Már ünnepeinket, lélekemelő napjainkat sem hagyják méltósággal megülni! Legyen az szoborállítás vagy egy emléktábla visszahelyezése, a Magyar Művészeti Akadémia közgyűlése vagy Az ember tragédiájának balett-premiere, egy tolakodóan zajos kisebbség, egy „törpe minoritás” mindenbe belerondít. A frusztrált ügyvéd, a téves önértékelésben szenvedő művész vagy a hahás szabadcsapat csinnadrattás produkcióját aztán felkapja a ballib média, kreált vagy vélt sérelmeit azonnal világgá kürtöli, csámcsog…

A hatvanas években gyakran dúdolta atyánkfia a Gül baba című operett híres betétdalát, ott túl a rácson egy más világ van, meg hogy ott túl a rácson van a mennyország. Persze, ez akkoriban nála a vasfüggönyön túli világot jelentette, melyről csupán hallomásból tudott, meg ha „külföldet” hallgatott a család, s halkan megbeszélték a friss híreket - így csipegetett magának tiltott morzsákat arról a titokzatos, Lajtán túli világról. Idős, még a régi…

- derűs tisztelgés Weöres Sándor 100. születésnapján -



Weöres Sándor verseivel hatéves koromban találkoztam először. Szüleimtől talán karácsonyra vagy születésnapomra kaptam meg a Bóbitát, annyi azonban bizonyos, hogy akkorra már tudtam olvasni. Azonnal lenyűgözött csengő-bongó rímeivel, sajátos zeneiségével, különleges képi világával. Később is szívesen vettem kézbe, majd „némileg” felnőve, műelemző stúdiumaimnak lett évtizedeken…

Atyánkfia első állomáshelye, ahol kedves tárgyait (magyar és történelem) próbálta megszerettetni a reá bízott nebulókkal, amolyan „se nem falu se nem város” település volt. Lévén azonban járási székhely is, jobbára az utóbbi szerepében tetszelgett. Egy városias helynek pedig - sok más egyéb mellett – étterem dukál, s nem is akármilyen, hiszen meg kellett felelnie a „megyétől” kiküldöttek s a „vidékről” feljövők mellett a helyi nobilitás kulináris igényeinek is. E hármas követelményt…

Március idusát idén megelőzte március tizedike, a Székely Szabadság Napja – méltó nyitányaként 1848-as forradalmunk ünnepének. Immár büszkén lengnek a Napos-Holdas zászlók szerte a Kárpáthazában, s öröm tölti lelkeinket, hogy a nemes székely nemzet hagyományteremtő igyekezetét siker koronázta.

Csínján kell bánnunk azonban hagyományainkkal, őriznünk, ápolnunk s…

Hetek óta dúl a zászlóháború hazánkban és Erdélyországban, de hogy még egy lapáttal rátegyünk a jelképek harcára, az egy ideje komoly szerepzavarban szenvedő Alkotmánybíróság második frontot is nyitott: újra zajlik az önkényuralmi csillagok, keresztek meg egyebek körüli csata.

E felfokozott harci zaj pillanatnyi szünetében egy apróságra…

Szilágylompért nevét Pap Gábor művészettörténész egyik magyarságismereti előadásán hallottam először, valamikor a nyolcvanas évek elején. Ő hívta fel figyelmünket a partiumi település gyönyörű kazettás mennyezetű templomára. Irodalmi tanulmányaimból is ismerősen csengett a név - itt éltek Ady Endre apai nagyszülei.

Partiumi-erdélyi utazásaim során – pedig az elmúlt fél…

Gondolatok a magyar kultúra napján - a keleti végekről

Cseke, január 22. 1823. A Himnusz születésnapja. Ferenc tekintetes, ahogyan a kis szatmári faluban atyafiai tisztelték, ekkor fejezte be nemzeti imádságunkat. A Kölcsey…

Az adventi diáktüntetések idején sok minden megfordult a fejemben, de akkor, a nagy sajtóbeli hangzavarban nem láttam értelmét érdemben hozzászólni. Most, az ünnepi elcsöndesülésben, talán…

A közelmúlt eseményei mellett régi és még régebbi történetek tolulnak emlékezetem vetítővásznára. Az ember ilyenkor óhatatlanul is hasonlít, összevet, s következtetéseket próbál levonni. Mivel világéletemben gyermekekkel és ifjakkal foglalkoztam, utóbb pár évtizedet főiskolai oktatóként…

Örömmel tájékoztatom az ERDÉLYI MAGYAROK A VILÁGBAN közösségét, hogy az Accordia Kiadó adventre megjelentette új könyvemet!

A Mik vagyunk? egy készülő trilógia középső darabja. Előző kötetemet  - Látjátok, feleim... - szintén az Accordia jelentette meg még 2009-ben, mint ahogyan a tervezett harmadik részt is fogja jövő…

Rendhagyó megemlékezés nagy zeneszerzőnk születésének 130. évfordulóján



Kitűnő zeneszerzőnkről ma már kevesen tudják, hogy szenvedélyes beszédművelő volt. Felesége, Emma asszony olykor így feddte ezért: „Ne lőrinczézzen már annyit!”. Lőrincze tanár úr később említette is egyik nyelvművelő műsorában, hogy ő bizony megigésedett.



Idén Kodály Zoltán kettős évfordulóját ünnepeltük, ünnepeljük (130 éve, december 16-án született, és 45 éve, március 6-án…

Gyermekkorában atyánkfia nagyon kedvelt egy szép, színes reprodukciót, ráadásul - ha akarta, ha nem - minden nap beléütközött tekintete az iskola folyosóján, az osztályból kijövet. Rőzsehordó asszonyt ábrázolt, ki megtévesztésig hasonlított Eszti nénihez, szemközti szomszédjukhoz. Csak később tudta meg, hogy Munkácsy híres képe volt az, mely Paál László Erdei út-ja társaságában (ez az erdei út is hajazott az övékére!) szolgálta futólag a nebulók képzőművészeti nevelését.  Eszti néni s a…

A régi Röpülj pávára és Vass Lajosra is emlékezve, emlékeztetve

Végre, nem valamelyik trendi nyugati tévé által levetett göncöt tukmál ránk a közszolgálati! Szombat esténként végre ünneplőbe öltöztethetjük lelkünket, mert a Duna televízió hétről-hétre sokunknak szerez örömöt itthon s határainkon túl is, ahová eljut égi csatornáján a Fölszállott a páva. Az ének, a zene és a tánc révén végre ismét megmutathatja magát országnak-világnak a tradicionális magyar…

Ady Endre születésnapjára - Kincs Gyula, a szeretett tanár és életre szóló barát

Ady Endrére emlékezünk most, születésének 135. évfordulóján, meglehetősen rendhagyó módon - félretéve az irodalmi kánont is – elsősorban arról, ami…

Negyven éve foglalkozom beszédtanítással. Nagy-nagy hálával gondolok egykori mestereimre, Fischer Sándor és Montágh Imre tanár urakra, az utolsó mohikánok közül pedig Wacha Imrére, de a minap döbbentem csak rá régi könyveimet, sárguló feljegyzéseimet forgatva, hogy a legtöbbet mégis annak köszönhetem, akivel nem is találkozhattam: Kodály Zoltánnak. Már diákkoromban nagyon imponált nekem a Mester sokoldalúsága (zenét szerzett, tanított, sportolt, jógázott, politizált), s főképpen az, hogy…

Nem sok tája van ma a vén Európának, ahol egy honfiú - legyen az angol, orosz, spanyol, francia vagy német - ha megáll s körülnéz, elmondhatja: Őseim, a velem egy nyelvet beszélők már ezeregyszáz esztendővel ezelőtt is e földet birtokolták, itt éltek s itt is haltak meg, ahol én most állok! Ritka kivétel ez alól a Kárpát-haza jó néhány területe! Közülük egy, mégpedig…

Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a a Népmese Napja

Éppen hét éve, 2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult az érintettekhez, hogy Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a legyen a Népmese Napja. „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk…

Megkezdte 475. tanévét a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma

Pápa, Patak, Debrecen. E városok neve egybekapcsolódik híres református kollégiumukkal. Náluk ugyan régebbi Pannonhalma ősi iskolája, több mint ezeréves, de a hármak is lassan már félezer éve világító lámpásai a magyar…

Csak jöttek, csak jöttek a népek, ki lóháton, ki autón, gyalog, hintón vagy ekhósszekéren! Napkeltétől napszálltáig mozgásban volt a Hortobágy e máskor oly nyugodt szeglete, a Balmazújvárost Tiszacsegével összekötő út közelében, nem messze a „nádas kaputól”. Vókonya pusztán, augusztus 26-án, vasárnap országos pásztortalálkozóra gyűltek egybe az érintettek, mégpedig a…

Több mint fél évszázada járom a Kárpát-haza „maradékországon” túli területeit. Kiterjedt  rokonságom okán s jogán már gyermekkorban megismerhettem Erdély és Partium legszebb tájait, történelmi-irodalmi emlékhelyeit, majd boldogult úrfikoromban észak és dél felé kezdtem tájékozódni, s amint lehetett, a Lajtán túli részekbe is belekóstoltam. Ahol csak megfordultam mindenütt…