Miközben a Budakeszi út menti erdőt bámulom, szinte el is felejtem, hogy a buszon nekem csak állóhely jutott. Sztoikus nyugalommal veszem tudomásul, hiába van a táskámban kedvenc olvasnivalóm, ma reggel olvasásra nem lesz alkalmam. Fiatalok ültek le egymással szemben. Vannak, akik nem ocsúdtak még fel reggeli kábulatukból, de van egy közülük, aki mindannyiunk helyett beszél. S ezzel nekünk a hallgató, befogadó szerepét szánja teljesen önkéntelenül. Ő ugyanis csak magával foglalkozik és…

(naplójegyzet)

CSEND…

Tűzlángok égnek szerteszét

életet ígérő

szétszórt virágszirom

kísér

ős

éledés

május

zsongás

pozsgás

• Vizuális módpozsgás

támadó csoda…

Semmi

Írta: Attila-benczi

Kölyökként néztem a csillagos eget

Nem értettem miért nem esnek le.

Mikor megtudtam, nem lett könnyebb.

Rögtön felmerült egy újabb kérdés:

Mekkora a semmi a csillagok között?

Hosszú éjszakákon át figyeltem őket

Hatalmas volt, milliószor elfért a Föld.

Én a kis gyerek elvesztem a semmiben.

Felnőttem, nagyobb lettem, nem sokkal.

Most is figyelem a végtelen semmit,

Okosabb lettem, félelmem nagyobb lett.…

(naplójegyzet)

MŰ ALKOTÁS…

Mindenkinek
Írta: Attila-benczi

Egy érzésgondolat,
Ki tudja, mit hoz a holnap.
Egy név, egy kép,
A jó barát, te leszel épp.
Egy szómosoly,
Te leszel a jó?
Egy kézmozdulat,
A jó barát mindig tettre kész.
Ez csak egy gondolat?

Dzsumbe Kimemeta

Tekintélyes néger, előkelő arab,

Ki Teleki mellett sokáig ott marad.

Hasznos tanácsokat szolgáltat urának,

Nehéz helyzetekben, melyek rájuk várnak.

Mivel szerződésre nyújtotta a kezét,

Pont kétezer dollár üti a tenyerét!…

                                 Voltam

                                 Voltam

                                 titok

                                 lágy

                                 nyarak

                                 hamván

                                 cukrosdobozon

                                 gyenge

                                …

Szent fiadat Boldogasszony kérd e népért. Oltalmazd meg Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől. Minden magyar felelős minden magyarért. Összetartozunk. Nincs oly erő, mely útjába állhatna hó tiszta szavaknak,és ne engedné, hogy kezet nyújtson, ha kell magyar a magyarnak. Az Isten selejtet nem teremt. Az élet érték kell,hogy legyen. A jót hozzuk ki egymásból és nem a rosszat.Ha valaki azt…

Pihenő Tavetában

Benépesítették már a tanyahelyet,

Ki-ki talált itten kellő "munkahelyet".

Így hát nem ment kárba a jó igyekezett,

Grófunk szerint "egész falu keletkezett"!

Itt az előtérben épp ő ül a széken,

Istenem! Ha így ezt - látnák Maros-széken!…

Jónapot, szép az üdő!

Itt, a városszéli lakónegyedben pár éve még sokan koldultak. Azóta megritkult a számuk. Két jellegzetes figura maradt állhatatos: a kicsinyét szorongató (sanyargató) menyecske, aki férjével együtt egy felső-marosmenti faluból jár be vonattal, a tömbházak övezte belső udvaron a kukák…

Emberek nélküli Városok
Írta:Attila-benczi

Körülöttem vajon mi van?
Semmi? Vagy mégis!
Városok ezrei.
Duruzsoló méhekként
Rohanó emberek.
Fásult lelkemben ajtó nyílik
Rajta átörvénylik szenvedésük.
Nem félek.
De fáj lélektelen közelségük.
Csak állok fájdalomtól telve.
Talán újra visszatérnek
Az igazi EMBEREK.
És benépesítik
A Városok ezreit!

A Hős, akit elfeledtek

Írta: Attila-benczi

Mozdulatlanul feküdt a hideg kövön

Csillogó páncélján harmatcseppek,

Vékony csíkokban gördültek alá.

Kezében kardját szorongatta,

Mint egy Hős, ki tudja, tőle

Függ ezernyi ember, szánalmas sorsa.

Ott volt, ahová mindig is el szeretett volna jutni.

A zöldellő völgybe. Ott lenni de nem egyedül,

Ahol először látta meg a napvilágot.

Ott feküdt a hideg kövön. Teste!

Eltompult, várta, hogy a…

Teleki Samu(1845-1916)

Az ember már érett negyvenegy évesen,

Rá lát a világra, nem ítél tévesen.

De mert a világ is gyenge tanuló volt,

Színes ruháján még sok volt a "fehér folt".

E fehér foltokat nem jött megmutatni,

Ha látni akartad, fel kellett…

    Bár egykor Pesten szült Anyám

 Erdélyország az én Hazám.

 Bölcsőmet már a Nemere rengette,

 De kenyerünk javát az oláh megette,

 Akkor tértünk meg a szép Csepelszigetre.

 De hiába csacsog a csacska hab a Kisdunaparton,

 A kócos fűzfák alatt Hargita fenyőit hallom.

 S ha végül valamit kérhetek

 Fejfámnak egy sudár fenyőt ültessetek.

                                                           2013, Máj, 12.  …

Ma még a május tör új utat

tépelődő felhők

táplálnak szikkadt kerteket

orgonán

illanó

fénypompában

smaragd bogarak

friss nedvet

szürcsölnek álmatag

szirmok dús illatbölcsőjében

margarétán

piros…

Film vagy valóság az életem

Írta: Attila-benczi

Ülök a székben, mozivásznat bambulva

Kezemben popcornos, zacskót szorongatva.

Kialszik a fény. Megjelennek a képek

Pörgésük oly gyors, mozdulnak a színészek.

Játszadozó gyermekek, unatkozó felnőttek

Az ég fekete lett, ijedtükben mindent ellöktek.

Ropogtatom az ujjaimat, szívem megremeg

A vásznon ott szalad egy gyerek. Bőröm bizsereg.

Szemem róla le nem veszem. Hová megyek?

Némán…

"Felvilágosodás -a könyv aranykora.

Módosult ekkor a könyv és funkciója".

Kosáry Domokos írta még "nyolcvanban,

De nézzük, mi volt a fénynek századában?

Mit tett Erdély nemes, jeles könyvgyűjtője,

Teleki- a könyvek tudós szakértője?

Köztudott, tékáját közkönyvtárnak szánta,

És az…

Volt egyszer egy marosszéki székely kisfalu

          Ha lehunyom a szemeim, egy kispatak völgyében rejtőzködő falucskát látok, erdőkkel borított dombok ölében. A határa gondosan meg van művelve, tarkán lengedező kultúrnövények integetnek az idegen látogató felé. Vannak nagyobb és kisebb parcellák, melyik aranylóan sárga néhol piros pipacs foltokkal, melyik zöld és hullámzó, mint a tenger vize, közepén karóra akasztott madárijesztővel. Az erdő fafajtákban igen…

Félsz
Írta: Attila-benczi

Félsz? Ne félj
Holnap messze leszek,
A kapun, min hozzád
Hívatlanul beléptem
Lassan becsukódik, végleg.

Ma reggel még volt
Egy gyönyörű vágyam,
De a hajnal jöttével
Elpárolgott, mint napsütéskor
A vízcseppek a fűről.

Légy boldog, én elmegyek,
Vissza sem nézek.
Páraként az égbe megyek
Egy naptalan reggelen.