Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ozsváth Sándor blogja (174)

Egy öreg fűtisztító panaszai

Gyermekkoromban, odahaza Szatmárban, a kétkezi munkának még becsülete volt! Nagyapám azt mondta, mit egy ember két dolgos kezével megcsinálhat, azt ő megcsinálja. Így aztán, ha kellett szerszámot-bútort faragott, fúrt, gyalult, kötelet font, házépítéskor meg csak egy-két napra fogadott mestert, megnézte, hogy húzzák a falat, raknak be ajtót, ablakot, ácsolnak tetőt, aztán szépen megfizetve mindenkit, folytatta a… Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Szeptember 22, 2011, 1:38pm — 3 megjegyzés

"Én iskolám,..."





Mennyire összement az iskola is! Ide járt atyánkfia nyolc évig, a nagyiskolába, mit még Klebelsberg Kunó idejében építettek volt kétszintes polgárinak, a vidék-Magyarország felemelésének nagy lendületével. Később még egy emeletet húztak rá, annak idején sok környékbeli város irigyelte is kellőképpen – nem szólva a bent lévőkről.

Atyánkfia elemista korában sok…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Szeptember 16, 2011, 9:20am — 4 megjegyzés

Kéz a zsebben

A rendszerváltás óta tisztakezű politikát ígér majd minden hatalomra kerülő párt vagy koalíció, átláthatóságról és üvegzsebről beszél, aztán marad minden a régiben.  Az éppen regnálók és a holdudvar zsebe meg egyre csak dagad, a kimagyarázók kacifántos válaszokat adnak a miértekre.…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Szeptember 9, 2011, 7:06am — 20 megjegyzés

Történelmünk egyik legsötétebb napja





Az alábbiakban nem Muhiról, Világosról vagy Trianonról lesz szó - de Mohácsnak már komoly köze van írásunk témájához. Most, hogy a nándorfehérvári diadal 555. évfordulóján az Országgyűlés nemzeti emléknappá nyilvánította július 22-ét, egy másik nándorfehérvári napról is meg kell emlékeznünk, mint történelmünkben az egyik – több okból is – legsötétebb…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Szeptember 3, 2011, 10:30am — 11 megjegyzés

A tuja





Mindmáig szereti a tuját atyánkfia, végig ki is tartott az egyetlen, magnak meghagyott mellett. Nagyon megörült hát a hírre, hogy ismét szaporítják, rövidesen már kettő lesz belőle, ráadásul telepítését az Unió is támogatja (nem úgy, mint a másik idejében, amikor egyre csak ritkították). Még jól emlékszik, éppen 10 éves volt mikor felújították, nyomvonalát szép kavicságyba rakva a Péterfia mindkét oldalán. A szakaszhatárnál szállt…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Augusztus 28, 2011, 8:00am — 13 megjegyzés

Mi lesz veled, Zolika?





 

Ritkásan találkozunk, néha esztendőket is átugorva, de ilyenkor, pár pohár bor mellett, csendesen beszélgetve, mindig közös hullámhosszra lelünk. A kihagyott éveknek egyszerű okai vannak. Nemzedékemét, a „ratkósokét” a hatvanas évek elejének erőszakos téeszesítése kisöpörte a faluból. Szemlét tartva egykori társaim felett szomorúan állapítom meg, hogy…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Augusztus 21, 2011, 9:54am — 8 megjegyzés

Asszonyok és lányok





 

Manapság, autóbuszon-villamoson utazva, atyánkfia gyakran felejti szemét hatvan körüli asszonyok arcán. Milyen ismerős némelyik! Ez a szempár egy réges-régi össztáncon mosolygott rá a Bikában, az a még mindig huncutkás meg egy előadáson felejtkezett rajta pár évtizede, amaz, a kissé már szarkalábas pedig egy ötórai teán szemezett…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Augusztus 15, 2011, 8:48am — 4 megjegyzés

Nyelvelés





 

Ady Endre születésének 100. évfordulóján Ceausescu Romániájában a Magyar jakobinus dalát némi átigazítás után engedték csak elszavalni, imigyen: „Hiszen magyar, román, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad.” Hallom-olvasom, hogy újabban meg ifjú szomszédunk neheztel reánk, mert tótozzuk őket. Szegény Mikszáth, mit szólna most a szlovák atyafiak e névbeli…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Augusztus 9, 2011, 9:30am — 24 megjegyzés

Fesztiválországban





 

Atyánkfia ifjúságának máig emlékezetes élménye a Táncdalfesztivál. Akkoriban minden, valamit magára adó falusi kultúrházban, üzemi-vállalati klubban oltárszerű posztamensen villogott esténként a Kékes, a szocialista magyar nagyipar elektronikai csúcsteljesítménye. Nézte a fesztivált a fél ország, s szorított Cininek, az Illésnek, Harangozó Terinek meg Kordának. Hasonló, vagy tán még nagyobb…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Augusztus 3, 2011, 7:01am — 20 megjegyzés

Merülés a mélybe





Kelet-Magyarország talán legnagyobb egészségügyi intézményében vagyunk. Két héttel előbb, a mai nap kilenc óra tízre jegyzett elő bennünket az asszisztens, külön felhívva a figyelmünket arra, hogy már fél kilenckor legyünk a kartonozóban. Leányommal kéthónapos felülvizsgálatra jöttünk, egy csontműtét utáni szövettani…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Július 27, 2011, 12:46pm — 36 megjegyzés

Mester úr

Jó munkának idő kell! – volt a szavajárása. Így aztán a határidő provizórikus tényező volt Mester úrnál, ahogyan atyánkfia falujának „mehánikusát” szólították. De e gyöngeségét elnézték neki, mert az égvilágon mindenhez értett! Igazi ezermester volt, ha kellett patkolt, vaskerítést kovácsolt, dróthálót szőtt, villanyt szerelt, vagy biciklit, motorkerékpárt javított. Teremnyi műhelyében kovácstűzhelytől esztergapadig sorjáztak a különböző rendeltetésű gépek, fúró-faragó-csiszoló…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Július 22, 2011, 9:27am — 23 megjegyzés

Számtengerben



Ma már derűs emlék csupán a negyedszázaddal ezelőtti, mikor osztályos orvosa így köszöntötte egy reggel: Hogy vagyunk ma Négyeske? Számossága azóta egyre szaporodik. Azt még természetesnek vette atyánkfia, hogy meg kellett tanulnia a személyi igazolványét (Bródy János dalra is fakadt tőle), s még pár fontos telefonszámot is könnyen fejben tartott, de a ritkábban használatosokat már felírta zsebnaptára belső oldalára, az e célra…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Július 15, 2011, 6:51am — 20 megjegyzés

A dísztávirat





Atyánkfia városkája, szülő-és lakóhelye, még emberléptékű, mindenki ismerőse, számon tartják egymás örömét-bánatát. Felmenői, rokonai iparosok, számukra úgy kerek a világ, ha rend van benne, mindennek megadják hát a módját.

Most éppen dísztáviratot küld a szemközti házba, hová csak nemrég költöztek. Szépen alakul a szomszédság, de annyira még nem szoros, hogy lakodalomba…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Július 8, 2011, 8:30pm — 24 megjegyzés

A közepén



Először nyugaton járva, úgy bő három évtizede, atyánkfia még csodálkozott azon, hogy a kinti tévék időjárás-jelentéseiben Bécsnél véget ért Európa, az volt nyugat legkeletibb pontja, s ha egyáltalán szóltak rólunk, mi voltunk a keleti tömb legvidámabb barakkja. Betudta ezt a nagyon is létező vasfüggönynek, bár a nap- és széljárás már akkor sem ismert határokat… Később, a rendszerváltás hangorkánjában még tétován próbált eligazodni a…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Július 1, 2011, 2:56pm — 7 megjegyzés

A város gerince

E ránk szakadt korai kánikulában atyánkfia szeret késő este sétálni, mikor pilled már a város, hűvösebb a lég - frissül ilyenkor a test meg a lélek is. Mint az aluvó, nem leplezi magát, kitárulkozik előtte Debrecen. Hosszú sétáin, Nagyerdőtől Nagyállomásig, van ideje gyönyörködni, s eltűnődni múltján, jelenén.  

Mennyire organikus is ez a város! Észak-déli tengelyén legfelül a szellemiséget képviselő egyetem, középen…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Június 24, 2011, 7:30pm — 31 megjegyzés

Boci-boci, tarka...

Alig fél évszázada, atyánkfia falujában még gyakran hangzott fel az elnyújtott kiáltás: Drótoszó-fótoszóóóóó! E hírverésre Rozi néni meg Juliska már készítette is a reparálni való lábast, sajtárt, tejesköcsögöt. Ha kiszakadt a vizeskanna füle, vagy kilyukadt Lajos bácsi bormérője félretették, mert tudták, a drótostót, hátán hordva műhelyét, évente többször is beköszönt a faluba, s mindent megjavít, ami edényben a ház körül csorbát szenvedett. Nagyobb helyeken akár négy-öt napot is eltöltött,…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Június 17, 2011, 11:38am — 21 megjegyzés

A haboskávé

Kering az atyafi a debreceni plázában. Ritkán jár ide, hónapokkal a megnyitó után tévedt be először valami semmiségért, mert máshol bezártak, ez meg épp útba esett. Máig nem kerítette hatalmába a reklámozott érzés, ami csúcs, soppingolni sem szeret, a plázacicák világából már jó ideje kinőtt...

Kering az atyafi a pláza kererngőjén, s egyszer csak rég nem érzett illat csapja meg orrát. Szimatolva körbejár, lejön a földszintre, majd vissza s újra le. A kicsiny sarki cukrászdánál két…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Június 12, 2011, 6:30pm — 12 megjegyzés

Betyár

Egyre gyakrabban gondol rá atyánkfia: Kellene egy kutya! Barátai is biztatják, merthogy a kutya jó társ, meg enyhíti a magányt, s szinte egybehangzóan állítják, neki egy spániel volna az igazi, mert olyan egyforma a karakterük.

Ötéves lehetett, mikor az apja váratlanul, kis narancsszínű, vinnyogó szőrgombolyaggal állított haza, a furcsa színű valamit aztán Betyár névre keresztelték. Remélte, hogy ha majd nagy lesz, versenyre kel utcabeli társaival - atyánkfia még a falkavezérséget sem…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Június 7, 2011, 7:30pm — 28 megjegyzés

XV. Lajos asztalánál

Atyánkfiát már fiúcska korában megérintette az élő történelem. Odaát, a trianoni határ szatmári oldalán, nagyszüleinél nyaralva mindig tátott szájjal hallgatta a felnőttek beszélgetését - nem mese ez, gyermek! - a háborúkról s a két békekötésről, mely e háborúkat lezárta. Már kisgyermekként érezte, hogy itt valami szörnyű igazságtalanság történt velünk, s nem értette, hogy…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Május 29, 2011, 7:30am — 37 megjegyzés

A zsibin

Vannak, akik évtizedek óta ide járnak, kik restelkedve, kik már-már hivatásszerűen. Van, aki verset írt róla meg riportot, s van, aki jegyzőkönyvet, mert meglopták vagy megbüntették.

Régi ízeket, színeket, hangulatokat keresek, s fényképeken is szeretném megörökíteni Debrecen legnagyobb turiját. Verőfényes délelőtt van.

Első blikkre is látni, hogy már a zsibi sem a régi! Az egykor viccelődő, csipkelődő, portékájukat hangosan kínáló árusok hangulata most fagypont közeli, számuk…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Május 24, 2011, 7:53am — 34 megjegyzés

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek