a magyar ajkú lakosság aránya sehol az országban ne haladja meg a negyven százalékot. Így kerültünk a segesvári területi kórházhoz.

  Segesvár…

Elzárt, elmaradott falvak vették körül a várost, abban az időben, amikor odakerültem városi járványtanász orvosnak. A rokonházasságok, és a mértéktelen italfogyasztás meghozta az eredményt. Bábahalmán – akkor 2000 lakost számlált – tömeges tífuszoltást végeztünk. Jöttek is a mozgósítottak: felnőttek, gyerekek tömegével. Érkezett egy anyuka két gyermekével.…

Két évfordulóra emlékezünk ezekben a napokban.

Az egyik 1860. január 27 – Bolyai János halálának évfordulója, a másik 1775. február 9. Bolyai Farkas születésének évfordulója.

Miként ez a két időpont, akképpen a két említett személy is elválaszthatatlan egymástól. 

Apa és fia.

Elválaszthatatlanul szoros…

 Vencellel igazából Nagylaknál ismerkedtem meg, a határállomáson. Hosszú kocsisor állott a határ mindkét oldalán. Előttünk több száz kocsi várakozott. Nem volt ez abban az időben ritka eset. Előfordult, hogy 24 órát kellett várakoznunk mire átmehettünk a másik oldalra. Mi éppen a magyar oldalon álltunk, s unalmunkban kiültünk az út menti árok martjára…

Öreganyám mesélte részletenként Ábris Zsiga történetét. Téli estéken a rokka kerekét serényen forgatva, vagy az osztováta előtt ülve beszélt mindenféléről, de előbb-utóbb rátért Zsiga történetére. Erősen a szívéhez nőtt ez valamiért – én azt gondoltam, persze csak magamban, lehet,…

Azóta sem láttam senkit úgy mulatni egyedül, mint Suba bácsit, a kályhást. Szépen, csak a maga kedvére. Mikor a napi munkáját bevégezte – volt elég (!) -, és egy kis pénzmaghoz is hozzá jutott, estefelé beült a Fényesbe. Egyedül egy asztalhoz. Ha valaki odajött, lekezelt vele, váltott pár szót, de nem kínálta székkel. Az ismerősei…

 A napokban többször is belebotlottam néhány különös, régi hangzású névbe. Ilyenekkel, hogy Árcsó, Csaracsó, Csíkcsicsó, Kercsó, bakcsó. Kezdtem keresni hozzájuk hasonlót, és találtam is: Jancsó, kancsó, olcsó.

Lám, lássuk, mit lehet ezekből kisütni. Na, nem a saját eszemből, hanem a nálam okosabb emberek írásait forgatva…

Kezdem a névsor…

   A lelkes, a diákokért tenni akaró tanárnő, Borbála az iskolaigazgató részéről csak kicsinyes gáncsoskodással találkozott. Többi kollégái értetlenül, s kissé aggodalmaskodva figyelték kettejük párbaját. Nem volt kétséges, hogy tanulói körében megnyilvánuló népszerűsége is közrejátszott az igazgató ellenséges megnyilvánulásaihoz. Nem mulasztott el egyetlen alkalmat…

Amanda Csoreghnek ajánlom

Hol volt, hol nem volt, de valahol igaz volt. Élt egyszer egy nagyon távoli országban, a nagyhegyek karéjában egy szőke kisleány, akinek a neve is utalt a megjelenésére – Szöszinek hívták, s természetesen szüleinek ő volt a szeme-fénye. Igaz, kedves és barátságos…

   Mikor odakerültem a környékre még számosan laktak a dombok között meghúzódó tanyákon, és még voltak tanyasi iskolák. Sőt tanító is, aki ott lakott a „szolgálati lakásban”. Azért ne tessenek azt gondolni, hogy ez a lakás valami összkomfortos luxuslakás volt. Szó sincs róla! Egy jótét lélek tanyasi gazda házában lakott a tanító úr – az első házban. Így…

Gyerekkorom kedves, jó barátja volt Danika Jani. Ott laktak a város szélén egy kis házban, de mellette megtalálható volt a vidéki, paraszti élet minden kelléke. Csűr, istálló, kút, ólak, galambdúc, méhes; nagy kert is tartozott hozzá. Akkora, hogy egy részébe búzát vetettek, más részébe tengerit, s még konyhakertnek is maradt jókora darab.…