Piros egyes

Írta:Attila-benczi

Suhan a piros egyes villamos

benne ülők mind álmosak.

Kellemesen duruzsol motorja,

a léghűtés egész jól bírja.

Csöndben kinyílnak az ajtók,

melegtől levegőt alig kapni.

Istenem! Mi ez a kegyetlen bűz

ami gyorsan terjed, és kiűz?

Kinyitom szemem,

Nem kellett volna.

Rongyhegy tetején mintha lovagolna

illatfelhő terjesztője.

Megbomlott a villamos békéje.

Felugranék, valami nem…

Te a kő
Írta: Attila-benczi

Hej, hol a kő
ami hegyről
legördül.
Nem érted
miért van lent
és hol van fent.
Csak azt érzed
életed tönkremegy.
Mára a léted e világban
völgyek sokasága.
Hej, az a kő
szétporladt rég.
Most már érted
hol a lent
és milyen fent.

Hajnali látomás

Írta: Attila-benczi

A tömeg köré gyűlt. Figyelték.

Sovány, kopasz

fehér bőrén az izzadtság cseppek

a napsugaraitól szétestek.

Fehér galambok

szálltak a tiszta ég felé.

Lelkek. Itt éltek.

Megmozdult!

Remegő karjával a vörösen izzó

látóhatár felé int.

Megfordult egy emberként a tömeg.

Sűrű fekete felleg közelgett;

rémülten borultak le előtte.

Villan az acéltekintet,

dörren a szó:

Bánjátok meg…

.

. és mondom én nektek! Megyek az utcán és nem emberekkel találkozom, hanem egókkal!

Én mikor gyermek voltam, meggyőződésem volt, az emberek felnőttként mind felelösségteljesen, becsületesen és biztonságosan gondolkodnak, cselekszenek.Nem kell majd félni felnőttként, az csak a mi dolgunk gyermekként, hogy féljünk valamitől vagy…

A pitymallat még éppen csak csibészkedett a közeli bükkösök felett, amikor Bátyámuram szélesre tárta házacskája ajtaját, szokásához híven nyújtózott egy sort a páraszagú friss levegőn, s mindjárt úgy érezte, az a ritka pettyesliliom is bókolni fog neki hamarosan ott a kert tövében, ahogy megvirrad. De jóformán be sem végezte e komótos szertartást, tekintetével babrálni…

A településnek, ahová atyánkfiát pályakezdő tanárnak rendelete a sors még a hetvenes évek legelején, igen tréfás kedvű lakói voltak - köszönhetően tán annak is, hogy jó részük a vasútnál dolgozott. A férfiak éveket töltöttek tengelyen, vagy ingáztak a lakó- és telephely között, szerte az igazgatóság területén s még távolabb is. Hozták-vitték-forgatták a mulatságosabbnál mulatságosabb történeteket, és szabadidejükben, csatlakozásra várva vagy pusztán unaloműzésből, ugratták egymást.…

Eltékozolt ifjúságom hóhéra utolért.

Bűnhődnöm kellett bohó szabadság vágyam miatt.

Léha életem, így egyszer csak véget ért.

Cellám ajtaján kattanva zárult a lakat.

Meg is bolondultam volna, bizony isten.

De irgalma végtelen, ilyen Ő, az Isten.

A cellám ablaka épp a várostérre nézett.

Így láthattam ott két kócos gyerekarcot, szépet.

A börtönőr megsúgta árvák a gyerekek.

Hozzám hasonló, kicsit elszállt szüleik…

Ha én nem volnék

Írta: Attila-benczi

Ha én nem volnék szavaimmal

Erőseb lenne a hit, mi megmaradt?

Hangosabban szólna a nép szava

Mely szétfeszíti a „börtönök”falát.

Ha megtehetném. Nem, csillognának

Oly büszkén árulás által szerzet fejdíszek

A megtört csönd visszhangjában. Sápadtan,

Remegő lábak elé, fehér márványra esne mind.

Ha itt lehetnének mind kiknek sorsát

Fehér papírlapon döntötték el. Süllyesztőbe!

A fejdíszek…

Szemedben
Írta: Attila-benczi
-A.A.-

Szemedben csillogás
Számodra a világ,más.
Ereidben érzed a kihívást,
Hogy csinálj valami mást.
Tetteiddel lépd át.
Az Idő kapuját!

Az életről

Írta: Attila-benczi

Az jó, ha nem vesznek észre se emberszámba?

Az jó, ha utcákon bolyongsz szakadt ruhában,

És délben olyan helyre jutsz ahol étel illata száll.

Az nagyon jó? Olyankor Az idő körülötted megáll.

Vérvörös függönyből varrt rongyodnak nincs zsebe.

Fázol. Pedig a porlepte házak árnyékában, éget a Nap.

Ez az élet? Mely kiszívja életerődet. Nem bízhatsz senkiben,

Egyik oldalról a másikra sodródsz, a keserűség…

         A mai nap is úgy indult, mint a hét előző többi napja, mert az este beharangozott disznóvágás élményéről le maradtam, hisz egyszerűen szüleim kora hajnalba sajnáltak felébreszteni, így reggel hét óra körül ébredtem és nekiláttam a megszokott reggeli teendők elvégzésének: mosdás, öltözés, ágyvetés, és az előkészített reggeli gyors eltüntetése, ami…

A beszolgáltatások keserű éveiben igencsak főtt Puszi úr feje, milyen forrásból szerezzen friss árut az Aranysárkány konyhájára. Egyszerű és ízletes ételeket főzött Nénnyuka a kifőzdében, olyan káposztás cvekedlit meg tojásos galuskát hírből sem ismertek, mint az övé. Nem ragaszkodott a hagyományos receptekhez, alkalmazkodva a nyersanyaghoz, amit Puszi úrnak sikerült felhajtania a közeli falvakból, rögtönzött, például olyan szalonnás alapot dinsztelt hagymával a nyögvenyelő alá, amilyet még…

Sarlós Boldogasszony

                                                                       “Szent ősatyák nagy Istene” (276,Ének)

         Az ókorban a gömb és a holdsarló a Föld-anya jele volt. A hun bölcseletben a teremtő Föld-anya, Ukko, volt homlokán holddal ékes. /26/. A kolozsvári Bánffy palota homlokzatán áll a holddal ékes Boldogasszony szobra kutyával az oldalán.

     Ma a Boldogasszonyok szobrai állnak holdsarlón.

     Régi népi hagyományok…

Nyár

Írta:Attila-benczi

Bóbiskol a vihar szürke felhő szélén.

Lustán,

Figyeli a darázs röptét,

Ahogyan körbe dongja virágzó almafát.

Mosolyog.

Még nem nyitja ki vízzel telt zsákját.

Élvezi,

Zizzenését a nádnak, röptét a kacsáknak.

Egy gondolattal lejjebb ereszkedik.

Csobban a víz, fodrozódik felszíne.

Röpke pillanat volt. Látta a harcsát!

Színes lepkék násztánca vonzza tekintetét

Ahogyan körbe-körbe táncolják…

                         A mesebeli királyfi

                         A múló pillanat

                         véznaságán

                         átlát a hajnal

                         s fényt koldulnak

                         a vak házfalak

                         téged

                         kérdeznek

                         hangtalan

                         s te…

Kérdések, hozzád

Írta Attila-benczi

Halld szavam, rengjen trónusod:

Meddig bünteted a jókat?

Nem elég, hogy megteremtetted őket!

Még több bánattal, fájdalommal sújtod

Azokat kik, állítólag, neked oly kedvesek.

Fájdalom s harag szikrázó pengeként

Csapnak össze bennem, általuk lángoló

Kérdőjel merül fel bennem.

Léted, jóságoddal szemben.

Hol Vagy mikor a jó szenved

És ideje korán elhagyni készül

Az általad megteremtett…

Félelem

Írta: Attila-benczi

Ijesztő árnyát látom hangulatomnak

Fekete foltként tapadva kúszik felém.

Egyedül ülök félelmeim közepén.

Láztól kipirult arccal bámulok magam elé.

Tollam maradványa felsértette bőrömet.

Sötétvörös vérem elsárgult papírlapomra

Csöppent, elmosva a nehezen leírt sorokat.

Lábaim remegnek, félelem árnyéka követ.

Nincs erőm szembeszállni vele, erősebb.

Ablakomat karmaival vakarja a sötét éj.

Keresem…

„Ki tudja merre …”

Melyik az én utam?

Jó úton járok?

Nincsenek útjelzők.

Odatalálok?

A keresztútnál,

ha rosszul választok,

nincs visszaút, kerülő,

azt végig kell járnom.

Két biztos pont:

- az életem kezdete,

- majd egykor távozásom,

mit más rögzít majd le.

Adat leszek csupán,

egy szám a végtelenben,

s a mérleg nyelve…

1.      Pákey Lajos (Kolozsvár, 1853. márc. 1. – Kolozsvár, 1921. ápr.): építész. A kolozsvári iparrajziskola igazgatója volt. Főbb művei Kolozsvárott az…

Hadifogságban…