Elsőéves, kommunikáció-szakos beszédóra van, rádiós gyakorlat. Ha ismeretlen kifejezést vagy idegen szót találnak a felolvasandó szövegben, tisztázniuk kell előbb jelentését s helyes ejtését. Egy fiú fennakad a következő mondaton: „Kun Béláék Kecskeméten kivagonírozták a Piave poklából hazatérő bakákat”.…

A Magyarok Szövetsége példa nélküli, több nagyvárost is érintő előadássorozatot szervezett, melynek nyitó rendezvényét „Szkítiából kijöttekről… „ címmel március 10-11-én tartották Debrecenben, a Centrum Hotel konferenciatermében.  A sorozat fő célja, hogy a magyarság minél szélesebb körben ismerhesse meg a nemzet igaz eredetét, s szerves kultúrájának, műveltségének gyökereit. Botos Csaba, a debreceni…

A hatalom már rég nem törődik vele, az országlakosság meg belenyugodni látszik, hogy fogy, mégpedig vészesen fogy a magyarság. Az egykor volt szerelmetes gyermek, a mindenkori jövő ma nem áldás, nem öröm forrása, meg szemünk fénye, hanem teher, gyakran kényszerű-kelletlen…

Világéletében tanított atyánkfia, jobbára matekot, fizikából meg inkább „tudományoskodott”, s megfordult szinte minden iskolatípusban. Immár magányosan, betegség, rokkantnyugdíjazás után is változatlan szenvedéllyel tanít, órarendszerűen fogadva a „pótlásra szorulókat”.

Otthonát…

 Még jól emlékszik atyánkfia arra az időre, mikor az ötvenes években forgalomból már kivont, lyukas alumínium kétfillérest húztak a nagyfiúk svájci sapkájuk decens kis „antennájára”. Irigyelte is érte kellőképpen a korabeli menőket… Az elmúlt fél évszázadban aztán több pénzkivonást is megélt. A papírok közül a zöld Petőfit, meg a barna Rákóczisat sajnálta leginkább (tíz és ötven forintosok voltak), a kék húszast azonban nem bánta,…

 Atyánkfia mindig is szeretett vonatozni. Gyermekkorában, odahaza Szatmárban, kedvenc tanyájuk, a vasúti őrház és a rámpák környékén bandáztak, talpfarakások között, mint a Pál utcaiak, de homokbombák helyett ők csúzlival lődöztek, no nem egymásra, hanem verébre, vadgalambra, olykor meg a póznák porcelánjára (szüleiken hajtotta be később a MÁV a tetemes kárt). A kiérdemelt…

Mindmáig e táj szülötte írt legszebben és legszívbemarkolóbban a keleti végekről. Móricz tollából való a címbéli citátum is, minek lényege, az elmúlt közel száz esztendőben, sajnos alig változott. Pedig micsoda értékek, mily’ gyönyörűséges felfedezni valók vannak errefelé: Árpád-kori templomok, csónakfejfás temetők, zsindelytetős haranglábak, kazettás mennyezetű istenházák (melyek…

Bárhol is járt atyánkfia az elmúlt fél évszázadban, előbb-utóbb szinte mindenütt hallott magyar szót. Igaz, a Kárpát-haza peremvidékein egyre kevesebbet, legutóbb Vereckén járva már csak egy Nagyszőlősről odakerült orvossal beszélhetett anyanyelvén, Podolinban meg, Krúdy kedves felvidéki városkájában, éppen ottjártakor került kórházba az egyetlen még élő magyar bácsika. A nagyvilágban, az egykori szállásterületen túl, a…

Ifjúkorom egyik legmeghatározóbb könyvélménye a Móra Kiadó Képes Történelem sorozata volt. Diákként, majd kezdő tanárként másfél évtizedig gyűjtögettem köteteit. Később aztán néhány „feledékeny” tanítványom miatt közel felére csappant számuk, de a maradékot ma is kedvvel forgatom. A régen érzett ifjonti izgalommal és lelkesedéssel vártam hát a Kossuth Kiadó 23+1 kötetes új vállalkozását, a Magyarország…

Atyánkfia éppen villamosra száll. Az egyenkék tuja érkezését másodpercnyi pontossággal jelzi a digitális tájékoztató - a várhatóan nagy nemzetközi igénybevételre tekintettel angolul is feliratozva. Vasárnap délelőtt van, a szép verőfényhez ma inkább  séta illenék, de időre kell érkeznie, így hát villamossal-busszal „gyorsít”. A néhány böröndös-hátizsákos utashoz a plázánál meghatározhatatlan korú pár csatlakozik,…

Két jegyzőkönyvecskére leltem nemrégiben. Egy észak-erdélyi fiatalember naplókötetei, melyet még szülőfalujában kezdett írni 1944. október 1-én. Az akkor éppen 21 éves levente, november 16-tól már a 8/II. 6. számú honvédezred katonája, nyitott szemmel és…

2004. december 5-e a magyar történelemnek Világosnál is sötétebb dátuma, immár kitörölhetetlenül!

Akkor, 1849-ben önként adtuk fel, de külső kényszerre, hatalmas muszkafenyegetettség közepette, s ugyanúgy Majténynál is, még 1711-ben, ott és akkor reménytelen külpolitikai konstellációban, elviselhetetlen túlerővel…

Advent van, díszbe öltözött a város. Néhány üzlet már karácsonyi lázban ég, itt is, ott is felhangzik a diszkósított Csöndes éj, s van ám minden, mi szem-szájnak ingere… Piacon, bevásárlóközpontban járva – veszem észre magam – mindig kerül kosaramba egy kis csemege, legtöbbször datolya, vagy füge, s a mozdulat, mellyel értük…

(Öt éve hunyt el Puskás Ferenc, aki sok-sok magyar kisfiú példaképe volt az '50-es években. Az alábbi tárcát öt éve, Öcsi Bácsi temetésekor írtam.)

Gyászol atyánkfia is, mint sok százezren e hazában s milliók a nagyvilágban. Eltemették Puskás Ferencet, a világ valaha élt talán legnépszerűbb focistáját.

Atyánkfia…

Atyánkfia több mint harminc éve foglalkozik beszédtanítással. Eredetileg „kiegészítő sportnak” szánta irodalmi-színházi-művelődéstörténeti stúdiumai mellé, utóbb azonban fő foglalatossága lett a pedagógusjelöltek, leendő újságírók, rádiósok beszédművelése. Nagy-nagy hálával gondol egykori mestereire, Fischer Sándor és Montágh Imre tanár urakra, az utolsó mohikánok közül pedig Wacha Imrére. Minap döbbent csak rá arra – könyveit, sárguló feljegyzéseit forgatva -, hogy a…

Atyánkfia szereti a temetőket. Fél gyermekkorát egy csónakfejfás, orgonabokros, meg szomorúfüzes sírkert mellett töltötte. Akkor még nem tudta, hogy a szélén, csupán kétháznyira tőlük, miért olyan elhanyagoltak azok a furcsa feliratos, dülöngő sírkövek, számára csak a mindennapos bandázás meg focizás – a kapufát két-két márványkő képezte -…

Atyánkfia közel fél évszázadig városon élt, ebből éppen harmincötöt Debrecenben. Most, hogy nyugdíjba  megy, foglalkoztatja a gondolat: hazatelepül felnevelő falujába. Évtizede az is város már - meghívták az avatóünnepségre, mint elszármazottat! -, de lényegét tekintve megmaradt falunak. Felmenői kint nyugosznak a temetőben, maguk után hagyva egy nagy portát még nagyobb kerttel. Már többen is kérték, bevallottan befektetési célból, jó helyen…

A platánok már akkor óriások voltak, mikor atyánkfia, gyermekkori kóborlásai idején, rendre útba ejtette az állomást is. Azóta egyet ugyan kivágtak, de a többi büszkén posztol a százados indóház előtt, mit még a Monarchia idején építettek (tán ezért hasonlít olyannyira az erdélyi, szlovák, cseh vagy horvát korabeli társaira). Később szolgálati lakással bővítették. Ma is jó kiállású, rendben tartott épület, de bentről már rég hiányoznak a…

Mindig megáll itt atyánkfia hazamenet, jól kihajolva a korláton, akár egy hajótatról, nézi a lassan hömpölygő vizet, hogy’ fut el lábai alatt, s mint régen, átadja magát az érzékszervi csalódásnak.  Így utazik az időben is.

A csatorna, melyen a híd ível, úgy osztja ketté a települést, mint a Duna…

Régi szüretekre emlékezik atyánkfia az otthoni kertben, egy lélegzetvételnyi szünetben, felegyenesedve a sorok között.

Borkedvelő nép az itteni évszázadok óta. A magára valamit is adó gazda szőlőt tartott, boltos pincéje volt, de nem kereskedett a borral, napi fogyasztásra kellett nehéz ételek mellé, meg az inaszaggató munka után egy kis estvéli poharazáshoz. A…