Eltemettük.  Az udvaron lévő meggyfa tövébe. Kicsi teste volt, a tenyerembe tartottam, éreztem a melegét. A kisfiam szemébe könnyek gyültek, szégyelt sírni, őt is megfertőzte már a körülöttünk lévő művilág. Én nem sírtam, sokféle érzés kavargott bennem. Amíg kiástam a gödröt, arra gondoltam, más madár képébe, ide fog szállni a fára, így hírdetve az élet diadalát a halál fölött.  Óvatosan kézbe vettem, mintha egy ereklyét fogtam volna, belehelyeztem a gödörbe, elbúcsúztam tőle azzal…

A szagok miatt. Ilyenkor égre bomlik a virágok teljes tüze, a színek mámora kavarog az illattal és lüktet a lengén öltözött nők nyakán az olcsó parfüm, teljessé varázsolva az illúziót. Rózsaillat kúszik alattomosan összeölelkezve a brutális liliommal, és halkan dúdol esténként a petúnia az ablakban. Látod a gerlét? Mámoros tánca fészekőrző vággyá szelídül és sárga a pehely a fiókák nyakán, amint a napba néznek. Aranypor táncol a légben, és mindent átjár a létezés lázasan lüktető…

Mi jár a fejedben
Írt: Attila-benczi (Dawn Bat)

Mi jár a fejedben? Talán semmi,vagy minden.
Valaki van,ki tudja? Én néha nem is tudom,
Reggel,csönd.Délben nem bízom senkiben.
Körülöttem gázfelhő,színek ruhámon.
Mi jár a fejemben? Délutánra már nem számít,
Minden olyan kusza.Kérdem én: Ki vagyok?
Veled,veletek játszott már tudatalattid?
Minden nap körülvesz,gázfélhőbe gázolok.

A városiak bárányt vásároltak volna, élősúlyban. Hogy aztán a városok piacain feláron adhassanak túl rajtuk. Miután sikertelenül hangszórózták végig a járható utcákat (ugyan ki állna szóba efféle "muzis" csalókkal), az ivóban is érdeklődtek, hátha mégis kerül…

Csíki András

összemegyünk,

mint mosásban a ruha

mint nagyanyánk

kinek az ég

egyre magasabban van

elfogyunk

mint a hang

farkasordító hidegben

s közbül közben

meghagyunk

elhagyunk

felhagyunk

verejtékkel hunyászkodással

henyéléssel huzakodással

egyre másra

összeszedjük szemetünket

s magunkat gatyába rázzuk

megvasaljuk

kiélesítjük…

Csíki András

cigányok

a Nyárádmentén

mint izgága méhrajok

csupa őrült szín

és arcok karambolja

tűzfészek szemek

ördög varrta szoknyák

korombajusz és kalap

születéstől koporsószegig

utat csiszoló Dacia-fenék

csillogó szekérderék réz

és szemek fekete fénye

összevagdalt hátterek…

Csíki András

tanuld meg ezt a versemet

„Ráébredsz, hogy csak az maradt

tiéd, mit homlokod megett

viselsz. Ott adj nekem helyet.

Tanuld meg ezt a versemet.”

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

„Ne érdekeljen rím, se múlt.

A metafora rettenet.

Minek kellene vers?…

Na igen...az üzenet lépten-nyomon gellert kap: Erdély autonómiája (tartományi rendszerben?) nem egyenlő Székelyföld területi autonómiájával – pedig a hétköznapi diskurálásokban, közösségi portálokon egyre-másra keveredik a két téma. Másrészt az autonómia és a történeti Magyarország restaurálása két nagyon távol álló diskurzus része – az első egy ésszerű, objektivitáson alapuló követelés, a második pedig lázálom, semmi több. A románok bevonása nélkül pedig sem Erdély, sem Székelyföld, sem…

Misa könnycseppje és Krím – sehogy sem fér össze. No persze a székelyek már jó régen megmondták, hogy "a medve nem játék", de Szocsiban a világot a keblére ölelő Oroszország képe és a Szevasztopolostul, tatárostul a nevezett félszigetre einstandot mondó Putyin sem illik egymáshoz, vagy mégis? Lehet, hogy mégsincs semmilyen ellentmondás?

Lehet, hogy orosz részről egyszerű a dolog (?): szeretünk mi mindenkit, de a sajátjainkat a kerítésünkön belül akarjuk…

Költészet napja. Egy nap, ami a költészeté? Egyáltalán mi a költészeté, mit mondhat a magáénak? Múltat, jelent, jövendőt? Csak a múltat? Vásárlókat, hallgatóságot, olvasókat, elefántcsonttornyokat, öngyilkos-hajlamot, dilettantizmust, hedonizmust, posztmodern egyetemi katedrákat, internetes megosztások tömkelegét, jobb vagyok Attilánál, írni én is tudok alapállást, pénzbefizetős antológia-halmokat, hónapról-hónapra tengődő irodalmi lapokat? Ünnepeljük-e a költészetet, vagy gyászmenetben…

Közbeszéd. A mai sajtó helyzetéről

A sajtószabadság betegágyánál címmel jelen meg Karcagi László cikke a Népszabadság 2009. április 11-i számában. Íme az írás: "Az AP amerikai hírügynökség be fogja perelni azokat az internetes oldalakat, amelyek engedély nélkül használják fel híreit. A 163 éve alapított hírügynökség vezetése kijelentette: Nem nézhetjük…

Szemedbe néztem
Írta:Attila-benczi ( Dawn Bat)

Szemedbe néztem,megégtem
Dús hajad betakar,békében.
Ámor nyila szívemben,remélek
Vakon keresem arcod,félek.

Gyűlölőm magam,más karja ölel
Kérlek,ne menj el,rajtam ördög lepel.
Engedd,hogy szeresselek,átöleljelek
Nélküled a percek,órák üresek.

     A húsvéti ünnepe, a feltámadás öröme indította útnak Lőrincet. A völgy kitárulkozott előtte, ahogy a tetőről lenézett. Ott terpeszkedett házaival, udvaraival, kertjeivel a falu is, tobzódva a tavaszi fényben. A férfi gyönyörködve nézte. Hónapok óta készült erre a hazalátogatásra. Otthonától a sors messzire vetette, s a nagyváros beszippantotta. Nem volt oka…

Kilehettem volna

( És milettem)

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Dörej,vihar közeleg

S belőle zivatar lesz.

Bánatom,honnan ered?

Gyermekorom emlékei közt

Hiába kutatok,nem lelem,

Vagy mégis,elhinni nem merem?

Reggelente,magamtól kérdezem

Kivagy,mi voltál,mivé lettél?

Vagyok e olyan mint más?

Válaszom,felsérti nyelvem

S ajkamból vérem serken:

Nem,nem vagyok,olyan,

Mint ahogy elvárják,sokan.

Forrás lennék…

Hazugság
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Néz rám! Hiszel nekem,
Ha elmesélem életem?
Az életem semmi más,
Hosszú,kegyetlen hazugság

Mikor az első hazugságon rajtakapnak,
Megrémülnek,büntetni akarnak,
Hogy miért volt,nem érdekli őket,
Gonoszul elítélik bűnödet.

Pedig elfelejteni nagyobb bűn azt,
Hogy ők sem adnak igaz választ.
Vajon, ők soha nem hazudnak?
Csupán, az igazról hallgatnak!

Szívem ritmusa

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Nézem ,az órát múlnak a percek

Öreg,recseg,benne szú perceg.

Nőnek a számok,én várok.

Lángok emésszék asztalom? Jó ok?

Hallgatom a fekete színű esőcseppeket

Itt állok a parton,lépnem kell egyet.

Monoton kopogás,csendes némaság.

Eső,szívem ritmusa,egyhangúság.

Kérek,adok,elteszem,veszek

De lassan a forgatagban elveszek.

A nagyok s kicsik megölnek

Előlük,mond,hová…

Hétköznapi boldogság

Te csak rajzolj, kincsem!

Már amikor megvettem tudtam, nem csak miattad, egy kicsit magunkért is veszem azt a kisvödörnyi krétát. Örültél és rögtön birtokba vetted a járda felületeket. A szürke beton színes ruhát öltött kis kezeid nyomán.

Te elmész, mert haza kell menned, de az udvaron még sokáig halljuk csicsergő nevetésed, ismételjük, amiket mondtál, - nyiladozó elméd „gyöngyszemei” -, aztán hosszan bámuljuk a járdán hagyott színes…

Szüless, vágyak éjszakáján, 

Szüless, ha kong az öreg harang,

Szüless, hajnali harmathullásban,

És akkor is, ha alkonyba hajlik a nap!

 …