Én és énem
Énekelünk éjjel
Érthetetlen éneket.
Érzékeny éned
Énvelem éled!

Szemem szemedre szegezem
Szeretném szíved szerelmét,
Széthalna szárnyaló szellemem,
Szerinted szégyelljem szelíden
Szemtelen személyiségem?

Foglaltunk, elfoglaltunk-Honfoglaltunk

Írta: Attila-benczi

Sírnak őseink. Ég a magyar puszta,

Amit Árpád seregeinek vére itatta

E Földnek koronás fiát adta,

Vándorló törzseinknek új hazát.

Szívünk s lelkünk megalázva

Lehajtott fejjel alig élünk

Árulóknak nyilaitól vérzünk,

De térdre soha nem ereszkedünk.

Nemzetünk ifjai nem sokáig tűrik

Bátor szívük eltörli zsarnokok uralmát.

Turulmadár újraéled, felrázza e Népet

Had…

A törzs

Írta:Attila-benczi

Érzem vénülő csontjaimban

Évezredes szelek fuvallatát.

Az új kor hajnalát,

Ahogyan simogatják arcunkat.

Tábortűznél ülnek a jó barátok,

Körülöttünk erdei állatok.

Fölöttünk szétszórt, csillogó világ,

Parázsból kipattanó tűzvirág.

Elejtett vad, sült illata szál,

Talán mindig is erre vártál!

A törzs sámánja, kántál.

Őseink szellemeit megidézi

Történetüket elmeséli.

Kicsiny törzsünket…

               Történetem egyik kovásznai forró nyári délutánjára esik, ahol a nyári hónapokat majd később az óvodás, iskolás vakációs napjaimat töltöttem, az anyai részről lévő Bardócz nagyanyámnál. Nagyon szerettem itt tartózkodni, hisz az egyetlen nagyanyámat a rajongásig szerettem,…

                                                Kopottan is arany

                                                Nagyon akartam lenni

                                                szavak gyermek,költő,

                                                s perelni néma csendben

                                                a harmatizű mással-

                                                magamban vívtam…

A nyári nagyobb fényerő idején tartották régen a SZEreket. Nevezték Nagyszalának, Körszalának, vetélkedőknek stb. A SZER-hez az őserők közül a térelem tartozik. Ezek tiszteletére írtam az alábbit.

A TERemtő TERét a SzER-elem jellemzi…

Mint rosszkedvű varjú gubbasztott az Aranysárkány kertjében Szende Putyi, s még az a feles sem tudta megvigasztalni, amit Puszi úr tett elé.

Putyi a keresztségben az Aladár nevet kapta, aztán oly sok honfitársához hasonlóan a háborúban fogságba esett, majd Szibéria kalandos vendégszeretetét élvezte pár esztendeig. Olyasféle áldásokban is részesült, mint fagyás a lábán, két ujjának csonkolása a bal kezén, s ha ez még nem lenne elég, az egészet megkoronázta egy kiadós tífusz, amiből…

Gábor bá’ igen népszerű alakja volt annak a településnek, ahol atyánkfia legényember korszakának első éveit töltötte. Mitöbb, kisebb országos népszerűségre is szert tett egy betyárokról szóló film kapcsán. Emlékezetes nyitójelenetében, rögtön a főcím alatt, Gábor bá’, mint pásztorember, frissen pottyantott hatalmas tehénlepényben melengette pucér lábait. A rossznyelvek szerint e szereplés nem esett nehezére – mondták, volt ő szarban már máskor is – pláne, hogy jól megfizettek érte.…

Egyformán, lakótelepek
Írta:Attila-benczi

Egyformán lépnek
Gyermekei a Népnek.
Sárban taposnak,
Csöndben vonulnak.
Előre néznek,
Robotolni mennek.
Bérükből mit vesznek,
Vajon kenyeret esznek,
Távolban,kopasz lakótelepek …

„Először is remélem, hogy akik barátomnak mondják magukat megtisztelnek azzal, hogy elolvassák eme soraimat és így talán jobban megismernek és megértenek engem.

Beismerem furcsa monológ lesz de úgy érzem, hogy ezt ki kel írnom magamból. Egykor Shakespeare írt nagy monológokat, ám ő nagy emberek szájába adta ezeket mint Otelló vagy Hamlet herceg míg én csak magamat adhatom.

A „barát” szó mostanában talán túl elcsépelt és megjelentek az újkori szinonimái is mint például…

Megbánás

Írta: Attila-benczi

Titkos remények őrzője

Mond, mit tegyek!

Itt álok a Jövő kapujában

Ezernyi márványkőből

Kifaragott szobrok között.

Sápadt, hideg arcukon, félelem.

Mond, én is ilyen leszek?

Ha átlépek a Jövő kapuján!

Bukott angyalként éltem,

Ember, sápadt testébe,

Bújtattam el igazi énem.

Hatalmam, erőmet elvették

Mert lázadni mertem Elenne.

Bocsánatkérésemet nem hallja.

Ezért tovább szenvedek,…

Poros padlómon

Írta: Attila-benczi

Szobám sarkának, poros padlóján gondolataim,

Tele írt elsárgult papírlapok, hegyekké nőtte ki magát.

Énem „cseppjei”, párától pacává vált betűim.

Nem tudja, nem akarja visszaadni senki? Elszállt.

Nyitott ablakomon keresztül, forró szellő arcom égeti

Talán tőle várom megtisztulásom fájdalmas sebeit.

Keresem, kutatom másik énem, talán ő megtanít.

Hogyan élvezzem, megmaradt életem perceit.

Mily öröm, egy…

Vigyázz, hatalom
Írta: Attila-benczi

Hé, te ott. Igen, te!
Neved, születési éved?
Betűzd, és ne dadogj.
Töröld meg az orrod.
Az Istenért, válaszolj.
Mi ez, mit mutogatsz?
Hé, hová szaladsz,
Repül a gumibot
Eltalálja az asszonyt.
Kezéből kihull a plakát:
-JOGOT a RENDES ÉLETHEZ-
Otthagyott gyermeke zokog
Nyílnak az ablakok:
HATALOM, VIGYÁZZ!
Növekszik a tömeg,
Gumibotok hirtelen eltűnnek.

1942-ben soroztak be katonának, ’43 októberében vonultam be Marosvásárhelyre a 27-es tüzérekhez. Korábban, édesapám elintézte, hogy Vásárhelyre kerüljek az egészségügyiekhez, de leventekatonaként incidensem volt egy zászlóssal, így nem sikerült ott maradnom. Gyakorlaton voltunk és igencsak le voltunk izzadva, amikor azt a parancsot adta, hogy…

Alszol, reménykedsz

Írta: Attila-benczi

Alszol, álmaid buborékjai szétpattannak

Reménykedve felkelsz, apró cseppjeit kergeted.

Csalódás lavinája zúdul ébredő elmédre.

Vársz, talán valami történhet, vajon rátalálsz?

Végül elsírod magad, semmi sem változhat?

Élsz, vagy sem, egyre megy. Álmaid elszálltak.

Utoljára tükörképed nézed. Mosolyogsz.

Könnyeid letörlöd, mennyi remény szertefoszlott.

Arra gondolsz, ha végleg elalszol!

Talán…

Nappalok, éjszakák őrei

Írta: Attila-benczi

Egy szikra keltette életre őket

Most a fénytől is rettegnek.

Ők voltak a nappalok, éjszakák őrei,

De mára már halk a hangjuk.

Mert a kiégett föld szaga tompítja

A ritmusos, boldogító égi daluk.

A dal mi szállt a csöndes éjben

Átölelte, kiknek szívük nyitott.

Egy új szikra kellene, hogy lobogjon

Ismét életük lángja a Föld felett.

Sírnak-sírnak az angyalok

Mert nem hallani daluk…

Nyugovón a Nap

Forró a nyár,…

Maniu Gyuláról  alias  Iuliu Maniuról – egy érettségi találkozó kapcsán

Érettségi találkozók „szezonja” lévén az ember, ha már a sokadikat üli, hajlamos elmerengni régmúlt idők történésein. De e találkozók ünnepi pillanataiban nemcsak a személyesen átél élmények idéződnek fel, hanem olykor előtolulnak mások érettségi találkozóival…

Bocsánatkérés

Írta: Attila-benczi

Bennem vagy s én benned

Nélküled én nem létezzem.

Hisz te adtál életet!

Szemed rólam le ne vedd,

Pajzsként tartsd rajtam kezed,

Ha mindezt elveszed

MEGSZŰNIK EMBERI LÉTEM.

S ott bolyongok újra az űrben

Arra várva, hogy életet

Lehelj porszemnyi testembe.

Tudom, sokszor vétkeztem,

Intő szavaid dacára

S neved kimondván,

Átkot szórtam rá!

Bár ne tettem volna,

Gyarló lelkem,…