Hibáztam, fekete pont és (ön)megrovás. Egy jól sikerült családi „juniálison”, az egyesületünkkel csorbát főztünk és kürtőskalácsot sütöttünk, népszerűsítendő az általunk szervezett Székely Napot, folyóiratunkat, az erdélyi partneregyesületünk által kiírt diákpályázatot, illetőleg egyéb programjainkat. Ételeinknek nagy keletje volt, üzeneteinket a vásári forgatagban kevesen hallották meg és úgy tűnt nem is igen érdeklődnek iránta – pedig sokan voltak, éppen elegen, de az éhség nagy úr, no meg…

Nyár

Írta:Attila-benczi(Dawn Bat)

Bóbiskolóvihar a szürke felhő szélén.

lustán,

Figyeli a darázs röptét,

ahogyan körbe dogja virágzó almafát,

mosolyog.

Még nem nyitja ki vízzel telt zsákját.

Élvezi,

zizzenését a nádnak, röptét a kacsáknak.

Egy gondolattal lejjebb ereszkedik,

csobban a víz, fodrozódik a felszín.

Röpke pillanat volt. Látta a harcsát!

Színes lepkék násztánca vonzza tekintetét

ahogyan körbe-körbe…

Papírbúcsú

- Gondolatok egy szakadt szalvéta szélére írva-

-10-

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Előttem papír, kezemben toll.

Kezem remeg, s a betűk sírnak.

Nehéz a szívem, el kell mennem

egy, fogamon tintapaca,

elszállok, mint a vadruca.

Hozzátok írom e pár sort

Köszönöm a sok leírt szót,

veletek lenni nagyon jó volt.

Előttem papír, nem írtam semmit

inkább csináltam papírcsónakot.

Úgy vélem, talán vele messze…

Valamikor a ’80-as évek elején jelent meg a „Kárpátok Géniusza” egyik dicsőítőjének, (I. Lancranjan) “Cuvint despre Transilvanie” c. könyve, melyre napjainkban nem valószinű hogy sokan emlékeznek. Akkor azonban elég nagy port vert fel és ha jól emlékszem diplomáciai következményei is voltak. Mire hírét hallottam már nem volt kapható a könyvesboltokban, de valahonnan kölcsön kaptam egy pár napra. Habár eléggé nyugodt természetűnek ismerem magam, miután elolvastam az én zsebemben is…

Az örök Hármas
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Születés ...! Élet ...? Halál ...!
Cseresznyefavirág ... tombolóvihar... szabadság.

     Egy ideje azon gondolkozom, hogy bizony beköszöntött a modern reneszánsz. Mit is jelent eredetileg a reneszánsz? Nos, nem más, mint "vissza a természethez!"…

Megkésett ballada-féle

                   a marosvásárhelyi székely

                                        vértanuk emlékére

Sosem csitul a szívekben

az elvesztett csata zaja-

Balavásár szőlőhegyén

összeesküvők moraja.

Szüretelnek.Arcuk élén

még ott ül a döbbenet.

Halál csillan tőkék fényén,

hollózsivaj-körmenet.

Visszatérő…

Mutuj Gligort a nagyanyja hallotta fél mondatot szólni, régen, mikor a gyerek elhallgatta, hogy becsinált, és ezért a vénasszony rávert a hutyoróval, a zsenge vérfavesszővel, akkor sipított valami olyasfélét, hogy k****is.

Aztán majdnem hatvan év után kimottyantotta a második felét, hogy…

TÁNC, TÁNC...HALÁLTÁNC

                        „úgy táncolnak Lelébe,

                         mint a paszuly a lébe”…

Egykor Vass Albert nagy Erdélyi költőnk „Az otthoni hegyekhez” üzent. Na hát én kevés vagyok ahhoz, hogy hegyeket szólítsak meg. De kedves barátaim akik vagytok.

A közeljövő eseményei arra indítottak, hogy én is megfogalmazzak pár üzenetet hozzátok barátaimhoz.

Tehát üzenem én nektek kedveseim (elnézést a megfogalmazásért): Köszönöm a sorsnak, hogy utamba vezérelt titeket, és fordítva.

Hogy nektek mennyi jó származott ebből én azt nem tudom, csak remélem, hogy hibáim ellenére…

libben a kelme

csókolja másik

összesimulva

színekkel játszik

cérnája bája

kacéran enged

vad ölelésben

vágyakat lenget

tétova tűvel

öleli egybe

szín-szerelembe

kép-keveredve

pirul az arca

tűvel ha táncol

simul a vágya

csodát varázsol

Semmit mondó életem
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Mélybe boruló generációk
árnyékában nőttem fel
gőgösen lépdeltem, régen.
Rém voltam és az maradtam.
Fáradok, de holnapra kell
kell, hogy jobbat álmodjak.

Lovaggá üttetem e képletet, s
az est ködös fátyolba burkol
s lepereg szemem előtt minden
mi voltam s lehettem volna.
Rémálmaim, fénysávon ülnek
s halálommal keretezem be
Semmit mondó életem.

Emlékeznél

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

- Gondolatok egy szakadt szalvétaszélére írva-

-4-

Kacagva kérdezem:

Elékeznél-e rám ha megkopott cipőtalpam

nyomát sem látnád a reggeli harmatban.

Ugye,hogy nem.Mert gyönyörű szemeiden

még ott pihenne szerelmes forró csókom.

Sírva kérdezem:

Emlékeznél-e rám,ha nem fognám kezed

s az út amin ketten jártunk elveszett.

Nem szólsz? Nem hívsz? Elengedted

sorsom fonalát. Ennyit értem…

Ismertek-e
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Ismer e engem valaki igazán?
Ti,kik körülvesztek minden nap
velem szembe néztek,tudjátok
mi lakozik igazán a szívemben?
Mosolyotok néha idegen,
szemetekben látom a fehérlő
ismeretlent,csak néztek
de nem látjátok ki előtettek áll.
Nem ítélkezem e miatt feletettek,
hisz én megbújva létezem az
idő buborékjai között,távol minden
földi nyereségtől,kapzsiságtól.

                                                         Ballada a félkarú óriásról

__________________________________________________________________________

                                                        - Dráma három részben-

játszódik:   1944 nyár végén, egy magyar kisvárosban

személyek:  -Anya / özvegy,45 év körüli, erős személyiség, megszokta, hogy a háború miatt a döntések java az ő kezében…

Én és a Tükörképem

-Párbeszéd-

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Sült bolond, bámulod tükörképed?

Bolond, mert a világról mást gondolok,

s talán kik velem, veled szóba állnak

igazat szólnak, erről mi a véleményed.

Most miért hallgatsz, ne fordítsd el arcod,

nem teszem, csak kémlelem vonásaid rezdülését.

Sokra mész vele, magam sem tudom mit látok,

félelmet vagy csak lemondást, mind villanások.

Hé, most mit csinálsz, kezedre miért állsz?…

Kávé nélkül nem kel fel a nap. Nincs reggel, nincs ébredés, nincs kezdet és nincs folytatás. A forró, illatos fekete épp olyan jól esik porceláncsészéből, mint egy benzinkút automatájának műanyagpoharából.…

Van értelme

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

- Gondolatok egy szakadt szalvétaszélére írva-

-2-

Idősíkok dobozába zárt végtelenje

rajta verítékem vérezve vált valóvá,

lelkem lelketlen papírbábu az élet

színpadának szélén s elszállnak szavaim

a virtuális világba, hogy szögesdróton

lógjon, széttépet testem.

Ha, összehasonlítom majdani önmagam

látképével, nem látok mást csak azt

ahogyan dermedten gereblyézem össze

széttört…

Az út mentén végig

akácvirág fehérlek

térdig érő

zöld harsogásban

pilletáncos rebbenéssel

égő piros pipacsok

dacolnak

feltámadó széllel



karodba fűzöm…