Múltidézés levelek tükrében

Levelek hazulról

(Ravából Zetelakára)…

                    Ideglázban

                   Csipetnyi föld,

                   rögeiből

                   Kodály-muzsika

                   árad a forró

                   esti ködben...

                   Holnap lehet,

                   hogy későn

                   ébredek-

                   hajnalok fia,

                   gyolcs éj gyermeke.

                   Az…

Engedd
Írta: Attila-benczi

Engedd, hogy letöröljem könnyeidet
Csókokkal halmozzam el mindenedet.
Reméltem könnycsepp lehetek arcodon
S királyfiként ölelsz majd egy hajnalon.

Szíved kertjében rózsabokor lenni
Kéz a kézben mezőkön által menni.
Te vagy az éj, te vagy a nap
Szívemben, te egy ragyogó csillag.

Kedves! Várok rád, egy életen át
Cserében, neked adom az életem!

                                                             Önarckép

                                                             Arcom remegve simul a képbe.

                                                             Vajon mi történne,ha kiégne..

                                                             Hamuként hullna néma térbe.

                                                             Kozmosz fogadna…

Reménytelen szerelem

- Cs. Sz-nek-

Írta:Attila-benczi

Hiába, próbálok másként élni,

Szívemből nem tudlak kitépni.

Hiába hunyom le a szemem

Emlékképeidet keresem.

Hiába kérted ne szeresselek,

Nélküled megnyugvást nem lelek.

Hiába nézem csillogó szemed.

Tudom, soha nem lehetek veled.

Amikor nem vagy mellettem félek.

Kérve kérlek, mondd, hát mit tegyek?

Éjjel párnák közé fúrom fejem

Neved suttogom, szívem…

.                                              DÖNTÉSEK. ÚJ REMÉNYEK.

                                                 Mariánum -Kolozsvár. X.

Amikor a vonat zsúfolásig megtelt utasokkal, köztük leendő szüleimmel, a gőzmozdony nagyot sípolva, pöfögve, dohogva, sűrű füstöt okádva kigurult a brassói állomásról Kolozsvár felé, akkorra már nagyon sok döntés megszületett,…

Élvezte a székely régi szabadságát,

Amikor megkapta Bethlen athnaméját.

Gábor is ígéri annak megtartását,

Kollektív-szabadság konszolidálását.

Eltörli a báránydézsma beadását,

Tovább sorolom most Bethlen jótállását:

Jogosak a rendek hadi fölkelésre

És táborba menni nagy vitézkedésre,

Ha parancsba adja azt a fejedelem.

Egyéb mozgósítás- bizony törvénytelen!

Kapjon a székely sót a szükségletére,

Lám, a fejedelem…

Árnyékként
Írta:Attila-benczi

Árnyékként osonok
Rólad álmodozok!
Szívedbe beosonok,
Kezemben fadobozok.

Egyenként feltöröm
Nincs bennük öröm.
Szívem kettétöröm.
Kérem vissza kürtöm!

Kezembe fadobozok
Halkan hozzád szólok:
Ne kelljen menekülnöm,
Engedj melléd ülnöm.

Óvatosan kezed fogom
Bezárom fadobozom
Rólad tovább álmodom
Vajon lesz még holnapom?

A déli napsütés

Írta: Attila-benczi

-E SOROKAT NEKED AJÁNLOM TISZTALELKŰ ANGYAL…

HA LÉTEZEL, VÁROM VÁLASZOD!-

A déli napsütés csiklandozta orromat

És ettől színesebben láttam sorsomat.

Kedves arcod ott lebegett a kék égen

Láttam okos és hű szemed a fényben.

Sötétség nélkül újra érzem, hogy élek

Rég kereslek, nincsenek könnycseppek.

Félek, e látomás elszáll, nem lesz varázs.

Régi házra gondolok, kandallóban parázs.

Magával…

Megboldogult nagyanyámtól hallottam először az időközben eléggé megkopott, napjainkban egyre ritkábban használt népi mondást: "A baj csőstől jár!". A kijelentés értelme elég nyilvánvaló mindenki számára, így nem okozott fejtörést nekem sem, de egykor elég sokat morfondíroztam a mondás eredetén. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy kukorica csőre, kürtőcsőre,…

Dolcse dialekt

 …

Az életünk
Írta:Attila-benczi

Keresed a holnapot,
Közben feleded a tegnapot.
Mit várunk tőlük,
Úgyis mind ellökjük.
Gyöngysorok pattogva
Eltűnnek, ki tudja hova.
Minden óra egy gyöngy,
Ki nem mondott szó, egy könny.
Hamisan csillogó életünk,
Hazug szavakra ébredünk.
Várjuk a reményt hozó holnapot
Szép szavakkal teleírt képeslapot.
Ne keressük a mát a jövőben
Hisz itt van velünk, a szívünkben!

Kék selyem
Írta: Attila-benczi

Barna bőrét kék selyem
Takarja be mindenütt.
Ránézek, nem találom helyem.
Ámor nyila szívembe üt.

Mézédes, bánatos hangján
Fülembe suttogja: "Jöjj hát"
Lantján pengeti szerelem dalát
Rám borítja aranyszőke haját.

                             Áprilisi ívásban

                            A gát alatt

                            üresen kongó

                            hamis kékség-

                            vedlik a mély,

                            és pók-magányát

                            szelíden lengő

                            barkaágak

                            tükörképére…

Fürkészek egy régi inventáriumban,

S ott lelem magam a grófi "Háló Házban",

Melyben egy diófa rakott "Almáriom",

Így áll a leltárban, ide én így írom.

Volt még a hálóban "író-almáriom",

Gazdájához méltó, munkálása finom.

Állt még egy "virágos kanapé hat székkel",

Fehérrel…

Most nyitom a kastély szép varázsajtaját,

Felidézem az ott lakók életmódját.

Itt lakott a grófunk a háza népével,

Nemes lelkű, küzdő, hű feleségével.

Háztartásról mindig együtt gondoskodtak,

Szerényen, minden pénzt gonddal beosztottak.

Kristóf boltos úrtól…

Kopp-kopp, szép jó napot, ugye jó helyen járok? Bocsánat, ez buta kérdés volt, hiszen megbámultam a díszes cégtáblát, ezért tértem be. „Vágyak boltja”! Ez csodálatos! És éjjel-nappal nyitva tartás! Egy kis türelmét kérem, míg összeszedem magam és a gondolataimat. Még a látvány és a felfedezés hatása alatt vagyok. Elnézést, de nem készültem otthoni listával. Mentségemül szolgáljon, nem tudtam, hogy ilyen létezik. De sebaj, amire én vágyom, az egy rövid kis lista, egyik kezem elég…

Nézzük most Sámuel kedves lakóházát,

Erdélyi kastélyok egyik szép példányát!

Mely barokk stílusban formálódott, s épült,

'Hatvankilenctől(1769) és több éven át szépült.

Végső formát nyert a huszadik században,

Samu-dédunoka utazó korában.

U…

A vicinális lassan döcögött, egyik megállóhelytől a másikig. Utasok szálltak le utasok szálltak fel. Ők egyre cserélődtek, de az áporodott levegő nem. Két foghagyma szagot árasztó atyafi között szorongtam, táskámmal a térdemen. Egy kendőben elemózsia lapult, meg egy könyv unaloműzőnek, de nem vettem ki a táskából. A sápadt, sárgás fényben nem lehetett…

Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, volt egyszer Szovátán a Romániai Írószövetségnek egy nyaralója a Rózsák útján, a mai Teleki Oktatási Központ tőszomszédságában, ami akkoriban szálloda volt. A gyönyörű villát annak idején, mivel az államosítás után a megye tulajdonába került, a megyei pártbizottság akkori főtitkára, Nicolae Vers ajándékozta az Írószövetségnek a vásárhelyi írók kezdeményére. Veres elvtárs nagy pártfogója volt a művészeknek,…