Én, meg ÉN

Írta: Attila-benczi

Én, meg ÉN… Csak Én!

Mi hárman jól megvagyunk

Volt rossz s jó, nevettünk a végén.

Bár mi lesz mi együtt halunk.

Első énem még gyermek

Ez oly jó, de SAJNOS mindig átvernek.

Akik ezt teszik, elfeledték

Gyermekként őket is átverték!

Kettes énem felnőtt lenne:

Férfias, megfontolt, ki mindent elront!

Azért egy jó szóért bármit megtenne.

Ha fejét beveri, vállat von. Beforr az…

                                                                 Június 4-e fájdalma.

            Feledni nem tudom! De nem is akarom!  

Mondják: a háborúkban mindig a győztesnek van igaza! A többi néma csend, gyász és fájdalom. Idővel emlékezés jön el és a miértek keresgélése. Az okok találgatása, kutatása, elemzése. Cui prodest? (Kinek az érdeke? Ki húz hasznot belőle?).

          Ama nevezetes júniusi Diktátum…

A jövők és a menők Transzilvániában

A nyímáktól mindenki féljen! Ez…

Miért büntetsz

Írta: Attila-benczi

Oly kellemes volt a déli napsütésben

Ülni a kopott fapadon, majszolgatva

A gondosan elkészített uzsonnát.

Nyílt az ajtó, Te jöttél át rajta.

A Nap, szégyenében szürke felhők mögé bújt,

Mert szépséged fényesebben ragyogott, mint Ő!

Leültél mellém, kekszet ropogtattál.

Figyeltem arcod, sima és üde volt

Mint egy hajnali nyári zápor.

Boldoggá tett e látvány, felmelegítette lelkemet.

Kis diákként…

                                 Eljátszanak

                                                   A-nak.

                                 Mondják megold

                                 mindent az idő-

                                 néma a Múzsa

                                 ég a csend,

                                 s bele remeg

                                 a pirkadásba

                                …

                             Verset suttog fülembe

                            Tüzet csihol

                            a reggel

                            s a végtelen kitárul

                            még érintetlen

                            fehér

                            az árva sziklabérc

                            kezem fázik

                           …

Békét hozó dallam

Írta: Attila-benczi

Ketyeg az óra, mit tegyek?

Peregnek a homokszemek

Az elmúlt időn merengek,

Szárnyaszegetten röpködnek

A képtelen ötletek.

Ülök egymagamban

Eszembe jut, halkan,

Egy gyönyörű dallam,

Tőle jól érzem magam.

Nem vagyok boldogtalan.

Szívemet, balzsamként átjárja,

S folyton folyvást azt suttogja:

Engedd el magad. Ne félj, érezd,

Miként nyújtok vigaszt néked.

Felejtsd el…

A világ, megbaszkanyálva

Jackó Benga naplójából

 …

naplójegyzet)

ÍROTT  FESTMÉNY…

Vizes életcsepp
Írta: Attila-benczi

Víz. Vízcsepp,
Vizes csepp.
Tó. Tótükrén karika,
Karikákban életiga.
Vizes karikák cseppekben,
Tovatűnnek csöndesen.

Tavaszi szerelem

Mit is mondhatnék most én neked,

a szavak kifejezni úgysem képesek

érzéseim, melyek olyanok,…

(viháncoló…)

viháncoló csodák…

Csigurmigur

Amíg még járt a sínkoptató kávédaráló, a rücsi impegát a…

Az áldozat azonosítása

A rücsi impegát asztalához néha odaült kényszerből egy író is, amikor nem talált szabad helyet a kiskocsmában. Az író hátizsákos turistának öltözve járt-kelt, valamelyik…

Pokoli szerelem

Írta: Attila-benczi

Hömpölyögtek fölötte a

Meddő, fáradt napok,

Nem is érzékelte a múlást.

Kívül élt az időn. Felhők,

A bús alvilágban,

Sötétség birodalmában.

Fehér Arcára fagyott

Az alkonyati napsugarak.

Kezében sárguló papírok

Ezerszer olvasta a dőlt betűket.

Siratta a Fény lány sorait.

Tizenöt hónapja látta először

Mikor a fény és a sötétség összeért

Akkor írt neki, többé nem látta.

Továbbra…

Kéreg nélküli gyermekszív

Írta: Attila-benczi

Hol a gyermekszív hangja?

Fakéreg borítja már rég,

Mosoly nélküli békesség.

Szorít az élet maszkja,

Hol vannak a vidám manók,

Tűz nélküli egy fejük?

Bezárult az átjáró,

Itt ragadtunk nincs vissza út

Sír a szív, ez nem jó!

Hol a gyermekszív hangja?

A világ rég nem hallja.

Újra játszani önfeledten

Fényt az emberek szemében!

Nem kell semmi más

Csak szeretet,

Kéreg…

Pajkos barátok

Írta: Attila-benczi

Néha a magány köd felhői mögül

Újra felbukkannak a pajkos barátok

Kiket ő hívott életre gyermekként.

Oly sok vidám órát töltöttek együtt

Fogták egymás kezét, el nem engedték.

A felnőttek nem értették a mélységet

Mi bennük lakozott,

Mert nekik már nem volt meg rég.

Aggódó félelemmel nézték őket.

De lelkük mélyén irigykedtek.

A barátok eltűntek, gyermek kór elveszett.

Ő is felnőtt lett, azt…

Emlékkép a múltból

Írta: Attila-benczi

Most jöttem rá, hogy hova kerültem

Körülöttem a mélykék hideg tenger

Amelyben hajózva éreztem félelmem.

Ültem a sötétben, nem voltam ember.

Egy hang állandóan arra buzdított:

„Lépj bele bátran, mosd le bűneid!”

Odakint tomboló vihar pusztított

A levegőben a félelem bűzét éreztem.

Éles fütyülés hasított a sűrű ködben

Meg remegett a fatest, reccsenés,

Percekig tartó zuhanás, sötétség.

A…